Szentiványi-Székely Enikő szövöttanyag-tervezőként végzett 1999-ben a Magyar Iparművészeti Egyetemen. Hazai tanulmányai mellett finnországi ösztöndíja, angliai magánkurzusok is formálták művészi útját. Az utóbbi években textil faliképeket készít kézi és gépi hímzéssel, applikálással. Különböző anyagokat használva hozza létre textilgrafikáit, melyeken gondolatait, inspirációit teszi láthatóvá. Tagja a Minta Alapítványnak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a gödöllői GÖMB Alkotócsoportnak.

A Horizont Szentiványi-Székely Enikő 2014 márciusában nyílt egyéni tárlatának a címe. A kiállítása Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központban, 2014. március 6. és április 18. között volt  megtekinthető.

Szentiványi-Székely Enikő iparművész textiljei lelki és erkölcsi fejlődésünk új szakaszaiba vezethetnek át bennünket. A pozitív gondolkodás, pozitív akarás, pozitív cselekvés dimenzióiba. A horizont jelen írás címében nem mezsgye vagy határ, a horizont kaput, nyitást, áttekintést, átjárást, átvezetést, átmenetet, váltást, áttérést jelent egy újfajta nézőpontra, a látókörünk, szemléletmódunk megváltoztatását jelképezi.

“Túl az égen túl” – Az alkotás a 2013. évi Ars Sacra Fesztivál VII. Szakrális Művészetek Hete rendezvényére készült. Látható volt a Levendula Galériában, Gödöllőn, 2013 szeptemberében. A textilmunka egy 9 képből álló nagyobb egység része, mely a „Minden lehetséges annak, aki hisz” tematikáról szól, nincs külön címe, a vászonra hímzett sor egy dicsőítő keresztény dalból való.

A munkákat nézegetve átélhetjük, milyen érzés ellazulni, nyugalmat találni, békére lelni. A műalkotások növelik érzékenységünket, nyitottságunkat a természet szépségei és titkai iránt, egyidejűleg kielégíthetik a gyengédség és az érintés iránti vágyunkat. Pozitív érzelmeket, optimizmust, hitet, bizalmat, vallási élményt gerjeszthetnek bennünk.

A textilművész művei első látásra egyáltalán nem mondhatók szakrálisnak. Mégis érezzük, a szakralitás lehetősége adott, tőlünk, a befogadóktól függ, hogy a „szenttel” való találkozás megvalósul-e? Az alkotások abban is szerepet vállalnak, hogy e találkozást, a „numinózus” megnyilvánulásának hatásait, amilyen a „mysteriosum és a fascinosum”,[1] az esetben, ha az létrejön, elviselhetővé tegyék.

Szentiványi textiljeihez, textiljeinek az értelmezéséhez képzelőerőre van szükség, amely kiemel (hogy kiemeljen) az emberi létformai keretből, az emberi létezési módból, és átemel (átemeljen) egy más létformai, létezési képbe vagy keretbe. A textilmunkákat szemlélhetjük úgy, mintha nem is művészeti alkotások, hanem a természet egy kiszakított része lennének. Kinagyítom őket, és hagyom, hogy a látóhatár vonala beszippantson, magával ragadjon, átvigyen egy másik világba. Képzeletben máris ott találom magam a természet lágy ölén, teljes nyugalomban és belső csendben.

„Lehetek nagy zöld illatos mező, tiszta áttetsző víz, vagy mélykéken ragyogó égbolt.”
“Lehetek az égre felkúszó, erős fényt árasztó nap, érezhetem a testemben a meleget.”
“Lehetek borúskás napokon égen lebegő testetlen puha felhő.”
“Lehetek fa, melynek ágait meghajlítja a szél, lehetek egy a fűszálak közül, és érezhetem lassú, ritmusos mozgásukat a lenge szélben.”
“Most elképzelem, hogy lágyan hajladozó, mezei vagy szántóföldeken termő, piros pipacs vagyok, nem zsörtölődöm amiatt, hogy gyomnak tekintenek minket az emberek és ki akarnak tépni a földből gyökerestől. Szembeötlően pirosan virítok és rikítok.”
“Zúgó, tajtékzó tenger vagyok, általában nem háborgok amiatt, hogy egyre több vegyi anyagot és tisztítatlan ipari szennyvizet ürítenek belém. A hullámaim játékának a hangja ez a morajlás.”
“Átváltozhatok fecskévé, szállhatok, körözhetek alacsonyan a magas égen, átrepülhetek a felhőkön, láthatom, mi történik alattam, eldönthetem, hol szeretnék leszállni, hol szeretnék lenni.”

Szentiványi munkássága bizonyságtétel a természet önértékéről. Alkotásai mind-mind arról beszélnek, hogy a természet önmagában rejlő értéket hordoz. Függetlenül attól, hogy az ember ezt elismeri vagy sem. A természet, a növények és az állatok, a hegyek, folyók, tengerek, önmagukban értéket képviselnek. Ez az önérték alapozza meg a léthez, létezéshez, és létük tiszteletben tartásához fűződő kötelességeinket. Szentiványi textiljei számomra azt (is) hangsúlyozzák, hogy a természeti környezet értéke és jelentése az ember gondolkodásmódjától függ.

A természeti környezet kihasználása és pusztítása mögött alapvető embertani tévedés húzódik meg. Az ember szereti túlhangsúlyozni a közte és más természeti teremtmények között meglévő biológiai, pszichológiai, filozófiai ontológiai/lételméleti és teológiai antropológiai különbségeket, hogy felsőbbrendű despotaként, zsarnokként kihasználhassa és felhasználhassa azokat saját kényelme és jóléte érdekében.

Környezeti etikai szemléletmódunk nem választható el attól, hogy miként vélekedünk önmagunkról. Mert az ember ahogyan gondolkodik önmagáról, úgy viszonyul a természeti környezetéhez is. Vagy fordítva? Amennyiben a természet részének tekintjük önmagunkat, annyiban maradhatunk emberek? Amennyire képesek vagyunk/leszünk a természet részeként élni, az életet tisztelni, annyira maradunk erkölcsösek?

 A fotókat a művész és Füle Tamás (parokia.hu) bocsátották rendelkezésemre.


[1] Voigt Vilmos, Bp., A vallási élmény története. Bevezetés a vallástudományba, Timp Kiadó, 2004, 70.