You Are Here: Home » A Szerk. » Objet Trouvé » Street art és/vagy graffiti?

Street art és/vagy graffiti?

Ha azt halljuk, street art vagy urban art, egyszerre jutnak eszünkbe a közterek falain, a vonatok szerelvényein végigvonuló színes, amorf vagy figuratív rajzok, betűkompozíciók, a STOP táblára húzott egyvonalas firkák, a gigantikus muralfestmények, a szobrokra szőtt „jelmezek”, a sablonokkal készített stencilek vagy a digitális kidolgozással előállított matricák. A sor természetesen tovább folytatható, azonban érdemes tisztáznunk, hogy ezek az egymással közeli-távoli rokonságban álló műfajok, noha egy tőből sarjadnak, kisebb-nagyobb mértékben különböznek egymástól.

A street arthoz kötődő sorozatom első részében a graffiti és a street art különbözőségeire hívom fel a figyelmet, rávilágítok az elnevezések félrevezető voltára, s egyben arra keresem a választ, hogy mi is napjainkban az utcai művészet.

Mr. Thoms festménye

A graffiti mibenléte

A graffiti története egészen a hatvanas évek New Yorkjába nyúlik vissza, ahol a bronx-i fekete negyedek fiatalsága létrehoz egy sajátos önkifejezési módot a hip-hop szubkultúrán belül. Festék spray-vel járják a környező utcákat, de főként vonatokra festenek, jeleket hagynak maguk után, ahogyan tette ezt már a kőkori ember is a barlangok falaira. A graffiti üzeneteknek elsősorban territoriális és esztétikai vonatkozásuk van, az alkotásokat nem az utca emberének szánják elsősorban, hanem a szubkultúra aktív tagjainak, létrehozva ezáltal egy sajátos szub-kommunikációt. A graffitisek leggyakrabban gondosan kidolgozott, minél egyedibb stílusú alkotással igyekeznek saját, vagy csoportjuk nevét hirdetni, miközben a valahova tartozás igénye és a közösségi szórakozás utáni vágy is kielégül bennük. A graffitisek csoportokat, „crew”-kat hoznak létre, amelyek általában három betűből álló rövidítések. Hazánkban az egyik legrégebbi crew a PNC, vagyis a Pride not Crime. A csoportokon belüli tagok saját, egyedi nevet választanak maguknak. A festések során vagy a csoportjuk nevét, vagy a saját nevüket írják. Egy „akciót” mindig gondos előkészületek előznek meg. A „firkászok” napi rutinjuk közben, a város utcáit járva is a lehetséges helyszíneket figyelik.

Nikon és Hoek munkája

A graffitiseknek az e tevékenységgel együtt járó kapcsolatok, baráti viszonyok jelentik az „otthont” és a családot. Ezek a fiatalok általában szerényebb körülmények közt szocializálódtak, vagy csonka családban nőttek fel, esetleg már tinédzserként kiszakadtak a családból. Többnyire érdektelenek a hivatali, politikai, rendfenntartói és oktatási szervek iránt, vagy átértelmezik azok működési elveit. A graffiti kialakulása az underground hip-hop kultúrán belül történt meg, így a nagyobb közösséghez tartozás igényét az underground csoportosulás elégíti ki számukra, a szűkebb értelemben vett csoportot pedig maga a csapat jelenti, melyben működnek. Napjainkban már nem kötődnek olyan szorosan egymáshoz a hip-hop kultúra színterei, a break, a gördeszkázás, a graffiti és rap. Ez az összefonódás inkább a kezdetekre volt jellemző.

A meghatározások egyneműségének problémája

Napjainkban a street art fogalmat sokan gyűjtőfogalomként jegyzik, ami alá bevonják az utcai művészetek minden formáját. A kifejezés magyar megfelelője „utcai művészet”, ami tehát egyértelműen magába foglalhatná a graffitis tevékenységet is, hiszen a graffitisek is többnyire az utcára festenek. Azt gondolom, hogy gyűjtőfogalomként helytálló lehetne a street art terminus, viszont a főként stencilekkel, matricázással, plakátragasztással, s nem színes betűrajzokkal üzenő csoportosulásoknak szüksége lenne egy külön csoportjelölő megnevezésre. Erre használhatnánk a lényegében ugyanazzal a jelentéssel bíró public art vagy urban art kifejezést, mely esetben „nyilvános” vagy „városi” művészetről beszélünk, de így szintén zsákutcába jutunk, hiszen a graffiti is a „nyilvános”, „városi” művészet része. A public art kifejezés inkább arra utal, hogy galériákon kívüli művészetről beszélünk, az urban art terminus pedig azt jelenti, hogy ez a tevékenység a nagyvárosban artikulálódik, létmódja az urbánus tér. Mindezek szintén a graffiti mozgalom jellemzői is. A street art munkák azok a lingvisztikai vagy nem-lingvisztikai, grafikailag komponált vagy számítógépes szerkesztéssel készült, önállóan jelentéssel bíró vagy csak kontextussal értelmezhető szimbólumok és feliratok, melyek elsősorban nem a graffiti módszereivel állítódnak elő. Kidolgozásukban, jelentésükben, indíttatásukban eltérnek a graffiti festményektől, amelyek sokkal inkább részletesebbek, megmunkálásuk több időt igényel, s létrehozásukat elsősorban a szórakozás, s nem a kritikai megnyilvánulás indukálja.

Banksy stencilje

A graffitiket festők jelentős hányadának markáns véleménye van a stencileket, matricákat, plakátokat készítő street art mozgalomról. Úgy tartják, munkákhoz létrehozásához elegendő a fantázia és a humor, kézügyességre nincs is szükség. A graffitisek az összetettebb falrajzok kidolgozásához nem értő, tehetség nélküli, kiábrándult „felkapaszkodóknak” titulálják a street artistokat.

A street art fogalma és törekvései

A street art jelenségének meghatározásához fogódzót ad Bodor Judit meghatározása (Public Art – Köztéri művészet), melynek lényegi aspektusai közé tartozik, hogy galériákon kívüli művészetről beszélünk, mely a társadalmi nyilvánosság tereihez, problémáihoz kötődik. Fontos a helyspecifikusság, a kihelyezés mikéntje, s az, hogy elsődlegesen az utca emberét célozzák. Egy nyilvános fórumról van tehát szó, ahol vélt vagy valós sérelmek, politikai és társadalmi visszásságok vannak a falakra kivetítve. Jellemző a fekete humor használata, a szarkasztikus hangvétel, az aktualitás, a popkulturális motívumokkal való játék és a már említett kritikai hozzáállás. A street artisok a fogyasztói társadalom mechanizmusában a kulturális értékek hanyatlását tételezik fel, s a manipulációelmélet mellett foglalnak állást, tehát a fogyasztóra mint tudatmódosított, a reklámok által félretájékoztatott homogén masszára tekintenek.

Mr. Brainwash „SuperObama”-ja

Mintegy közösséget vállalnak a manipuláltakkal, ugyanakkor a kritikai megnyilvánulások, a problémák felszínre hozása vagy kifigurázása azt mutatja, úgy érzik, többre hivatottak. Egyféle küldetéstudat is megmutatkozni látszik tevékenységükben. Miközben az utcai művészek a Habermas-féle nyilvánosságértelmezés felé hajlanak, s a populizmust, a bulvármédiát degradálják, a népszerű kultúra elemeit is beemelik narratívájukba. Parodisztikusan elferdítik a hirdetések és reklámok irracionálisan tökéletes testképeit, a természetellenesen viselkedő celebritásokat, s azt, amiképpen ezek a különböző médiumokon keresztül szembesítik az egyént gyengeségeivel (a test, arc túlesztétizálása magazinborítókon szereplő fotók manipulálásával, stb).

20wenty: „Paris Hilton”

A street art témái és eszköztára

A street art egyéb médiumokat is behív eszköztárába, előszeretettel alkalmazza például a digitális technológia vívmányait. Legjellemzőbb megnyilvánulásai formáik a stencilezés, a matricázás, a LED művészet, a már említett „szoboröltöztetés”, az utcaberendezések, a városi miliő transzformálása különböző módokon, a falakra vetített videószpotok, stb. Az esztétikai értéket nem tekintik elsődlegesnek, céljuk inkább a figyelemfelkeltés, a megbotránkoztatás.

Beszőtt kerékpár Reykjavikból

Az egyik „legismertebb” street artist, akinek neve egy egész jelenséget fémjelez, Banksy. A kilétét eddig fel nem fedő, bristoli alkotó politikai aktivista is egyben, s rebellis, szatirikus üzeneteiről híres. Banksy gyakran kezdi ki a fennálló politikai rendet, s a fogyasztói társadalom mechanizmusait. A hagyományos kultúra és a popkultúra jelképeit hozza metszetbe, s a szakrális szimbólumok profanizálódását is megfigyelhetjük alkotásain. Ilyen jelkép-összefényképezést tapasztalunk azon a Banksy „szövegen”, melyen a keresztény ősforrás központi alakját, Jézust ábrázolja kifeszítve, a szentséget kifejező glóriával a feje fölött, két kezében különféle javakkal megrakott ajándéktáskával, bevásárlószatyorral, melyek a mértéktelen fogyasztás markerei. Az ábrázolásról azonban hiányzik a kereszt, ami a keresztény hitvilágban Jézus megváltó szenvedéseinek szimbóluma. Ezt értelmezhetjük az emberi bűnökért vezeklés kvázi értelmetlen voltának kinyilatkoztatásaként, s globális krízis demonstrálásaként.

Banksy – Jézus bevásárlószatyrokkal

Művészet vagy rongálás?

Vajon szükséges-e a graffitiről és street artról mint művészeti törekvésekről beszélnünk, vagy csupán a fiatalok dühének, identitáskeresésének, exhibicionizmusának kártékony kifejező eszközeiként tarthatóak számon ezek a megnyilvánulási formák? A vita valószínűleg soha sem fog lezárulni, újabb és újabb érvek és nézőpontok alakulnak ki, befogadói és alkotói oldalról egyaránt.

Hans Belting a művészetet egy olyan képként értelmezi (A művészettörténet vége és napjaink kultúrája), melynek kerete a művészettörténetben alakult ki. A művészettörténetben egy olyan eszmény rejlett, amiben a művészet általános történelmi menetét látjuk. Az általános történelemmel azonban már nem esett egybe az autonóm művészettörténet, melyet az autonóm művészi törekvések hoztak létre. A művészetekben zajló összetett folyamatok kialakították azt a felismerést, hogy ezt a sokféleséget nehéz egyetlen közös nevezőre hozni. A XIX. századi művészettörténet központi fogalma a műfaj volt. A műfaj olyan keretnek bizonyult, melyben eleve el volt döntve, mi minősül művészetnek, s mi nem. Ebből az következett, hogy a befogadó passzívvá vált, távolságtartásra kényszerült, a művészet elválasztásra került az élettől. Új igény keletkezett azonban a látványosságok elszabadítására, s kialakult a szükséglet  szórakozásként értett kultúra iránt. Az újonnan kialakult művészeti törekvések a művészettörténetet átértékelik, s annak kereteit felszabadultan használják. A látvány, a gyors élvezetet nyújtó alkotások, s a szórakoztató tartalom kerül előtérbe. Nincsenek szorosabb értelemben vett műfaji keretek, sőt, a szabályok áthágása, a témák össze nem egyeztethető mivolta kelti a feszültséget a munkákon.

Fotók a falakon Fauxreeltől

A művészi alkotások létrehozása és a művészetértés kétségtelenül átalakult, s az, hogy ki miként tekint ezekre az “illegális” műfajokra, egyéni ízlés és világlátás függvénye. A graffitisek nem kívánják, hogy elfogadják őket művészként, elmondásuk szerint ha a közember értené ezt a tevékenységet, kommercializálódna az egész tevékenységük, ezt pedig nem szeretnék. Ezek a kifejezési formák napjainkban törvénytelen, de kétségkívül megkerülhetetlen mozgalmak, melyek számos aspektusból vizsgálhatók. Jelen írás célja az volt, hogy áttekintse a graffiti és street art főbb különbségeit, kitérjen az elnevezések egyneműségére, valamint említést tegyen az utcai művészetek műfaji sokszínűségéről.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top