Ha van tavaszi fáradtság, talán létezik nyári is: ki kell pihenni az év első felét, a tanév második felét, várni a nyaralást, elodázni kicsit az év vége közeledését. Megkerestük állandó szerzőinket néhány kérdéssel, nem csak a nyárral kapcsolatban. Ezúttal Nagy Zsuka válaszait olvashatják.

Nagy Zsuka 1977-ben született Nyíregyházán. Költő. A Vörös Postakocsi 2010-es díját kapta az online változatban megjelent írásaiért. Kötete: mégismarionett (Parnasszus, 2008).

VP Online: Milyen nem irodalmi (tehát pl. színházi, képzőművészeti filmes stb.) esemény volt Rád a legutóbb a legnagyobb hatással?

Nagy Zsuka: A Múzeumok Éjszakáján Székesfehérvárott a Hrabal-galaxis pillanatképei című kiállítást láttam. A Fekete Ökör Kör kiállítása ez. Amolyan vándorkiállítás. Fotók, festmények, szobrok, cikkek Hrabalról és Hrabal ihletetten. Szerintem Magyarországon az egyetlen „összművészeti eset” amit a cseh íróról valaha elkövettek. Egy évben egy, maximum két kiállítást szerveznek az országban itt meg ott. Tavaly szeptemberben például Nyíregyházán voltak a Városi Galériában. Innen ismerem a Fekete Ökröket. Megtisztelő volt, hogy a kiállítás megnyitójaként Galkó Balázs Hrabal felolvasása után magam is omázsolhattam a nagy cseh prózaírót. Az étcaka folyamán remek cseh söröket ittunk, mellé hermelin sajtot ettünk fehér kenyérrel sörkorcsolyának. Aztán pedig láttuk a nagy csillagos eget és a Szaturnuszt is. Még a Szaturnusz gyűrűjét is. A Terkán Lajos Csillagvizsgálóban, ami annak a művelődési háznak a tetején van, ahol a kiállítás rendezték. Remek kis éjszaka volt. Vagyis hajnalos-éjszaka…

VP Online: Van-e olyan hely a világon, ahová semmilyen körülmények között nem utaznál el?

Nagy Zsuka: Nos, nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. Pedig biztos van ilyen hely. Most éppen a konyhámba megyek be nagyon nehezen. Kéne egy traktor, hogy eltakarítsa az akadályokat. De még ma kénytelen leszek megoldani a helyzetet. Inkább arra tudok biztosabban válaszolni, hová szeretnék menni. Például, ami elsőre eszembe jut. Prága, Amszterdam, Ljubjana.

VP Online: Mit viszel magaddal olvasni, ha nyaralsz?

Nagy Zsuka: Valamilyen próza. Regény vagy napló. Most például ha kimozdulok otthonról, a Móricz-naplót viszem magammal.

VP Online: Megemlítenéd azokat a könyveket, amiket éppen most olvasol vagy olvastál?

Nagy Zsuka: A Könyvhéten megvásárolt és dedikált könyveket (inkább verseskötetek) forgatom mostanság. Itt fekszenek az ágyamon és az ágyam körül. Mindig föl-föl kapok egyet. Éppen amelyiket megkívánom. Tóth Erzsébet. Kőrózsa, Zalán Tibor Fáradt kadenciák, Kiss Anna Lepkék útján a lélek című verseskötetein lelkizek örömködöm és szomorkodom. (éppen mikor és mi esik jól) És Hankiss Elemér Az ezerarcú én című munkáján agyalok és hümmögök szeretett kis rókaodúmban.

VP Online: Szerinted ki a leginkább méltatlanul, illetve méltán elfeledett magyar író/költő?

Nagy Zsuka: Szerintem Galgóczi Erzsébet, Tóth Erzsébet, Szécsi Margit. Nincsenek méltó helyükön az irodalomban. Meg egy-két klasszikust mindig dobálgatnak ide meg oda… De ez mindig változik. És mindig van, aki érdemtelenül van ott ahol és mindig van, akit méltatlanul elfelednek. És valaki biztos mindig bénázik, és soha nem ismerik meg igazán az olvasók. Alkat, szerencse, akarat, hiúság, szorgalom, aktuális világnézet, ismeretség meg arc kérdése sok minden, a tehetség mellett persze.

VP Online: Szerinted a citromos sör vagy a fröccs a megfelelő folyadékpótló kánikula idején?

Nagy Zsuka: Hát, inkább a fröccs, ha a két üdítő közül kell választani. A citromos sör ragacsos inkább akkor limonádét iszom. A fröccsöt száraz fehér borból szeretem. Vagy rozét iszom. De inkább a Sopronira esküszöm vagy a nem ízesített sörökre. És nagy barátságok idején becsúszik egy kis pálinka is. És ilyenkor a folyadékpótló a mellé kísérőként ivott szénsavmentes ásványvíz. És talán másnap nem kell aszpirint bevenni.

VP Online: Figyelemmel kísérted a labdarúgó Európa Bajnokságot?

Nagy Zsuka: Nem vagyok aktív focinéző és focirajongó, de az EB-t, a VB-t szoktam nézni. De csak a negyed döntőtől. Úgy, ahogyan most is. Az angol-olaszon az olaszoknak szurkoltam, a spanyol-portugál meccsen a spanyoloknak, a német-olaszon az olaszoknak. Varsóban nem győzhetnek a németek. Ez egyértelmű volt. Még a fociban is vannak magasabb rendű dolgok, mint a játékos, a bíró a néző, a reklám és a pénz. A döntőbe jutott olaszok és spanyolok megérdemelték, hogy a győzelemért játszhatnak. Mindkét csapat jó. Nem lenne egyértelmű válaszom arra, kinek is fogok szurkolni. De ha nagyon belegondolok, azért az olaszokhoz húz a szívem. Már csak Janus Pannonius miatt is…