A Vörös Postakocsi első lapszámában, amely Nyíregyházát állította a középpontba, beszélgetésre kértük Jocó bácsit, Margócsy József tanár urat, Nyíregyháza város történetének legavatottabb ismerőjét. Archívumunkból most ezt közöljük rövidítve, utolsó beszélgetéseinek egyikeként. (A Vörös Postakocsi 2007 / Tél, 52–54.)

„Ami görbe, az régi…”Margócsy Jocó bácsival Onder Csaba és Pethő József beszélgetett

 

Margócsy József vagy ahogyan mindenki ismeri, Margócsy Jocó bácsi, Nyíregyháza élő emlékezete. Irodalom- és helytörténészként a város legavatottabb ismerője és kutatója. Őt kérdeztük a régi Nyíregyházáról, annak utcáiról, tereiről…

Milyen egykori nyíregyházi épületek és utcák hiányoznak Jocó bácsi számára?

Margócsy József: Szóval a régi Nyíregyháza… nekem annál inkább a szívem csücske, mert én egyébként meglehetősen konzervatív beállítottságú ember vagyok. És azt hiszem, hogy ez nem mindegy. Van például egy kalapom, a sógoromtól kaptam, amikor a fogságból hazajöttem: és aztán úgy lassanként devalválódott ez a kalap. Mert egy időben még utcai kalap volt – akkor még kalapban jártunk az utcán –, majd abban hordtam a szenet meg mindent, úgyhogy kezdtek rajta lyukak lenni. Mire ide költöztünk, 35 éve már, a család nagyon mondta, hogy ilyen kalapban nem lehet lemenni az újságért. Hát én most is abban megyek. Nekem ez a kalap olyan kedves dolog… Vagy például nagyon szeretek rövid ceruzákkal írni. Úgyhogy a levéltárban vannak „félszemtelen” kollégák, akik elhozzák a saját kis ceruzájukat, hogy legyen nekem. Tehát tulajdonképpen én nem haragszom nagyon Nyíregyházára, mert hál’ Istennek a belvárosa, nyugodtan mondhatom, hogy a rendszerváltozásig, tehát úgy 1990-ig, azért megmaradt. Hol lehet a régi Nyíregyházát megtalálni? A görbe utcákban. Mert a város régi részei rendezetlenek. Szóval nem volt homlokvonal, és mindenki arra építkezett, amerre éppen akart. Tessék csak megnézni a Kürt utcát, hogy milyen zegzugos, vagy mondjuk ott van a Kígyó utca is, amelyik összeköti a Debreceni utcát a vasútállomással. A Bethlen utca körül is lehet látni, hogy amelyik görbe, az régi, tehát például a Víz utca. Úgyhogy ezekben nagyon sok minden megmaradt. Ebből kezdődött az átfejlődés. Az a tulajdonos, aki ott volt, igyekezett egy picit jobban gondozni, ha meg ki is akarta adni, akkor kiépíteni. És akkor jöttek létre Nyíregyházán a kétutcás házak.

A kétutcás házakat inkább a polgárosodó város csinálta, a bokortanyák lakói a városban általában dufartos házakat hoztak létre. Ebben az volt a lényeges, hogy a dufart kettéosztotta a hatalmas, nagy telket. Tehát mondjuk kétszer négy szobára, és abból az egyik részt kiadták. Abból fizették az adót stb. A másikba meg volt a nagymama meg a nagyapa, és ugye a gyerekek már innen jártak iskolába.

A kétutcásak nyomon követhetők most is. A Dózsa György utcának például a Selyem utca a mellékutcája. A Dózsa György utcán lévő házak mindig kétfrontosak voltak. (Krúdyék is olyan telken laktak, amelyiknek az eleje a Kállai utcán volt, a vége pedig a Bujtos utcán.) Ezeknek a házaknak egész kis bejáratuk volt. Az Egyház utcán még lehet látni vagy két házat, amelyiknek ilyen kicsi, kilincses bejárata van. Mert ottan semmiféle forgalom nem volt, csak az urak ott jöttek be, de a hátsó részén, a Víz utcán ott lakott a házmester, ott fogták ki a lovakat, ott hozták a szenet meg mindent. Krúdy is ír arról, hogy a nagyanyja is a Közép utcai részen lakott. Azt már nem akarom mondani, hogy ez volt a „lefokozott” rész, de hát az öregeknek az is jó volt.

Boltok, műhelyek, üzletházak, hipermarketek: mit gondol Jocó bácsi a városkép átalakulásáról?

Margócsy József: Nem nagyon örülök, ha hangulatos utcák teljesen elparlagiasodtak. Mondjuk a Kállai utca, amelyik újabban már megint Szent Istvánról van elnevezve. Ha elmegyünk egészen a Nádor utcáig: régen egyetlen bolt nem volt ebben a részben. Csak a végén, ahol a Nádor utca jön az Eötvös utcával, ott volt egy mészáros, egy fodrász, de egyéb nem. És most tessék megnézni! Milyen a Luther ház előtti rész. Vagy ott van a Krúdy-telek, amelyiken ugye ott a cégtábla az utcán. Kiépítettek ilyen dufartszerűséget, de csak azért csinálták meg, hogy bútorokat lehessen oda állítani. És ez nem nagyon tetszik, ennek nem nagyon örülök. Itt, ahol most vagyunk [Kossuth utca – a szerk.], itt ez az utcán se volt ám ennyi üzlet. Az egyik személyes emlékem: még meg van az a ház, ahol az utca sarkon egy kocsma volt. Amikor István fiunk született, ’49-ben, azt mondta szülésznő, hogy igyon barna sört a feleségem. Akkor még lehetett palackos barna sört kapni. Bementem, a biciklimet lezártam, megvettem a barna sört. Valaki jött velem szembe: „Tanár úr, kérem, ide ne tessék járni, ez nem tanár úrnak való!” Fogalmam sincs, hogy ki volt. De azért, hogy úgy mondjam, vigyázott rám. Mindig viccelek most is azzal, hogy ha a 7-es busszal jövök haza, akkora négyes kocsmánál szállok le, mert ugye a négyes kocsmánál le kell szállni. Amikor a könyvemet [Utcák, terek, emléktáblák – a szerk.] szerkesztettük, kisült, hogy viszonylag nincsenek „kocsmológiai” ismereteim. De összehozott az élet egy idősebb ügyvéddel, aki fiatal korában szeretett kicsapongani, és akkor ő olyan jól elmagyarázta nekem, amit kell. Egy másik szakértő is segített, Salzman Ottó. Van még egy nagyon kedves, kellemes hely, itt a közelben, a Holló utca. De hol is van a Holló utca? A Holló utcának ugyanis nincs eleje. Tessék megnézni, amikor a Tokaji utcán (a Rákóczi utcán) az egyik áruház mögött be tudok erre jönni, már látható a kikövezett utca, a járdával. Hát oda gyönyörűség járni! Nézem, hogy még mindig milyen szép ez a Holló utca. A Statisztikai hivatal meg mi minden ugyan ott van oldalt, de az utca nincs elveszítve. Akivel beszélek, mint régi nyíregyházi, az mind-mind örül, hogy a Holló utca most így „megvan”. Ha valakinek meg akarom mutatni a várost, akkor én mindenképpen innen jövök, a Kossuth utca felől, és ott állok meg a vármegyeháza előtt. És akkor megnézzük, hogy ez egy régi kúriális ház. Itt volt a főispánnak, amott meg az alispánnak a helye. Mert nem lehet távolról megnézni. Mert ha az OTP felől jövök, a Kossuth tér felől, hát a hátam borsózik, hogy kilóg a kilencemeletes ház, ami a Mártírok terén van. Ha a Kelet Áruházat és a kilencemeletest fordítva tették volna! Akkor is egy kicsit mérges vagyok, amikor a megyei könyvtárnak kell egy levelet címeznem. Véleményetek szerint hol van a megyei könyvtár? Kossuth tér egy, kettő, három, négy, akkor van egy üres ház, a bíróság, az a sarka, akkor elmegy a másik oldalra is, aztán elmegy a katolikus parókiához, amelyik Kossuth tér 13.

Akkor a Kossuth téren, nem?

Margócsy József: Akkor miért írják, hogy Szabadság tér? Mert amikor csinálták a terveket, akkor egyszer úgy volt, hogy Szabadság térre nyílik. Most már átfordították, de nem vesznek róla tudomást. Van egy utca, amelyik itt kezdődik a Kossuth utcánál. És akkor csinál egy kis kanyart, mint régebben is, és aztán kimegy egészen a Dózsa György útig. És ez a Sarkantyú utca. Ennek a Sarkantyú utcának a bal oldalán vannak végig a Sarkantyú utcai házak. Itt van egy merőleges utca, amelyiknek semmi köze a Sarkantyú utcához és még kevesebb a Krúdy Gimnázium épületéhez. De a Krúdy Gimnáziumnak Epreskert utcai telefonszáma van. Szóval az ilyesmi ostoba adminisztratív okok miatt alakult így. Van egy utca Nyíregyházán, amelyik egy család két generációjához tartozik. Mert van Széchényi utca és van Széchenyi utca. Tehát az eleje a Ferenchez tartozik, a későbbi már Istvánhoz, ott már egy ékezet ugyanis felesleges. És ezek húzódnak évtizedeken keresztül. A Zrínyi Gimnázium kollégiumába szoktatok-e járni, vagy tudjátok, hol van?

A Toldi utcán? Vagy a Széchenyi utcának számítják, mert kijön majdnem addig a telek?

Margócsy József: A Széchenyi utcáig? Hát elöl igen, de hát még sincs neve.

Annak az utcának nincs neve?

Margócsy József: Nincs neve. És már évtizedek óta nincs, úgyhogy mindig, amire bekanyarodik, annak a háznak az utcája, tehát Tűzoltó utca vagy Malom utca stb.

Sohasem volt neve annak az utcának?

Margócsy József: Nem volt neve, az egész végig a Vasgyár utcának a vége, egész végig, kivéve a legelejét, ahol most a gyógyszertár van. Szóval, körülbelül háromháznyi, de egyébként az Irsai vasgyár volt. Az Irsai vasgyárnak a befalazott része. Úgyhogy egészen addig, amíg a Vörösmarty térig nem jutunk. De hát már ugye lebontottak mindent, Irsainak a helyén is benzinkút van.

Nagyon fontos Nyíregyháza történetében, hogy keresztutcákat állítottak fel. A Kereszt utca éppen olyan volt, mint a Közép utca. Régen az volt a döbbenetes, hogy ha tűz ütött ki az Ószőlő utcán, akkor a homokban a tűzoltókocsik nem is tudtak kimenni, mert nem volt keresztutcája. És akkor jött létre a 30-as évek elején a Krúdy utca, aztán jött az Ifjúság utca, a Meskó utca, a háború után pedig a Garibaldi. Énnekem nagyon megnyugtató az, hogy a város fejlődése nem azzal kezdődött, hogy lebontották a régi házakat. Mi megúsztuk, mert csak egyetlen 14 emeletes házunk van. Ugye volt egy ilyen divat, hogy az hozzá tartozik a renoméhoz, mint ahogy azt elegánsan mondták. Milyen jó az, hogy az Örökösföldeken építettek csak paneleket. Milyen jó dolog, hogy csak a Jósavárosban, csupa szőlőbirtokra. Ez is kétutcás építkezés. Tudniillik az Ószőlő utca háttérutcája volt a Sóstói útnak. Mindig a Sóstói út volt az „elegáns”, Jósa [András – a szerk.] is itt lakott. Óriási, egyholdas telkek voltak itt. Ide jött aztán a lakótelep. Az Ószőlő és a Garibaldi utca sarkán ezelőtt 25 évvel volt egy nádfedeles ház. És azt majdnem mindig megsimogatták az emberek. Elmentek mellette, és mondták, hogy milyen jó lehet abban lakni. Már régen szerette volna lebontani a gazdája, befolyt az esővíz. Szóval nem olyan egyszerű dolog ez. Kívülről nézve nagyon bájos, de belülről nézve nem.