Archívumunkban idén nyáron 2008 nyarának írásaiból adunk közre válogatást.

Lackfi János versei A Vörös Postakocsi 2008 / Nyár, “Séta a parkban: párduc, oroszlán, gorilla” című lapszám 77-80. oldalain jelentek meg.

 

 

 

 

A botsáskatartás előnyei

Rendes állat a botsáska,
nem támad rá a postásra,
sem a vízórásra,
heje-huja-haj.

Rendes állat a botsáska,
nem kell neki túrós táska,
bukik nádra, sásra,
heje-huja-haj.

Rendes állat a botsáska,
hagyjuk szegényt borostásra,
nem költ borotvára,
heje-huja-haj.

Rendes állat a botsáska,
önmagát úgy elálcázza,
sose lelsz nyomára,
heje-huja-haj.

Rendes állat a botsáska,
ha van, ha nincs, úgyse látja
soha a gazdája,
heje-huja-haj.

Kölcsön-hörcsög

Azt kérdezed tőlem bölcsen,
Kell-e nekem hörcsög kölcsen?
Azt felelem erre bölcsön,
Hogyne kéne hörcsög kölcsön!

Otthon sokat könyörögtem,
Hörcsögöt kértem, de rögten,
Nem hiába könyörögtöm,
Hogyha ideadod rögtön.

Elél majd zabon, gyümölcsön,
Lesz a zsebpénzt mire költsöm!
Dúskál zabban és gyümölcsben,
Minden zsebpénzem ráköltem.

Viszem haza, fel ne költsöm
Anyukámat: ne üvöltsön.
Hörcsög alszik, fel se költem,
Csak hogy anya ne üvöltsen.

De szobámnak fala börtön,
Kiszökik a hörcsög bőszön,
Vidoran fut: szia, börten!
De anyukám várja bőszen.

Adnak nekem, hogy a fül cseng!
Adhatom vissza a kölcsent.
Motoszkálás helyett hűlt csönd:
Visszajár a kölcsön hörcsög!

A törpeségről

Mit ér a nyúl, ha törpe?
Szegény agyát gyötörve
Ketrecben körbe-körbe
Üget a ház nyula,
A neve Mandula.

Veszélyt jelez az orra,
Csak egyre zakatolna,
Bebújna egy bokorba…
Nincs bozót, lám, fura!
Keresi Mandula.

Sok pucér kéz van itten,
Simiz, babusgat, minden,
És nincs, aki segítsen.
Mentsen meg ég ura!

– könyörög Mandula.

Kinyitják, lám, a rácsot,
Becsukják majd a rácsot
Lelkendezve a lányok,
A nyúl csak bambula:
Remek a hangulat!

Akár egy szőrös labda,
Akarva, nem akarva
Repül már karból karba,
Éberség lanyhula,
Szunyókál Mandula.

Friss kerti fű behozva,
Friss répa, kelkáposzta,
A banánt falatozza
Csámcsogva Mandula,
Lám, ő a ház ura!

Vidradal

Duna, nagy, csacsi hal,
Ütemes pacsival
Csapsz ki a parti ladikra,
Ahogyan kihasal
Vigyori pofival
Kőre a nagyfogu vidra.

Duna, száz vasalat
Csikizi hasadat
Nézz a hajóra, a hídra!
Sodorod magadat
S homokot hab alatt:
Így pörög úszva a vidra.

Duna, fény, libegő,
Politúr temető,
Jókora cetnek a zsírja!
Szineden remegő
Negatív kikötő:
Így emel várat a vidra.

Duna csússz, Duna, mássz,
Ha neon-kulimászt
Kenceficéz lila ikra.
Ez az est-ragyogás
Szineden ha cikáz,
Csillog, akárha a vidra.

Ruhatár

Romhányi nyomán szabadon

Ha színházba megy sok-sok állat,
Kötelező a ruhatár-használat,

Egyikük sem vár egy percet,
Felaggatják a bundát, rókát, nyusztot, nercet.

S miközben remekül mulatnak,
Nem sejtik, hogy majd hoppon maradnak.

Mert belopózik reszkető
Kézzel a szőrmekereskedő,

S a ruhatárba oldalazva
A nyestet-nyusztot leakasztja.

Kijön a sok mezítlen állat,
De bundát bizony nem találhat.

Szitkozódik nyestnek a nyestné:
– E tolvaj kezét a hóhér bár lenyesné!

Nyusztnak dohog a nyuszt-arája:
– Mocskos rabló, az ég szakadna rája!

Rókáné inkább rezignálva
Morgolódik a hallban állva:

– Na de drágám, ez förtelem:
Mehetek haza szőrtelen!

Giliszta

Tekereg a giliszta,
a homokot kihízta,
giliszta, giliszta,
gumi-szerű pilincka.

Csupasz is a giliszta,
nem nő arcán bajuszka,
giliszta, giliszta,
bőröd mintha lenyúzva.

Römizik a giliszta,
nincs szüksége kibicre,
giliszta, giliszta,
gyűjtsd a pénzed kupacba!

Gürizik a giliszta,
a föld csupa puliszka,
giliszta, giliszta,
tojd a földet gubancba!