Zombi
Az elégedett szonettje

a medence partján koktélt kortyol
vasárnap a templomba is elmegy
késeket rendel a tv shopból

fütyörészve locsolja a kertet

ha nincs kenyér kerékpárra ül és
elkarikázik fürgén a boltba
olyan mint egy végtelen üdülés
ha kis feleségét megcsókolja

filmet néz kiönti a szemetet
magazint olvas és internetet
rágcsálja a napraforgómagot

szereti magát mint húst a zombi
kezében sör lábán pamutzokni
boldog hogy erős szabad
                                            és halott

 

Kukac
A szerelmes szonettje

bár a szabályzat szigorúan tiltja
a vendéglátást tesz rá a csajom
meglátogat és az örömtől sírva
szeretkezünk az íróasztalon

ez egy irodaház portás vagyok itt
én vagyok az almában a kukac
ha magára kapja dögös rongyait
a nőm órám éjjel is délt mutat

néha nem teszünk semmit csak üldögélünk
örülünk annak hogy egyszerűen élünk
fogjuk egymás kezét hosszan a kanapén

együtt hallgatjuk míg a városban virrad
a bútorok székek hogyan nyikorognak
az irodaház néptelen emeletén

 

Freskó
A didergő szonettje

ha nem lennék ilyen öreg és gyönge
behoztam volna a kamrából a fát
nem ülnék itt taknyosan dideregve
még jó hogy van rajtam sál és nagykabát

napközben a szeles ablaknál állok
a fiamat várom más dolgom nincsen
megérintem a legszebb jégvirágot
mint szegény ádámot a freskóisten

dühöng a tél ostromolja a házat
vackán lapít minden ember és állat
füstölök a hidegben mint egy kémény

a szoba zúzmarás sarkában állva
üresen ordít rám a cserépkályha
itt halok meg
                                        tudom a lelkem mélyén

 

Gekkó
Az önfeláldozó szonettje

Antal Évának

mikor a tenger hullámait nézem
menekülnék mint egy gekkó a falon
napernyő alatt üldögél a férjem
terhes vagyok nincs szabad akaratom

itt most kártyavár közös jövő épül
reszkető kézzel és persze hogy vakon
rettegek hogy kiterítenek végül
a házasságnak csúfolt boncasztalon

ez itt egy sziget horvát üdülőhely
tele van vidám férfiakkal nőkkel
romlottnak érzem magam s elveszettnek

sziget vagyok én is nincs hova úszni
el kell magamban magamtól búcsúzni
apa kell kit szeret a gyermekemnek

 

Prézli
Az éhező szonettje

nem találom a pin kódot magamhoz
mióta elpucolt a házamból dóra
rám rohad minden étel mit futár hoz
rászoktam a rumhoz kevert altatóra

az én dórám most máshol főzőcskézik
készülnek a torták fűszeres ételek
ha elképzelem a húst meg a prézlit
öklendezek mint a parkban a részegek

lépj már túl rajta – hiába mormolom
nem nyelek le semmit ez van műsoron
az életem üres mint a hűtőszekrény

majd azt fecsegik a szomszédok rólam
azért haltam éhen mert beteg voltam
nem voltam elég határozott vagy szerény