A tapasztalatról

 Mind előremutatott. Ők
későn látták: csodaszép
lidércek. Édes, puha
testtel tapogatták a
megszokás cserepes ajkát.

Idegen volt mind a
zaklatottság, mind a
rekedt éji
vallomás. Mégis,
ott voltak lesben: korhadt
padló között kuporgtak.

Faltól falig terjed az
a nyálkás, fénylő
sötét, melyet éveken
keresztül viseltek szemük
el nem apadó fájdalmán.

Elhelyezés

Most alszanak a vörösbe
folyó szőnyegemen,
vibráló lélegzetük festi
a levegőt kékké, fénnyé.
Egymásba kapcsolódva

omló képek. Csendesek,
ők a zárkattanásra riadó
el nem ismert
álmok.
Torokban megakadó
félelem, ahogy nyelvem

ajkamhoz préselem. Szebbek
bárminél, mit leírni
képes lennék. Egyedüli
kis szörnyeim, eltorzulva
a kapcsolások hálóján.

Szabó Attila fotója