Lehetetlen dolgok közé keveredtél
a tompa bánat hangtalan tudomása
apró könnycseppként ragyog
remegő szemhéjadon
benned már csak a lemondás
aranykoronás vitéze szónokol

angyalszárnyakon röpülő percek!
ti mind a holnap titkait fürkészitek
és nem tudjátok
honnan is sejtenétek
hogy legelőbb
a szem kezd ráncosodni
öregedni
és az elmúlás virága is azt lopja meg


ó, de mi mind gyávák vagyunk!
a nem helyett igent mondunk
és szemeinket résnyire összehúzva
hajdan volt vágyainkat magunkba csukva
járjuk a végtelen dimenziók
kanyargós útjait.

Szabó Attila fotója