Harc a nem emberi személyiség mint jogdogmatikai kategória elismeréséért

A természet és az élővilág védelmét a jog mint az ember instrumentuma sokáig csupán az emberre és az emberi érdekekre való figyelemmel védte, s viszonylag sok időbe telt, évtizedekig tartott az a folyamat, amíg egy masszív és átfogó szemléletváltást követően a jogi szabályozás nem csupán kiaknázandó javakként, de az életfolyamatok egésze komplex kölcsönhatásainak beláthatatlan voltát felismerve magát a természetet és az élővilágot is (részben) önállóan, sui generis kezdte védeni.

A különböző állat- és növényfajokat, sőt a biodiverzitást is nemzetközi egyezmények és az ezekkel konform nemzeti jog védi, ugyanakkor például a rabszolgaság eltörlése vagy az emberi rasszok valamennyi egyedének gyakorlatilag a Földön mindenütt közel azonos jogokat biztosító jelenlegi status quo azt is mutatja, hogy a jogrend akár globálisan is megváltoztatható, amennyiben megváltozik a szabályozási tárgyához való társadalmi hozzáállás, vagy akár egymás hatására több társadalom hozzáállása is. A közelmúltban egy számomra merőben új szemléletű jogi megfogalmazásra lettem figyelmes, amikor az interneten – egy hírt félreértelmezve – fölröppent a kacsa (vagy hoax, ahogyan az internet-szleng nevezi), hogy az indiai kormány erdő- és környezetvédelmi minisztériuma új jogdogmatikai kategóriát vezetett be, a „nem emberi személy” kategóriáját.

A hír lényegében arról szólt, hogy India csatlakozott ahhoz a nemzetközi egyezményhez, amely tiltja a különböző delfinfajok fogságban tartását és kereskedelmi, szórakoztatási célú kihasználásukat, tulajdonképpen betiltva Indiában a különböző delfinfajok fogságban tartását és ún. defin-show-kban való szerepeltetésüket. Ezen nemzetközi egyezménynek egyébként Indián kívül még Costa-Rica, Honduras és hazánk is részese (s ha szabad ezt itt megvallanom, ez utóbbi miatt nem kis büszkeséget érzek), ám csupán India olyan ország az egyezmény részesei közül, amelynek területén vadon élnek édesvízi és tengeri delfinfajok is.

A félreértelmezésnek minden bizonnyal a rendelet miniszteri indokolása ágyazott meg, amely – egyféle rezonáló válaszként a delfináriumok és a delfincirkuszok elleni országszerte folyó heves állatvédő kampányra Indiában – legkevésbé sem volt lakonikusnak nevezhető. Jayanthi Natarajan, erdő- és környzetvédelmi miniszter ugyanis, ahogyan betiltotta „bármely magánszemély, személyek egyesülése, szervezet, állami ügynökség, magán- vagy közvállalkozás számára a cetfajok importját és befogását kereskedelmi, szórakoztató, magán illetve közgyűjteményben tartás céljából vagy más hasonló céllal”, rendelete jogi érvelését alátámasztandó a következőket is mondta: „Mivel a cetfajok általában véve magas intelligenciával rendelkeznek és igen érzékenyek, sőt több a delfinek viselkedését kutató tudós véleménye szerint szokatlanul intelligensek a többi állatfajhoz viszonyítva, így őket „nem-emberi személyeknek” kellene tekinteni, és mint ilyeneket különleges jogok illetnék meg őket, mindezért morálisan elfogadhatatlan szórakoztatási célból való fogságban tartásuk”.

Lényegében tehát (egyelőre) nem történt meg a jogtörténeti jelentőségű deklaráció, amely áttörné a jog merev, a létezést személyekre és tárgyakra osztó szemléletét. India minisztere csupán üzent, hogy hazája akár erre is készen állva várja a nemzetközi eseményeket, s hogy ugyanúgy, mint a vagyontömegek jogi személyiséggel való felruházását, nem tartja idegennek jogától a nem emberi személyek bizonyos jogainak jövőbeli elismerését és biztosítását sem.

De kinek is szólt tulajdonképpen az üzenet és miért? Bármilyen furcsának tűnik is a válasz, de amellett, hogy az indiai miniszter a hazai közvélemény és az azt befolyásoló környezetvédő csoportok lelkének húrjain játszott, elsősorban az Egyesült Államokba, az amerikai bíráknak üzent, mint olyanoknak, akik jogcsaládjában, a common law jogcsaládban precedensként felhasználható ügyeik révén jelentős hatást képesek gyakorolni nem csupán az angolszász jogi kultúrájú országokra, de közvetve akár a nemzetközi közösségre is.

A miértre adandó választ egy picit távolabbról kell elkezdenünk. A PETA (People for Ethic Treatment of Animals) nevű nemzetközi radikális állatvédő csoport még 2011 októberében megpróbált pert indítani a Florida állambeli orlandói székhelyű SeaWorld tengeri szórakoztató komplexumokat üzemeltető nagyvállakozás ellen az Egyesült Államok Alkotmányának Tizenharmadik, a rabszolgaság eltörlését deklaráló kiegészítése alapján öt vadon született kardszárnyú delfin nevében, akiket a SeaWorld floridai és San Diegó-i delfincirkuszaiban szerepeltetnek. 2012 februárjára találtak egy bírót is, Jeffrey Miller személyében, aki hajlandó volt helyt adni a keresetnek, habár szakértői vélemények szerint az ügy valószínűleg az orcák (Tilikum, Katina, Kasatka, Corky, és Ulises) személyként való elismerésén fog elbukni, a PETA aktivisták és ügyvédjük, Jeffrey Kerr már azt is eredményként könyvelik el, hogy az ügy egyáltalán bírósági szakaszba érkezett. Ez a per jelenleg is folyik.

Mellettük azonban létezik egy másik, a PETÁ-nál jóval kevésbé radikális csoport, a 2007-ben alakult Nonhuman Rights Project (NRP), amely azt a célt tűzte ki magának, hogy áttöri a jog felhúzta falat az emberi és nem emberi személyek közt, hogy utóbbiakat ne csak mint tárgyakat kezelje a jog, s hogy végső soron legalább néhány, etológusok szerint az emberéhez nagyon hasonló intelligenciát birtokló faj (például a delfinek, bálnák, elfántok vagy olyan főemlősök mint a csimpánzok vagy a gorillák) részesülhessen az emberi személyeket megillető katalógusban szereplő jogoknak legalább egy részével, olyanokkal például, mint a testi integritáshoz és a szabadsághoz való jogok.

Az NRP a közeljövőben készül habeas corpus keresetet beadni egy, az Egyesült Államok egyelőre megnevezetlen helyén fogságban élő csimpánz védelmében. A jogtalan fogvatartás ellen II. Károly angol király által 1679-ben kreált jogintézmény használata a szakértők szerint több sikerrel kecsegtet mint a PETA-féle akció. A NRP tagjai az idén december 6. és 8. között a Yale egyetemen tartandó „Personhood Beyond the Human” (kb.: „Személység az emberin túl”) című konferenciájukon terveznek beszámolni a fejleményekről.

Bárhogyan nézzük is, talán már nincs is messze az áttörés, így az az idő sem, amikor nemzetközileg is elfogadottá válik a nem emberi személyiségek jogdogmatikai kategóriája. Ez pedig az élővilág védelmének jelenlegi fogalmi rendszerét is alapjaiban fogja érinteni.

Szabó Attila fotója