Augusztus Oklahomában (August: Osage County), 2013. Rendezte: John Wells. Forgatókönyvíró: Tracy Letts. Opetarőr: Adriano Goldman. Producer: George Clooney, Jean Doumanian, Grant Heslov. Vágó: Stephen Mirrione. Szereplők: Meryl Streep (Violet Weston), Julia Roberts (Barbara Weston), Juliette Lewis (Karen Weston), Julianne Nicholson (Ivy Weston), Sam Shepard (Beveryl Weston). Forgalmazza: Fórum Hungary.

Nincs közhelyesebb annál, mint amikor azt mondjuk: annyira nagy hatással volt ránk egy film, hogy nehéz megszólalni utána. Az Augusztus Oklahomában című alkotásnál mégis ezt kell hangsúlyoznunk. Nemcsak azért, mert másfél órán keresztül töményen, kíméletlenül bombáz minket a szereplők tragédiáival, titkaival és problémáival, hanem azért is, mert eléri, hogy nekünk is ugyanúgy fájjanak a be nem gyógyult sebek, ahogyan nekik. Bár senki számára nincs megnyugvás, vagy feloldozás, az Augusztus Oklahomában kiváló alkotás.

A film Tracy Letts azonos című Broadway-darabján alapul, amely 2007-ben debütált a színpadon. A rák miatt gyógyszerfüggővé vált anya, az alkoholista apa és családjuk történetét bemutató vígjáték a közönség és a kritikusok tetszését egyaránt elnyerte: megjelenése után nem sokkal Tony-, valamint Pulitzer-díjjal jutalmazták. Bár a filmadaptációra egészen 2013-ig kellett várni, maximálisan megérte. John Wells rendező és a fent már említett Letts mint forgatókönyvíró egy remek színészgárda segítségével minden ízében maradandót hozott létre.

Violet (Meryl Streep) férjével, Beverly-vel (Sam Shepard) él egy eldugott, oklahomai házban. Mindketten függők: Violet daganatos betegsége miatt a gyógyszerek, míg Beverly az alkohol rabja. A problémák fokozatosan rombolják porig kapcsolatukat, állandóak a veszekedések, a kínos jelenetek. Egyik nap Beverly eltűnik, és senki sem tudja, hová mehetett. Violet kétségbeesetten felhívja a lányait (Julia Roberts és Juliette Lewis), valamint a nővérét, hogy segítsenek a keresésben. A családtagok összegyűlnek, ám együtt töltött napjaik nem a békés egymásra találásról fognak szólni.

Az Augusztus Oklahomában nagyon nehéz film. Nem bánik szűkmarkúan a drámával, ráadásul kemény, realisztikus és húsbavágó elemekkel dolgozik. A menekülésről szól, arról, hogyan akar egy hétköznapi ember minden erejével elfutni a problémái elől, amelyekre nem tud megoldást találni. Sebészi pontossággal mutatja be, milyen károkat okoznak a lélekben ezek a lappangó tragédiák: a magány, a félelem és a fájdalom világa rajzolódik ki előttünk, a kényszerű függés valaki mástól, és a tudat, hogy amíg nem nézünk szembe a legrosszabbal, nem jöhet el a megnyugvás és a feloldozás. Pedig mindannyian arra vágynánk.

A cselekmény helyszíne, a poros, kietlen Oklahoma is kínzó reménytelenséget sugall. Hosszú, szinte a semmibe vezető utak és üres, erdő nélküli földek uralják a látványt, minden szürke, barna színekben játszik. Mintha a forró, monoton tájat is rejtett tragédiák emésztenék, hiszen egy csepp élet, egy csepp zöld sincs a kopár síkságon. Rendkívül kifejező Julia Roberts karakterének, Barbarának a kérdése, amikor megérkezik a városba: „Hogy lehet itt élni?” Ugyanilyen negatív érzéseket kelt Violet és férje, Beverly hatalmas, lehúzott redőnyű otthona is, amely magányos szigetként áll a kihalt vidéken.

Nem csoda, hogy a házaspár fulladozik ebben a sötét, nyomasztó házban, hiszen önnön tragédiáik tartják fogva őket. Mindketten függők, de szenvedélybetegségük sajátos fájdalomcsillapítás számukra: nemcsak a testi, hanem a lelki bajokra is gyógyírt találtak a különböző szerekben. Olyan kétségbeesettek, hogy egymásban keresik a kapaszkodót, pedig tudják, túl gyengék ahhoz, hogy erősítsék a másikat – még magukat sem tudják összekaparni. Beverly adja fel előbb: eltűnése egy utolsó próbálkozás arra, hogy elfusson a problémák elől, amelyek már régen túlnőttek rajtuk.

Bár eddig is tudtuk, hogy Meryl Streep elképesztő színész, Violet szerepében egyszerűen tökéletes. Képes egy kötekedő, velejéig gonosznak látszó nőt úgy bemutatni, hogy megértsük, kegyetlen, nyers viselkedésével csupán a fájdalmat, a csalódást, a betegség miatti félelmét akarja elfedni. Streep játéka egy hihetetlenül valóságos lelki hullámvasutat jelenít meg: szinte érezzük Violet fájdalmát abban a jelentben, amikor kiszáll a kocsiból, és elkezd futni önmaga elől a pusztaságban, vagy akkor, amikor a fürdőszobában zokog a lánya előtt, összetörten, erőtlenül, úgy, mint soha azelőtt.

Violet karaktere nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az Augusztus Oklahomában a nők filmje legyen: rajta kívül ugyanis a három lánya az, akiknek a problémái, titkolt vagy nem titkolt tragédiái irányítják a cselekményt. Bár nehezen vallják be, de mind a három „gyerek” élete romokban hever. A Julia Roberts által kiválóan játszott Barbara házassága válságban van, így folyamatosan attól retteg, mi lesz, ha a férje elhagyja. Figurájában azonban az a csodálatos, hogy nemcsak sebezhető tud lenni, hanem kemény és kíméletlen is. A három testvér közül ő az egyetlen, aki szembe mer szállni az anyjával, és rá akarja vezetni a jó útra. Rendkívüli dühvel és haraggal teszi ezt, de talán pont azért, mert nem akar olyanná válni, mint ő. Juliette Lewis figurája a szerelmi életében halmozza a kudarcokat: bármit elhisz a férfiaknak, ha azok cserébe mellette maradnak. Julianne Nicholson, mint Ivy, két testvérével ellentétben még mindig a szülőkkel él, de szinte haldoklik a nyomasztó házban. Csak az tartja benne a lelket, hogy egyszer elmegy onnan.

Ezek a problémák természetesen rengeteg konfliktust szülnek. Ahogy egyre több családtag jelenik meg a vásznon, úgy kerülnek szépen lassan felszínre a régi-új sérelmek. Bár az egymás közötti csatározások szinte mindig benne vannak a levegőben, kiszámíthatatlan, mikor robban ki egy-egy veszekedés. Ettől a film légköre feszültté válik, a ritmusa pedig szabálytalanná, ugrálóvá. Egyik pillanatban még boldogan nevet a család a múlt eseményein, a másikban pedig már egymás torkának esnek. Nincs átvezetés, nincs nyugvópont, ahol a szereplők vagy a nézők megpihenhetnének. A legnagyobb, legemlékezetesebb vita az ebédjelenetnél robban ki: a gócpont Violet, aki tudatosan szítja az ellenségeskedést a családtagok között. Végül már nem csak ő, hanem mindenki belemar a másikba, mert érzik, csak így enyhíthetik legjobban a saját kudarcuk miatt érzett fájdalmukat.

Minden előnye ellenére az ilyen, közel tökéletes filmeknek is vannak hibái. Bár az Augusztus Oklahomában rengeteg izgalmas szállal operál, a legtöbbjét nem tudja vagy nem akarja rendesen elvarrni. A sebtében félbehagyott történések miatt az alkotás végkifejlete kész káosz, amely nemcsak összezavarja a nézőt, hanem tovább növeli az egész filmben uralkodó feszültséget, bizonytalanságot. Ugyanakkor még ebben a megoldásban is felfedezhetünk valami mesterit, hiszen a nyitva hagyott, lezáratlan sorsok nagyon életszagúak.

Bár rengeteg kifejező pillanat, esemény és mondat van a filmben, a történet lényegét mégis egy számtalanszor ismétlődő kép mutatja meg. Az, ahogyan egyik autó a másik után gördül ki a Weston család házának kertjéből, és távolodik el a tragédiák otthonától. A poros úton végigvágtázó autók annak a menekülésnek a sajátos szimbólumai, amelyre az egész alkotás épül. A film hihetetlen kíméletlenséggel ábrázolja, hogy minden összetört lelkű szereplőt ugyanaz a tragédia emészt: az, hogy a problémák megoldása helyett a menekülést és egymás ostorozását választják. A kemény, húsbavágó képek pedig minket is megsebeznek, olyan mélyen, hogy nagyon sokáig rágódunk saját eltemetett fájdalmainkon.