“Tartóztasd magad,
kényszerű másokhoz kéredzkedő,
reszkető bújás.”

Nyerges Gábor Ádám versei

Bármire bárki

Ma lesz a harmadik napja, hogy nem alszom.
Mint talpon bőrkeményedés, megfeszül az arcom.
Számban nehezen meghatározható, erős íz.
Könny helyett lecsorog rajtam az esővíz.

Hazaindulok, mint akinek dolga van.
Ezzel foglalkozom, hogy ne legyek dologtalan.
Fogyasztom az időt, várom, hogy vehesse hasznom
bármire bárki. Még kivárok, nem alszom.

 

Akár csak kölcsönbe

Mikor kellett volna, nem jött senki.
Csak máskor mondták, hogy öntsem ki
a lelkem,
de nem akadt, kit jó szívvel belekevertem
volna az életembe.
Akiket mégis lehetett volna, hazamentek,
nem mutatták, s így nem szerettek,
emiatt én sem őket.
Így én maradtam hát gondoskodni
arról, akinek éppen kellhettem,
így tudtam belekóstolni,
mihez volt velem szemben
mindenki más kelletlen.
És mindig találtam is magamra elég szükséget,
míg nálam jobb szeretők nem értek rá,
ezért lettem pár órákért cserébe
éveken keresztül magányos és
engesztelhetetlenül sértett.
Idegen szerelmeimmel játszottam
a leendőnél jobbnak igyekvő férjet,
s megbűnhődtem, amiért mindig oda
vágytam, ahová más már nem férhet.
Most téged is elkísérlek valameddig,
megértem, hazáig nem lehet,
úgy ölellek, mintha így is szabad volna,
mert míg enyém vagy, akár csak kölcsönbe,
én így tartom az illemet.
Majd elengedlek, hazamész, s én is, mint te,
mint akit várnak,
aztán ülök csendben, széttárt kézzel,
te meg máséba bújva nem érzed, ahogy valahol
most ezekhez egészen hasonló kezeket kitárnak.

 

Kincskereső

Tartóztasd magad,
kényszerű másokhoz kéredzkedő,
reszkető bújás.
Megrészegült, mániás kincskereső,
ki már parcelláján túl ás.
Légy érzéketlen, mint az átfagyott,
elüszkösült végtagok,
ahogy én sem szédülök meg, ha elképzelem,
hogy vért adok
Azért csak nézelődj, álmodozz kedvedre,
fojtó fegyelmed levetve,
és a magadénak inkább azt nevezd,
ami csak lehetne.
Ne méricskélj, kibillent patikamérleg,
hol voltál te a hibás,
nem baj, ha mint elhasznált bőr, lefoszlik
rólad a realitás.
Dülleszd ki rosszul leplezett magányod,
mint akin zabálástól százkilós has dagad,
emlékeztetőül, miért is tartóztasd magad.

Oázis homokozó

Ferenczy Zsolt, Oázis homokozó