Egy könyv, ami betekintést enged írói titkokba, amiből kiderül, mennyi humorérzéke volt az irodalomkönyvek által sokszor konzervatívnak és humortalannak mutatott íróknak és hogy sokuk nem csak az írásban, de a rajzolásban is igen tehetséges volt. Ez a Névelő növények. Egy könyv, ami Debrecenből eljutott a Frankfurti könyvvásárig. A kötet költői címét egy Tandori Dezső játékos fantáziája által megalkotott „irodalmi növény” nevéből nyerte, amelyet a költő többször csatolt ajándékként barátainak írt leveleihez és jelenített meg önálló alkotásaiban is. A negyvennégy magyar író kéziratait és rajzait tartalmazó könyv előzményét jelentő, azonos című kiállítás a 2012-ben a debreceni Medgyessy Ferenc emlékmúzeum kiállítóterében volt megtekinthető, majd 2013-ban a budapesti Fuga Galéria és a pécsi Művészetek háza is helyet adott a különleges kiállítási tárgynak, a laponként felfüggesztett “térbeli könyvnek”.

A Névelő növények debreceni installációja - Süli-Zakar Szabolcs fotója

Többen megküzdöttek a zord időjárással október 17-én, hogy részt vehessenek a Névelő növények – Rajzoló szépírók kötet bemutatóján. A Déri Múzeum hangulatos terében, a Weöres 100 – A megmozdult szótár című vendégkiállítás közegében, családias hangulatban mutatta be a könyvet a három szerző-alkotó, Szabó Anna Viola és Szoboszlai Lilla muzeológus, illetve Süli-Zakar Szabolcs képzőművész. A meghívott vendégek Bódi Katalin és Berta Erzsébet irodalomtörténészek továbbá Csontó Lajos képzőművész voltak.

A borító sérülékeny, akárcsak a benne található több száz éves kéziratok eredetije, és anyagából kifolyólag maga is alkalmas lenne egy kis „firkálásra”. Letisztult, finom külalakja azonban tiszteletet parancsolóan visszatartja az embert a kéretlen skiccektől. Tandori Dezső rajza logóként figyel a fedőlapon: az A és Z betűk formálta levélmotívum tökéletesen összefoglalja azt, amit ez a kötet képvisel. Összesűríti a szöveget, a képet és a betűk által generált világot, ezért első pillantásra egyértelmű volt, hogy ez szerepel majd a borítón – mondta Szoboszlai Lilla. Süli-Zakar Szabolcs, a kötet grafikusa megemlítette, hogy könyvkötészeti és nyomdaipari kuriózum lévén, a Névelő növények idén jelen lesz a Frankfurti Könyvvásáron is. A kötet valójában egy 2012-ben megrendezett azonos címen futó, Budapestet és Pécset is megjárt vándorkiállítás katalógusaként is értelmezhető, mégis inkább kiegészítője annak, mintsem prospektusa. Berta Erzsébet, mint a beszélgetés moderátora felvetette a kérdést, hogy a médiumváltás során mennyiben vált el egymástól a kiállítás és a könyv. A beszélgetés minden résztvevője egyetértett abban, hogy míg a tárlat izgalmát a Ferencz Marcell által tervezett térbeli installáció adta, mely egy 250 oldalas lapjaira szedett, lapozható, bejárható könyvet ábrázolt, a könyvformátum visszaadja a művek intimitását azáltal, hogy a rajzok visszakerültek eredeti közegükbe. Süli-Zakar Szabolcs megemlítette, hogy tudatosan rendezték ábécésorrendbe az írókat, nem kronológiai felvonultatást szerettek volna. Ennek köszönhetően jól megfér egymás mellett Karinthy és Kazinczy vagy Szép Ernő és Szijj Ferenc, ami a párbeszédek lehetőségének is kedvez.

Részlet Csáth Géza vázlatkönyvéből (PIM)

A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy nem lett-e konzervatívabb a könyvvé alakított installáció. Csontó Lajos szerint egyáltalán nem, hiszen így vált eggyé a kettő, egymásra reflektálva. A kötet nem igazán nevezhető katalógusnak, hiszen bár nem került bele minden korábban kiállított rajz, a kutatómunkának hála további alkotások kaphattak helyet a Névelő növények lapjain. Érdekes különbség továbbá, amit Bódi Katalin említett, miszerint a médiumváltással visszatérnek a színek a lapokra. Míg a kiállításon fekete-fehérben lehetett megcsodálni a méteresre nagyított rajzokat, addig a könyv oldalain a több száz éves lapok és a tinta vagy a grafit visszanyerik eredeti színüket, így a könyv notesz hatásúvá válik.

A következő csomópont a képek és a szövegek viszonyának vizsgálata volt. Berta Erzsébet az olyan apró trükkös megoldásokat emelte ki, mint a Szijj Ferenc nevének betűiből kialakított üres keret, melybe a további oldalak camera obscura-képei illeszkednek. Szabó Anna Viola és Szoboszlai Lilla elmondták, bár a kötet kialakításakor önkényesen válogatták a képekhez a szövegeket, igyekeztek összhangba hozni a kettőt. Érdekes továbbá megfigyelni az egyes írókat egymástól elválasztó címlapokat. Ezeknél teljes szabadságot kapott a grafikus-tervező Süli-Zakar Szabolcs, aki itt merészebb megoldásokat alkalmazott. Így lett Háy János „mézeskalács halálhuszárából” pop-art minta, Kiss József lapszéli firkáiból díszítősor, Szabó Lőrinc nevében pedig L betű a térképrészletből. Bódi Katalin vetette fel, hogy a 18-19. században kép és szöveg egyenértékű volt a horatiusi ut pictura poesis vezérelvének köszönhetően, így például Kazinczy Ferenc, Jókai Mór és Kisfaludy Károly rajzai, utóbbi kettő festményei a történetek rögzítésének nemcsak verbális, hanem vizuális lehetőségeire is lehetőséget adnak. Hasonló jelenség figyelhető meg Tandori Dezső esetében is, akinél egyenrangúak a képek és a szövegek, és az ezzel való játék szerves részét képezi költészetének.

Arra a kérdésre, miszerint miért éppen az írói rajzok érdekelték a muzeológusokat, egyöntetű válasz érkezett. Ez egy ismeretlen és nagyon izgalmas terület, mely betekintést enged az írók alkotói folyamataiba, olykor magánéletébe is. A firkáktól a képzőművészeti alkotásokig igen széles paletta állt a muzeológusok rendelkezésére a kézirattárakban végzett kutatások során, ez rengeteg lehetőséget rejtett magában. Alapvetően négy típus jelenik meg a kötetben: a leveleket, kéziratlapokat díszítő, olykor humoros skiccek, az alkotófolyamatot kísérő lapszéli firkák, a külön rajzkönyvbe, esetleg naplóba készült grafikák és a fotográfiák. Elmondásuk szerint azonban elsődleges szempont volt mind a kiállításon, mind a könyvben szereplő írók kiválasztásánál, hogy azok az írás pozíciójából tekintsenek a művészetre, s ne professzionális képzőművészként legyenek benne a köztudatban, bár ezt néha elég vékony határ választja el. Csontó Lajos példának hozta fel Kondor Béla és Nagy László esetét. Míg előbbi úgy döntött, inkább festő lesz, így nem is került bele a könyvbe, utóbbi az írást helyezte előtérbe, ezáltal helyet kaptak grafikái. E szempont alapján maradt ki Kassák Lajos is. Itt felmerült a kanonizáció kérdése is, miszerint a művészeti tevékenységek összemosódásával olykor nehéz elkülöníteni az írókat és a képzőművészeket.

Nagy László költő spirálfüzetekbe írta fordításait - a lapszéleket, margókat pedig megtöltötte rajzaival és firkáival

A könyv témája kapcsán felvetődött, hogy mi a sorsa a kézírásnak a digitális korban. A muzeológusok elmondták, a kortárs íróknál problémába ütköztek, ők ugyanis csak elvétve használják a papír formátumot, így nem marad fenn az alkotás izgalmas folyamata a papír mint lenyomat formájában, amit végigkövethetünk például Füst Milán kaotikus kéziratán. A digitális tárolással végleg eltüntethető az esetleges átírás előtti kinézet, és a firkák is megszűnnek létezni. Emiatt csak igen kevés kortárs kerülhetett a kötetbe. Bódi Katalin a grafológia sérülékenységére is felhívta a figyelmet: a kézírás vizsgálatára épült, vitatott státuszú tudományág időbeli határait a jelenben nemcsak a szövegek elektronikus létrehozásának elterjedtsége jelöli ki, hanem a múltba visszapillantva, például Kazinczy kézírását látva  a kötetben, az egyes felekezeti iskolák kalligrafikus gyakorlata is, ami, összekapcsolódva nem utolsósorban a tinta és a tollszár használatával, jellegzetesen uniformizálta a kézírást hosszú időn keresztül.

A Névelő növények két korábbi kötet folyatásának is tekinthető, amelyek szintén a Déri Múzeum eseményeihez kötődnek: az Et lettera (Képeket írni – szavakat rajzolni) című, szintén 2012-ben, egy európai projektsorozat részeként  megrendezett kiállítás anyagából szerkesztett kötet, illetve az ahhoz kapcsolódó konferencia kiadványa, az Olvasható kép, látható szöveg című tanulmánykötet. Ennek figyelembevételével várható-e folytatás? – tette fel a záró kérdést Berta Erzsébet. A válaszra mindannyian kíváncsiak vagyunk.

A képek a kötet facebook-oldaláról származnak, ahol további oldalakat is meg lehet nézni a könyvből.