Időszaki kiállítás a Déri Múzeumban október 3-ától

A tárlat megtekinthető: október 3-december 31. Debrecen, Déri Múzeum, II. emeleti kisgaléria.

A honfoglalás kori ötvösség egyik műremekét, a bárándi tarsolylemezt mutatja be október 3-án nyíló kiállításán a debreceni Déri Múzeum. Az aranyozott ezüst méltóságjelvény eredeti lelőhelyét titok övezi, az 1998-ban másodjára is napvilágra került lelet mind kidolgozásában, mind díszítésében az eddig ismertek egyik legszebb darabja. A Kárpát-medencét 895-től fokozatosan birtokba vevő honfoglaló magyarság hagyatékának legjellegzetesebb darabjai a tarsolylemezek. Elődeink az apróbb használati eszközeiket (a tűzgyújtáshoz szükséges csiholót, kovát és taplót; fenőkövet) az övükre csatolt nemezből, vagy bőrből készült tarsolyban tartották. A nemzetségi előkelők és a katonai kíséret tagjai ezt a hétköznapi viseleti tárgyat ─ mintegy rangjukat jelezve ─ bronz, vagy ezüst veretekkel, esetleg az egész tarsolyt befedő fémlemezzel díszítették.

E ritka méltóságjelvények eloszlása a 10. századi magyar szállásterületen belül igen egyenetlen. A megtalált 27 példány közül 16 darab a Felső-Tisza vidékén került elő. A Közép-Tisza vidékén négyre, a Duna-Tisza közének középső sávjában szintén négyre, míg a Kisalföldön háromra bukkantak rá.

A Kárpát-medencén kívül találtak 3 tarsolylemezt a Volga vidékén, Skandináviában és Bagdadban is. Ezek kereskedelem révén, vagy zsoldosként szolgáló magyar katonákkal 1998-ban egy bárándi családi ház bontásakor, a mennyezet padlás felőli oldalában sárral letapasztva találtak egy tarsolylemezt, egy vaskengyel társaságában. Ekkor derült ki, hogy mi az a nagy kincs, amit az 1820 körül született szépapa gyakran emlegetett. A leletek egy előkelő honfoglaló férfi sírjából kerülhettek napvilágra, amelyre az 1860-as években a Tisza szabályozásakor kubikosként dolgozó szépapa, társaival együtt Tiszadob-Tiszadada térségében bukkant. A leleteket egymás között elosztották. A később Bárándon házat építő ősnek a tarsolylemez és egy fél pár kengyel jutott. A Bárándon előkerült tarsolylemez kialakításában, díszítésében nagyon hasonlít a tarcali, rakamazi és az egyik karosi példányhoz. Ez alapján feltételezhető, hogy e négy darab egy műhelyben készülhetett.