A Lakodalom című írás első része itt olvasható: Szertartás

Az ifjú pár csak egymásra és a boldogságukra tudott gondolni, és hogy a vágyott esküvő minden részlete a helyén legyen. Olyan esküvőt akartak, mint amilyen a filmekben van: amikor kilépnek a templomból, hatalmas tömeg és ováció fogadja őket, és a konfetti esőben a rajongó rokonok és barátok kiabálása közepette sietnek a fehér limuzinhoz, hogy utána az vigye őket a lakodalom helyszínére. Akadtak ugyan problémák, de a lelkesedésüket semmi sem ronthatta el. Az autót sikerült megszerezni, és még az sem zavarta őket, hogy egy félájult lányt és egy félájult fiút találtak benne hajnalban, akik az előző esti bulizás után maradtak ott. Leterítették őket egy nyugágyra, mint két paplant, és minden ugyanúgy ment tovább. Aztán felmerült az a probléma is, hogy a rokonok létszáma nem lesz elegendő a hatalmas ovációhoz, hiába voltak csak a szülők tizenegyen. Így hát fölvették a kapcsolatot egy statisztaügynökséggel, hogy kétszáz fő hivatásos tapsolót rendeljenek a helyszínre. Az esküvő napján azonban történt egy kis kavarodás. Kiderült, hogy Muszklis Fityisz, a hollywoodi akciósztár a közelben forgatja legújabb produkcióját, amihez szüksége volt a statisztákra, így az ügynökség máshonnan mozgósította a tömeget. A városban éppen az országos futball bajnokság mérkőzései zajlottak, ahonnan két rivális nagycsapat drukkereit csábították a templom elé. Így történhetett, hogy amikor az egyházi áldást követően A. és A-né kilépett a templomból, már ostromállapotok uralkodtak. A piros és kék pólós szurkolók tömege úgy fúródott egymásba, mint kés a testbe. Repültek a füstbombák, robbantak a hanggránátok, suhogtak az öklök és törtek a csontok. Az ifjú pár döbbenten állt a dulakodás közepette. Mielőtt azonban elcsodálkozhattak volna, egy hangosbemondóból szűrődő hang vezényelni kezdte az embereket:

– Figyelem! Mindenki halkuljon el! Ahogy megbeszéltük: Egy, kettő, három, és tessék: TAPS!

Hatalmas ováció fogadta A-t és újdonsült A-nét, akik meghatottan sétáltak át a kettévált tömegen. Repültek a füstbombák, szóltak a hanggránátok, harsogott a légkürt és a „Győzelem! Győzelem! Éljenek soká!” kiáltások. Még Muszklis Fityisz is tiszteletét tette, aki beleszeretett a helyi szokásokba, és mindenáron látni akart egy lakodalmat. A lovas hagyományok tiszteletére a rendezője hátán vágtatott az ifjú pár elé, és tört magyarsággal kívánta nekik a legjobbakat:

– Nyugodjek békében! – kiabálta lelkesen, meglobogtatva széles karimájú cowboy kalapját, mire a tömeg hatalmas ovációval válaszolt, ő pedig a cipősarkát a rendező bordái közé fúrva „Gyí te!” felkiáltással elvágtatott.

Mindenki boldog volt. Az eufória vírusként terjedt a tömegben. Az újdonsült házasok egyre nehezebben haladtak az ünneplő emberek között, mert a hatalmas boldogsággal mit tenni nem tudó szurkolók és rokonok örömükben ismét összeverekedtek. Vér, izzadtság és nyálpermet elegye csillámlott a levegőben. A szülők minden lépésnél ott voltak és kameráztak, és miután a vőlegény édesapja egy csapott jobb horogtól a földre került, a kamera onnan rögzítette az eseményeket: Az újdonsült férj ölbe kapja feleségét, hogy átvágjon vele a tömegen, azonban a járdapadkához érve a cipője megakad egy repedésben, s töretlen lendülettel borulnak egymásra. A menyasszony nagyot jajdul, a férfi nyöszörög. Körülöttük vérpezsdítő dulakodás formájában zajlik az ünneplés. A fiatalok feltápászkodnak. Leporolják magukat, gondosan megigazítva a ruhát és helyre állítva az őszinte, boldog mosolyt, amikor a tömegből egy tehetetlenül repülő drukker elsodorja őket. Egymásra zuhannak és lassan gurultak az úttestig, ahol fehér limuzin helyett azonban Béla várja őket tanácstalanul.

Érezted már a poklok poklát? Mikor tudod, hogy képes lennél meghódítani az ég horizontját, de erős szárnyak helyett csupán gyönge kar jutott neked és a tehetetlen düh, mely folyvást gondolkodásra késztet?!zokogta Béla, mikor az ifjú pár felelősségre vonta.

Hol van az autó? – kérdezte A. idegesen.

– Ellopták!

– És hol van a sofőr?

– Őt is ellopták!

– Már ne haragudj, de nem lehet, hogy a sofőr vitte el a kocsit?

– Ki van zárva!

– Miért vagy olyan biztos benne?

– Ő mondta.

– Hogyan?

– Hát úgy, hogy országos cimborám!

– Hol van most?

– A sarki kocsmában.

– Akkor csak nem rabolták el!

– Nem elrabolták, hanem ellopták! De már előkerült!

– Jól van, beszéljünk vele!

– Nem lehet! Életközépi válságba keveredett!

– Tessék?!

– Életközépi válság! Rátört, amikor délután kettőkor betöltötte a negyvenedik életévét.

A vőlegény pipacsvörös lett a méregtől, de mielőtt alaposabban kitapinthatta volna Béla pulzusát, a tömegből kigurult az édesapja. Sándor hiába kapott több bordarúgást a volt feleségeitől, közben minden elhangzott szót hallott, és ahogy egy igazi apához illik, katonásan felpattant, és ingujját feltűrve megiramodott a kocsma felé. Béla és a fiatalok rögvest utána eredtek, majd a férfi feleségei is észbe kaptak, míg végül az egész nászmenet megindult a kocsma felé. A felszabadult boldogság hisztériába torkollt. A drukkerek azóta is úgy emlegetik az eseményeket, mint életük legszebb napját, amire a helybéliek valamiért máshogy emlékeznek. Az elvonuló tömeg vidáman forgatta fel az utcaképet. Néhányan verekedtek, egyesek köpködtek, mások önfeledten szúrták ki az utcán parkoló autók kerekét.

Sándor viharos gyorsasággal érkezett a kocsmába, és viharos gyorsasággal távozott is onnan:

– Nincs bent a sofőr! – zihálta kimerülten.
– A földön nézted? – kérdezte Béla tapintatosan, mire Sándor nagy robajjal visszarohant, de néhány másodperc múlva ismét kint volt.
– Ott csak a kocsmáros fekszik! De látta a cimborádat a hátsó ajtón távozni, és meglepő módon egy limuzinnal hajtott el.
– Nagyszerű! Megkerült az autó! – kiáltott fel Béla növekvő optimizmussal, de Sándor gyorsan elvette a kedvét:
– Istenemre mondom, ha nem esküvő után lennénk, itt helyben eltemetnélek!

Így hát az összegyűltek gyalog indultak a lakodalomba, hogy méltón ünnepeljék a fiatalokat, s kezdetét vegye a dinom-dánom. Odafelé betörtek minden ablakot és felgyújtották az összes kukát, néhány még fosztogattak is, de lassan elfogyott a kitartás, alább hagyott a lelkesedés, és az agressziót felváltotta a kellemes fáradtság. Az ellentétes szurkolótáborból valók összebarátkoztak és mezt cseréltek, majd a rokonok is követték a példát: férfiak a nőkkel, fiúk a lányokkal cseréltek ruhát, és a szurkolókkal karöltve énekelték: Szép nap ez a mai, elveszett a Jani! Legyen nagy a boldogság, éljen soká az ifjú pár, s aki mást mer mondani, lezúzzuk a bordáját!”.

Soltész István fotója