Messziről jött dér-planéták
a csillagszóró szikrái,
mint az ősembert a fáklyák,
húznak a sötét szobába,

egyre csak beljebb, magukhoz
sercegve, ahol nem félek,
ahol lélegzik a gyanta,
Isten-ujj minden tűlevél,

s a csendben hozzám menekül,
szorít a fiam, s a lányom,
de nem hallják a robbanást,

hogy most, itt színt kell vallani:
remízben eszmélő szavak,
atombombák lábujjhegyen.

*
az öröm fölött
meghízik a gyertyaláng
a gömbdíszekben

*
viszem saját keresztjeim
másét is ha kell
csak ne feszítsetek meg
ne verjetek meg
koronáitok másokon
vérezzenek
csak kalapomat hagyjátok meg
amit előttetek mindig levehetek
nem egyezkedem
nem kötök kompromisszumot
mert megalkuvó vagyok
nem kell bajlódnotok velem
a beszédeket is csak
a rádióban hallgatom
nem tolongok tömegelek
nem vagyok együtt senkivel
akadjanak fenn mások
Hattin szarvain
nem ismerem nem ismerem nem ismerem
miként nagyapáim
dédapáim szépapáim
most én is
bizony mondom néked
hagyjuk ne bolygassuk
ezt fiam
majd meglátjuk mi lesz
ha tisztul a kép
és akkor majd kopogtatunk
a megfelelő
kereszttel

*
csengettyűszóra
összerezzenek mintha
kakasszó volna

*
lázrózsás Pál utcai fiú
bukdácsol  hóbuckák között
hóna alá csapott
bőrtáskájában
a kizuhanni kész
fejes favonalzó
definíciókat mormol
barátság hűség
önfeláldozás haza
bátorság gyávaság
tisztelet
tisztes ellenfél
szeretet
árulás

erről kéne beszéljek
a gyerekeimnek
de nem kell foglalkoznom vele
mert ez már a Könyv dolga
nagy levegő
teli tüdő
könnyeden ülöm meg
habos kávémmal hintaszékemet
nem pattintok csiholok
80 forint az öngyújtó darabja
nem ölök csak megeszem
felhőket gyártok
a bárányok
gyapjából

*

kint
az utca szemében
vizenyős-kék üresség
csak három ember
léptét hallom
süppedni a hóba
kereskedők lehetnek
talán
árnyékuk megpakolva
mint a jámbor tevék
elefántcsontagyarral
arannyal kalasnyikovokkal
tömjénnel benzines ballonokkal
antik indiánskalpokkal
mirhával sápadt térképekkel
úsznak
ahova a három ember ropog
akik kereskedők lehetnek
talán

Albrecht Altdorfer: Krisztus születése, 1513