Mán-Várhegyi Réka (kép forrása: prae.hu)

Új szerkesztőtársunk, Szécsi Noémi javaslatára  előszedtük a naftalinból egy 19. századi önismereti játék kérdéssorát (Confessions/Vallj színt). Annak idején Proust is kitöltötte, mégpedig így.

Sőt, a két jóbarát, Marx és Engels is szántak rá időt — az előbbi három lányának nyomására. Ezúttal azonban nem a munkásmozgalom, hanem a kortárs magyar irodalom hősei felelnek az időnként izgalmas, itt-ott bizalmas, máskor szinte triviális kérdésekre. De személyük a garancia, hogy a leghétköznapibb válasz is érdekes lesz.

A kérdésekre utolsó utániként Mán-Várhegyi Réka válaszolt.

Tulajdonság, amelyet nagyra becsül:
nőknél:
férfiaknál:
Empátia, főleg ha nyugalommal és némi talpraesettséggel párosul.

Az ön fő jellemvonása:
Melankólia, de kezdem kinőni.

Elképzelése a boldogságról:
Segít, ha életben van az ember, és nem kell sehova se rohannia.

Elképzelése a nyomorúságról:
Elkerülhetetlen, de egyes nyomorúságok nyomorúságosabbak, mint más nyomorúságok. És vannak egész kellemes nyomorúságok is.

Ha nem az lenne, aki, ki szeretne lenni?
Egy rendes jógi vagy egy boldog zenész.

Hol élne legszívesebben?
Egy tiszta levegőjű, parkokkal és barátságos emberekkel teli Budapesten. De a mostanit is szeretem.

Mitől irtózik?
Hülyeség, felszínesség, öntetszelgés.

Megbocsátható bűn:
Például a fentiek megbocsáthatóak. Súlyosabb bűnöket a megbánás tehet megbocsáthatóvá.

Megbocsáthatatlan bűn:
Amin a megbánás sem segít.

Kedvenc hőse/hősnője
A való életben: Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője.
A fikció világában: Radó a Szeleburdi családból.

Kedvenc elfoglaltsága: írás

Kedvenc étele és itala: ma a lecsó és egy ahhoz nagyjából illő fehérbor

Kedvenc virága: a mezei virágoktól elérzékenyülök

Kedvenc írója: erre a kérdésre súlyos tépelődések után sem tudnék válaszolni     
Kedvenc költője: sajnos erre sem

Kedvenc zeneszerzője és festője: nincsenek kedvenceim, még ismerkedem

Kedvenc színe: nincs

Kedvenc szem- és hajszíne: nincs

Kedvenc neve: Oriza Triznyák

Milyen lelkiállapotban van most: lelkiállapot helyett éhséget érzek, de hamarosan elönt a nyáresti lecsóöröm.

Életelve: Időnként nem árt felállni az asztaltól.

Mottója: Nyugi.