Archívumunkban idén nyáron 2008 nyarának írásaiból adunk közre válogatást. Mihálka György versei A Vörös Postakocsi 2008 / Nyár, “Séta a parkban: párduc, oroszlán, gorilla” című lapszám 99-100. oldalain jelentek meg.

Lepke

Tegnap követett egy lepke.
Olyan kicsi, meg kék.
És egyszer rá is szállt
a kezemre,
meg sem mertem mozdulni,
pedig sietnem kellett volna.
Na most már menjél!
Szóltam neki halkan,
mert zsibbadni kezdett az ujjam.
De kár, hogy csak egy pillanatig
tart az hogy: szép.
Egész délután a lepkét hajkurásztam.

Papagáj

Van egy papagájom.
Sose beszél, pedig tanítjuk.
Piros a tolla
és az ablakot szokta nézni.
Szobafogságon vagyok.
Én is az ablakot nézem.
Elengedtem a papagájt.

 

Hiába

Sok dolgon keresztül mentünk már
a nyuszimmal.
Mindig úgy alszok el,
hogy a fülét rágcsálgatom.
Mindig a balt.
Ezért a bal füle rövidebb egy picit.

Az egyik szeme is lóg már neki,
meg kopott a mellénye.
Kaptam egy új nyuszit.
Két egyforma füllel,
meg csillogós szemekkel,
csak ez kék.

A régit feltettem a polcra.
Ott ült szomorúan
és állandóan nézett rám.
De aztán tegnap kicseréltem őket,
hiába csillogós, meg szép, meg új,
de az íze nem olyan.

 

Csillagok

Nyár volt, meg este.
Papával kiosontunk csillagokat nézni.
Papa fogta a kezem.
Szikráztak,
és most tudtam meg,
hogy van Tejút.
A többire nem emlékszem,
mert bizsergett a szemem,
mert most jöttem rá,
nemcsak azért vagyok kicsi, mert gyerek vagyok.
Felnéztem apára.
Pedig apa olyan hatalmas!
Vegyél fel, kértem szomorúan.
De a csillagok
így sem lettek közelebb.