Tudta Ön azt, hogy a talált tárgy tulajdonjogát meg lehet szerezni? Ha nem, ajánljuk a Ptk. 128–132.§-át. Ha viszont értékes az ideje, tekintse meg kínált tárgyainkat! Ez a rovat az újbóli birtokbavételt segíti. Használati tárgyat, könyvet, kéziratot kínálunk birtoklásra törő Olvasóknak. Kézirattári kalandok és sok-sok Kazinczy-kézirat szokatlan perspektívából, ami a kritikai kiadásokból kimaradt.
3. rész: Lotti levele

Dr. Pató Évának ajánlom.

Ha igaz a mondás, hogy minden szerelem elmúlik egyszer, akkor a fiatal Kazinczy Ferencnek minden bizonnyal gyakran kellett felejtenie. Ifjúkori kapcsolatainak hátteréről nem sokat tudni, de annyi azért ismeretes, hogy a Késmárkon és Kassán töltött években tekintélyes hölgykoszorú lengte körül Ferencet. A Buday Johanka, Rozgonyi Erzsi, Steinmetz Nínon, Kácsándy Zsuzsanna, Radvánszky Polyxén, vagy Szerencsyné Radvánszky Teréz és Hirgeist Nini név olyan személyeket takarnak, akikhez egy időben szenvedély fűzte. Nevük ennek ellenére alig bukkan fel Ferenc önéletírásaiban. Diszkrécióról van-e szó vagy csupán arról, hogy mást, inkább szakmai fejlődését igyekezett a középpontba állítani, nehéz volna megállapítani. Első életrajzírója mindenesetre elég nagy bajban lehetett magánélete vizsgálatakor, és csak azért tudott néhány háttérinformációt mégis nyilvánosságra hozni, mert egyrészt Ferenc verseit is életrajzi szövegként és nem fikcióként olvasta, másrészt mert Kazinczy korabeli levelezésének nagy része is rendelkezésére állt már az életrajz írásakor. (A beavatottabbak tudják, hogy Toldy Ferenc Kazinczy Ferenc és kora című monográfiájáról van szó, amelynek forráskezelését Tóth Orsolya elemzi itt.) 

Ahogy az lenni szokott, a hölgyek sorra férjhez mentek, és néhány évvel később – a fogságból kiszabadult – Kazinczy is megnősült. A fenti névsor egyik érintettje viszont még Kazinczy házasságkötése után is gyakran feltűnik a magánlevelezésben. Nem éppen leánykori nevén, hanem már asszonyként: Kácsándy Zsuzsannáról, másképpen Susie-ről van szó, aki 1790-ben lett neje az erdélyi birtokos grófnak, Gyulay Ferencnek.

Susie, Sophie, Theréz arcéle - balra Kácsándy Zsuzsanna, középen Török Sophie, jobbra Radvánszky Teréz arcéle

Susie és Kazinczy viszonyáról nem sokat tudunk – Kazinczy úriember volt, a kedveseitől származó leveleit megsemmisítette. (Ez akár már szokásnak is tekinthető: feleségének exvőlegényével váltott leveleit például együtt égették el). Kapcsolatuk Susie költözése után meglazult, Kazinczy a művelt, görögül is tudó széplelket házasságkötése után mégis „Erdélynek új díszeként” említi, s élete során többször meleg érzésekkel emlékezik vissza a régi időkre. Amikor Susie és Ferenc újra találkoztak, barátságukat már egy új kapcsolat fénye ragyogta be.

Kazinczy Ferenc ugyanis egy kassai látogatása alkalmával találkozott Susie szakasztott másával. Amikor a fiatal lányt megpillantotta, a hasonlóság rádöbbentette, hogy Susie lányához, Gyulay Karolinához van szerencséje. Később a gyermek fejlődéséről is tájékoztatást kap, és mikor Karolina, másképpen Lotti valamelyest felcseperedik, Kazinczyval levelezésbe fognak. Episztoláris kapcsolatukat meleg hangvételű, szenvedélyes sorok jellemzik, amelyek az érzelmi skála széles regisztereit járják be.

Édes lyányom! (ma ezt a’ nevet Nagysádnak nagyobb örömmel adom, mint Nagysád óhajthatja) melly kedves dolog nékem az én Susym’ gyermekeivel, melly kedves Lolottal, […] így lenni öszve fűzve! A’ Nagysád’ levelei ’s az a’ mit dícséretére a’ mi kedves barátunk Döbrentey [a Gyulay család házitanítója – Cz. M.] mond, engemet feloldhatatlan lánczokkal kapcsoltak Nagysádhoz. Maradjon az a’ szeretetre méltó gyermek, a’ melly eddig volt, ’s legidősbb testvér lévén a’ háznál, öntse szívének angyali jóságát a’ többiekébe. Ezt eggy olly talentomú, olly culturájú leánytól mint Nagysádat mutatják levelei, nem csak reményleni lehet, hanem kell is várni. Hová veti Nagysádat a’ házasság, ki tudná azt! óhajtanám, hogy hozná Magyar Országra. Úgy az én öreg napjaim tavasszá fognának válni. De édes Lolotte, a’ jobb lelkek szeretik egymást, ha soha egymást nem látták is. Tartson engemet Nagysád legforróbb barátjának, és minek utána engemet atyjának nevezni méltóztatott, fogadja feleségemet is anyjának ’s gyermekeimet testvéreinek […]. Csináljon közttünk a’ visszonos hűség eggy háznépet; mi erre nem vagyunk méltatlanok.”

A levélváltások révén találkozás nélkül is egyre szorosabb szál fonódik az idős Kazinczy és Lotti között. Levelezésük retorikájában azonban nemcsak a szülő-gyermek viszony manifesztálódik, hanem újabb szereppozíciók is megjelennek:

Melly szeretetre méltó gyermek az én Lottim! és melly irígylést érdemlő szakát éli szép életének! — Miért nem vagyok én eggy szeretetre méltó, óhajtani való legény, hogy repűlhetnék Andrásfalvára, zárnám kebelembe, ’s hoznám akár palotámba, akár kunyhómba, hogy lelhetném-fel az ő kebelében azt, a’ mi az életben a’ legszebb, legédesebb! Nagysád, valamint eggykor és még most is, a’ kedves Susie, kiragad engem ebből a’ prózai világból, mellyben csak dudva éltet élünk, ’s eggy poetaiba teszen által […]”

Akár szelíd ostromnak is tűnhetnek a sorok, mégsem érdemes azokat kettejük viszonya keretein belül értelmezni. Mintha Kazinczyt a régi kedves emléke és a zsenge lányka frissessége éppen úgy vonzaná. A levelezés érdekessége – és egyben a biztosíték arra, hogy a szerelmi játszadozást csak mértékkel kell komolyan vennünk –, hogy az egész család szeme láttára zajlik. Az alábbi vallomás például egyenesen Lotti anyjának van címezve:

De édes, édes Susie, hol találunk olly embert, a’ ki Lottira méltó legyen? Nagysád nekem azt a’ complimentet [bókot, hízelgést – Cz. M.] teszi, hogy Lottinek eggy Kazinczy volna való. Tegyen harmincz esztendőssé Nagysád, adjon annyi fényt a’ mennyivel annak kell bírni a’ ki Lottit elnyerheti, ’s én azonnal Andrásfalván termem, ’s megmutatom hogy Lotti szerencsés lesz. […] ha majd harmincz esztendős, szép és ragyogó ifjúvá válok, Lotti felé az ő sok érdemein felűl az is nagy erővel vonna, hogy ő Susienak leánya. Lottinak lelke magát minden szavában, minden cselekedeteiben festi. Boldog lesz az az ifju a’ kinek ő nyujtja kezét.”

Még Kazinczy felesége, Sophie is meleg hangvételű leveleket ír Lottinak, lányának szólítja, és a Ferenc által írt levelekhez néha utószót ír. Sőt, a Lottinak szóló levelek végén Kazinczy nem csak Susie-nek, hanem a gyerekek nevelőjének és Lotti testvéreinek is üzen. S mindeközben a háznép összefonását egészen odáig valósítják meg, hogy mikor Kazinczy legnagyobb, legkedvesebb lánya, Zseni (Eugénia) személyesen is megismerkedik Lottival, ő is anyjának fogadja, és innentől fogva Édes Kicsiny Mamámnak címzi a leveleit.

Kazinczy Ferenc és Eugénia Lottinak írt levele

Meg kell említeni: ekkor a levelet nem úgy „használták” mint ma, és a privát levelezésnek is más státusza volt. A levelek nyilvánossága szélesebb körben értelmeződött, emiatt a család előtti felolvasásuk is magától értetődőnek számított. Ha a levélíró semmi esetre sem akarta, hogy levelét másnak megmutassák, ekkoriban inkább megkérte a címzettet, hogy az írást ne mutassa másnak, és lehetőleg égesse el. Ki ne emlékezne Jane Austin Büszkeség és balítéletének jeleneteire, ahol teljes természetességgel olvassák fel egymásnak a szereplők a leveleiket. Ezt a Kazinczy–Gyulay családi összefonódás értelmezésénél is tekintetbe kell venni.

Egy nemrégen napvilágra került levél amellett szól, hogy a két családra kiterjedő kötelék két személy vonzalmára vezethető vissza. Ez a levél nem témájában, s nem is információs értékében, mégis irodalomtörténeti kuriózum. A levél egyedi sajátossága, hogy két kéztől származik, mégpedig olyan módon, hogy az eredeti, de elhalványult tintaírás a levél teljes terjedelmében át van írva egy erősebb színű tintával. Az erősebb tintát használó kéz Gyulay Karolina írásjegyeit követi, de még így is jól kivehető Kazinczy írása. Lotti minden egyes betűjén, minden egyes szaván és során keresztülhúzza Kazinczy a tollát. Ha dísztelen magyarázatot keresünk a felülírásra, találhatunk: meglehet, hogy Kazinczy a tinta fakulása miatt írta át a sorokat. Ekkor viszont még mindig kérdés, mért volt számára ilyen módon megmentendő a levél, hiszen tartalmát akár másolással is átmenthette volna az utókornak. Ráadásul ilyen eljárásra, felülírásra nincsen más példa a hagyatékban.

k620-068a
Lotti levele

k620-068b

k620-068a-1
nagyítás

k620-068a-2
nagyítás
15-068b-k620-lotti-az-apjanak2-kicsi
Lotti aláírása mellett jól látszik Kazinczy írása
k620-068b-1
nagyítás
k620-068b-2
nagyítás

A levélben Lotti a majd egy éve elhunyt édesanya felett érzett gyásznak és kedvtelenségnek ad hangot. Az azt olvasó Kazinczy szemszögéből viszont a régi kedves elvesztéséről szól. Ahogyan a szerető gyermek az anya hiánya miatti fájdalmát mondatokba önti, úgy vonja végig a tollat a sorokon a majd hetven éves férfi; ahogyan a kedves leány keze a halott édesanya emlékét megrajzolja a tintával, úgy írja azt felül a szerető férfi keze is, emléket állítva Susie-nek, mert ha minden szerelem el is múlik egyszer, azért vannak, amelyek örök nyomot hagynak.

*

Az írás az MTA-DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport programja keretében készült és az OTKA (K 81585) támogatásával jött létre.

Köszönet a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének, hogy engedélyezték a M. Ir. Lev. 4r 5/140, a K 620/68a–b és a K 759/19a jelzetű kéziratok képének közlését.

A sorozat előző darabjai:

első rész
második rész