legó évezredek. Egy mozdulat és elborítja a fiú. Parlagfüves jelen. Allergiás a kertész. Aki a fát neveli. Kelő nappal vodkát iszik. Jó hírére nem vigyáz. Nyílik a kapu. Tárul már a nincs. És már neked csak a nincs a van. Porlepte műanyag szék. Leszerelt villanyóra. Kipakolt spájz. Eladott hűtőszekrény. Elvitetett sezlony. Fotel. És ágy. Csak a képek a falon. A nagy szekrény még megvan. A porcelán madár. A kristálytál a hímzett kisterítő. A dagi pohár. A gyógyszertartó kiscsésze. A nyomott minták a falon. Az a hosszú csík a mennyezett alatt. Mint monitoron a szívdobogás. Olyan egyenes. Mint a halál. Néhány cserepes virág. A ház hátához ér a hátam.

Mustszag és darazsak egy öregasszony életéből. Az orromba költözik egy élet. A nagyszagú múlt. Csirkeszar. És disznószag. Kinti budi szaga. Mikor a tegnapi hírrel mindig kitöröltük.

És köpködtük a dinnye magját. És bepisiltünk éjszaka. Kelő nappal virágot ültettünk. Hogy igaz legyen a világ. És elültettük magunkat a múltba. Észre se vettük. Csak most. Téblábolunk egy házban. Ami a rend szerint. Üres. Egy kertben. Ahol a nyugvó nap ültet virágot. A padláson kisegér. Egy járóka és egy járókeret. Porvillám. Lecsap. A múlt és egy jelen. Összeborul. A kamarában kicsi sün. Üres hordó. Zöld almárium. Kaptafák. Szegek. Egy sarokban egy sárga kád. Benne egy fél pár cipő. Ha már elpusztult egy világ. Legyen a sírjára

Egy fél cipő és egy sárga kiskád.

Boros György felvétele