turkáló

nem bírom a lelkiismeret szagát
túl könnyű és hánytatóan édes
épp mint ruháid
amikkel magamra húzlak
egy bőrkabát a soha nem tágítás súlya
egy lenge ing hogy mindent lehet
belém vasaltam neved
csupa kisbetűvel

 

hospitalizáció

Kígyó és Hattyú alatt a Csillag utcában 
doktorom 
beléd akarok dögleni 
mert nálad babaillata van a halálnak 
nyelved birtokában verdes 
a Nagy Titok 
keresése ürügyén belédbukok 
a tüdőn a májon a dohányon az alkoholon túl 
a hetedik ajtó szikével nyílik 
olts be magad ellen 
hogy ne legyek 
visszabeszélő rácsoságy 
fektess oda ahol 
fel fogsz ébredni önkéntes hibernációdból

 

Deficit

Másnap már senki se érdekes,
pedig még annyira se ismerős, mint előtte,
vagy talán pont azért,
mert nyomoztunk utána,
kapualjakban fagyoskodtunk őt várva,
virág-és édességboltokban vagyonokat költöttünk rá,
hányszor aláztuk le és tagadtuk meg magunkat miatta,
talán még szerettük is,
mire meghódítottuk,
egyesültünk, összeizzadtunk vele,
szóval mi munka van már mögöttünk,
még sincs eredménye, mégis egy idegen
mellett ébredünk, ha végig se gondoljuk is
érezzük, nem érte meg.