A főnök

A fiú már napok óta csak üvöltésre volt képes, mert rettenetesen fájt a hasa, nem tudni mitől, és torkaszakadtából kiabált kínaiul, hogy mentsék meg, de a főnök azt az utasítást adta, hogy a konyha mögötti zöldségraktárból, ahol feküdt, vigyék át őt az épület másik szárnyába, onnan is le a pincébe, hogy kevésbé legyen hallható ez az átkozott siránkozás, amit ez a fiú napok óta művel, mert egy szimuláns, és büdös neki a munka, és egyáltalán, mi az, hogy rosszul van, nem lehet rosszul, mint ahogy ő se, senki se, aki ma dolgozik, merthogy papírok nélkül vágta a hagymát és a bambuszrügyet nála, a többi alkalmazottjával együtt, és mindenki tudta, hogy a pincébe, ahová levitték, van egy ajtó, ami egy makadámmal borított utcára visz, és ezt felhasználva ötlötte ki a tervét a főnök, mivel úgy sem tudja már semmire se használni a fiút, éjszaka mikor senki nem látta, felvitte a hátán a félájultat, másnap meg mindenkinek azt fogja bemesélni, hogy a fiú megszökött tőle, és nem tudja hol van, így mikor mindenki elaludt, lement érte a pincébe, aztán fel a keskeny csigalépcsőn a tetőre, de ledobni csak azután dobta le a szomszédos építkezésre, miután meggyőződött róla, hogy ott terül el alattuk az a mély gödör, amibe holnap reggel több mázsa folyékony beton fog ömleni.

A pénz miatt

– egy nagy rakás szar mondta a tükörnek és ráköpött a csillogó nyál végigfolyt az arca tükörképén le a szemén íves orrán karcsú nyakán amit egész nap annyian fogdostak a nyál tócsává gyűlt össze a mészfehér polcon a fogmosó pohara helyén ahová reggel különböző tusfürdőket pakolt felkelés után minden reggel vagy épp délben elteszi személyes holmiját egy sportszatyorba hogy ne legyenek szem előtt nem kell azt tudni hogy mivel mos fogat és hogy hány darab van még a betétből amit használ egy nagy rakás szar üvöltötte ismét és rázkódni kezdett a válla heveny sírógörcs kapta el nem tudta abbahagyni érezte hogy ebből légszomj is lehet gyorsan retiküljében turkált tudta abban van még nyugtató az utóbbi időben már mindennaposakká váltak ezek a kiborulások pedig amióta itt van és így él nem ez volt eddig a jellemző de idővel nehezebb lett neki a csömört az undort a fizikai fájdalmat egyre nehezebben tudta leküzdeni nem látott más kiutat csak ha végigjátssza amit elkezdett most viszont úgy ömlöttek a könnyei mint az imént távozó férfiból a magok –