Mintha lettünk volna
Tejfölköd, puha és szőke,
mint a homlokára nőtt
ismeretlen színű szálak.
Világos mezsgye–sötét arc.
*
Kellemetlen testnedvek a
pohár azon részén, ahova
a szivacs már nem ér le,
kézzel pedig nincs az az isten.
*
Nem veszem le a kabátom,
nem felejtem itt magam,
csak annyira, hogy legyen még buszom,
a köd felszáll, az íze marad.
*
Rossz diszkózene, sehogy se az ízlésem,
mintha csak tudná, mit nem szeretek,
direkt kerüli, leváltja, kitörli őket,
világos útvonal a sötét mezsgyében.