nem bírom a lelkiismeret szagát
túl könnyű és hánytatóan édes
épp mint ruháid
amikkel magamra húzlak
egy bőrkabát a soha nem tágítás súlya
egy lenge ing hogy mindent lehet
belém vasaltam neved
csupa kisbetűvel
hospitalizáció
Kígyó és Hattyú alatt a Csillag utcában
doktorom
beléd akarok dögleni
mert nálad babaillata van a halálnak
nyelved birtokában verdes
a Nagy Titok
keresése ürügyén belédbukok
a tüdőn a májon a dohányon az alkoholon túl
a hetedik ajtó szikével nyílik
olts be magad ellen
hogy ne legyek
visszabeszélő rácsoságy
fektess oda ahol
fel fogsz ébredni önkéntes hibernációdból
Deficit
Másnap már senki se érdekes,
pedig még annyira se ismerős, mint előtte,
vagy talán pont azért,
mert nyomoztunk utána,
kapualjakban fagyoskodtunk őt várva,
virág-és édességboltokban vagyonokat költöttünk rá,
hányszor aláztuk le és tagadtuk meg magunkat miatta,
talán még szerettük is,
mire meghódítottuk,
egyesültünk, összeizzadtunk vele,
szóval mi munka van már mögöttünk,
még sincs eredménye, mégis egy idegen
mellett ébredünk, ha végig se gondoljuk is
érezzük, nem érte meg.
