You Are Here: Home » Úti füzetek » meggondolatlanul és más versek

meggondolatlanul és más versek

meggondolatlanul

kora este volt siettem – tőled el azt hiszem –
néha hirtelen üzennek értünk
s akkor menni kell könyörtelenül
cipeltem magammal néhány fáradt indokot
amiben feloldhattam magányomat
mindent leegyszerűsödött
elborzadok ha arra gondolok
mennyi minden jutott nekem
a test fájdalma s a léleké mind
a sorompón innen rekedt
miattad torzultam mindenidejűvé
hogy azonnal szerethesselek amint lehet
ha volt is bennem egy kis gonosz
öledbe vonva azt hittem átmostad egészen
a határokról beszélgettünk
a gátakról és árterekről s akkor
meggondolatlanul belenyúltál a sebbe
homlokodon a ráncot a pára befonta
– tudtam nyomban: mégsem ismertél meg
s mindennap retteghetek
melyik hibámat nagyítod rám
ugyanarról beszéltünk mind a ketten
de akkor ott felmentést adtam magamnak
és elszabotáltalak végérvényesen

kerülőutakon

mióta megszaporodtak a zűrös esték
és otthon nem várta ölelés
mintha tudatosan kerülte volna a reményt
mellékutakon bandukolt lehajtott fejjel
taposva konokul a száraz avart
az ablakok résein kisurranó illatok
régvolt vacsorák emlékét idézték
kiapadt tekintettel kerülte a fényeket
a függönyök mögötti otthonok melegét
ahol még számított az idő
néha ajtó csapódott macska miákolt
kétségbeesetten jajdultak a fák is
de ő csak ment céltalan együgyűséggel
– kiszolgáltatva a mohó csöndnek

nem megy tovább

meztelen talppal toporogsz a hideg konyhakövön
kényszeresen így szabotálod
a kedélybeteg délutánt
de az eltemetett mélység beléd épül
mint a villamosvezető baritonja
a zakatoló utcazajba:
„végállomás – nem megy tovább”
visszanézel a saját szabályait sem respektáló
vadonra ahol az árnyak bomló maradéka
idézi a tovaszaladó sínek szimmetriáját
és szorít egyre jobban szorít az üres tér

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top