ezüstös Nyír*
lecsüngesztett lombú fák alatt
bolondos zizegő fáradhatatlan nyíri szél
muzsikus cigányok régi nótákat játszanak
az ablak alatt
csak a szőlőpásztor lövöldöz bolondjában
ó a keleti népek érthetetlen melankóliája
őseink tiszteletének tájképe: ezüstös Nyír
se szó se szerelemgyökér se összebogozott hajszál
rozsdaszínű vadszőlőlevelek tapadnak
a kőoszlopokhoz
vadvizek nádasok zordon tanyavidék
kézilámpásos őszi esték cinkefüttyös ködös
reggelek
a gond ebei vonítanak a holdvilág felé
holott itt lakik Magyarország legszorgalmasabb népe
s mégis egy világszép asszonyság tartja itt
mézes szóval a vendégeket
*montázs Krúdy Gyula Magyar tájak c. könyvéből
sejtelmek mozdultak bennünk*
a mikulás elbotozott az ablak alatt
fordítsd félre a fejedet!
magasabbról néztünk mint a gólyák
elnyomta a versünket a nevetésünk
nincsen szerecsen király! nincsen csokoládé!
táncol az egész falu a sötétbe
sejtelmek mozdultak bennünk
mikor ezt énekeltük
„a tejesköcsög sohasem lyukad ki hanem
széttörik
elcsobul
széttörik
elcsorbul”
*
kukacos dió hullik a fáról
nem szabad a fületlen bögrébe nézni!
harangzúgásban gyalogoltak kocsiztak
elszomorodtak a paradicsomok a paprikák
álmomban mindenkit megkínálnék
pénzzel: tísz-húsz forinttal
csak még összecsukom a szárnyamat
* montázs Ágh István Hányat nézek a naptárban c. könyvéből
nem teszek hozzá és nem veszek el belőle
felemeli a vörös palotát a fénybe
felemeli a fényt a vörös palotába
szükségét végzi szükségszálláson
hagyományos tibeti módon
űzi el a gonoszt: tapsol és kiköp
van vöröshagyma de nincsen tarisznya
lám a lámaszekerce csak lármaszekerce
csak időtöket vesztegetitek fekete párnátokon
nincsenek képzetek sem beárnyékolások
nincs jelen a grammatikai mozzanat
roham az idő: lovas vagy epilepsziás
roham az idő elmúlik a nyál
na azt nevezik szájszárazságnak
meglazítottam a sóvárgó vágyakozást
a nyakkendőt a gyűlöletet és a tévtudást
elpottyantott a tehén egy jókora lepényt
nem teszek hozzá és nem veszek el belőle semmit
a legbelső igényre válaszolok és a pátriárkák
megmutatják valódi szellemüket
a káprázat közepette ez a pillanat az
s ha szavam nem elegendő
rátok csapok!
Holló László: Tanyán, 1943, Budapest, MNG
