You Are Here: Home » Tárcák » Idegen vezető » Tesoro, Amore

Tesoro, Amore

Velence, a vízre épült város kultúránk egyik legerősebb metaforája, ahogy lebegve küzd az idővel ott, ahol városnak nem is lenne szabad létezni, a múlandóság és az élet megtestesítője, ígéret arra, hogy van jövő. Velence kikötő, a határ Kelet és Nyugat, a Mi és az Ők, az Én és a Másik között.
Velence múzeum, szalon és kirakat, kultúránk kirakata, csábít, de tükröződik a vásárló, a látogató arca is. Velence kirakat, mert Velence kalmárváros, spiritualitása, érzékisége árucikk, mely lakóinak életét, jómódját hivatott biztosítani.

Az Idegen vezető,
Puskás István hivatása Olaszország, amikor ott van, fürkészi, amikor pedig itt, beszél és ír róla, magyarázza, magyarítja.

Kedves Ideális Látogató,

 Velence, 2014. május 23.

remélem jó erőben találnak soraim, a májusi koranyáron lelkesedve talán már eljövendő csavargások felé fordítod gondolataid, ismeretlen idegen helyek, vagy épp ismerős idegen helyek felé, talán épp ama város felé készülsz venni irányt, ahonnan írok neked. Billentyűm most Neked, Hozzád, Érted kopog, meglehet kissé dagályos, érzelmes sorokat róva, dehát ez a hely, vagy inkább a helyzet szelleme. Érzelmes utazó vagyok én is, hagyom, hogy uraljon a hely, bár már túl a maszkok, a gondolák, a hamis Prada-táskák csábító felajánkozásán, de még messze innen, hogy ne idegennek érezzem magam.

Jószerencsémnek hála mostanában sokszor, meglehetősen sok időre megfordulok itt, ami annyira már épp elegendő, hogy lassan szövődjenek hálóim a városban, nem csak az útvonalak vezéfonalai, melyek segítségével mind magabiztosabban fordulok sarokról sarokra, hágok hídról hídra, s melynek köszönhetően már nem kopasztandó turistaként köszön rám az árus, hanem Kincsemnek, Szerelmének szólít a kedvenc kiskocsmában a pincérlány (imádja a reggae-t, ezért is szoktam oda, és kétgyerekes anyuka) – no nem mintha viszonyunk ilyen intim lenne, de mert ebben a városban, a kurtizánok és a pojácák nyelvén szól a nép, ha maga közt van, abban a dialektusban, mely egyszerre affektálóan finomkodó, negédes, s egyszerre érdes, akár a tengerészek marka. Tesoro, Amore, Kincsem, szerelmem, mondja, mikor munkába menet a reggeli kávét fordultában a pultra csúsztatja, vagy az ebédet elém teszi (ma épp tőkehallal bundázott tökvirág, hagymás röszti, s egy szép kocka pasticcio, azaz lasagne, ami hol articsókás, hol húsos, hol gombás). Ez már mind kijár, s kijár mellé a csevej, a hogy s mint, milyen az idő, hogy megy a dolog is, netán kicsi politika, a nálunk így, s nálunk is csakígy, de persze még messze attól, hogy kitárgyaljuk a család viselt dolgait, ami már a belső kör ügye – cosa nostra.

Kincsem, Szerelmem, mert itt már Európa határán vagyunk, azon a határátlépőn, ahol évszázadok óta fonódott Nyugat és Kelet, (Észak és Dél), és ha a velencei szól akkor benne bizánci és török (meg szlavón, horvát, uszkok, albán) is szól édes-csábosan – és persze mindig szól benne a kalmár is. Ezt jó, ha észben tartod Idális Látogató, ne sértődj meg rajta, ne légy ezért gyanakvó, csak fogadd el, hogy az üzlet része vagy, de itt minden az üzlet része, ez még nem zárja ki a szeretetteljes odafordulást. Lehet úgy is üzletelni, hogy szeretjük a másikat. Az üzlet itt játék, ami nem csak arról szól, hogy ki kerül a másik felé, kinek az érdeke érvényesül, itt a cél, hogy mindenki elégedetten csapjon a másik tenyerébe, mert holnap újra játsszunk, és mennyivel jobb úgy napról napra kifutni a pályára, hogy bízunk egymásban – abban, hogy betartjuk a szabályokat, nem verjük át a másikat. Ettől persze még küzdünk, birkózunk, de nem készítjük ki közben egymást, a másikat. Az azért előfordul, hogy gyengébb és erősebb kerülnek össze, de megalázni, megtiporni akkor sem fogják a másikat, viszont a helyzettel élni nem lesznek rest. Úgyhogy, ha levesznek pénzzel, mert nem voltál résen, hát magadra vess, nem akar itt senki rosszat neked, viszont magának sem, hát becsavarja gondolkodás nélkül, ha adja a helyzet.

Kedves Ideális Látogató, Kincsem, Szerelmem, kössünk hát mi is üzletet! Én vezetlek, fogom a kezedet, te pedig, ha idejössz, légy talpraesett! Következő levelemig ne csak fotókat nézegess, naplementét, lagúnát, márványcsipkét, de hallgasd mondjuk ezt:

Szólok, nem gondolás Ószólemíííjóóóó-ja, mely pár éve még tiltott volt, hisz nem helyi dal, a reggae lüktet itt, de a szöveg, a nyelv az itteni, s mert a helyieknek, nem csak a kocsmároslánynak, ez a dal is jelenti a várost, hát szokasd a füled, fejtegesd, bogozd, aztán együtt folytatjuk tovább!

Üdvözöl

Idegen vezetőd

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top