A kettőspont  írásjel,  amikor kitesszük, egy gondolatra akarjuk felhívni a figyelmet. Én itt most egy megvalósult gondolat elé teszem.  Az épület egy gondolat magyarázata. Mert sok dimenziója nem mondható el egy mégoly összetett mondatban sem. Ott áll az utcán, és csak mutogatja falait, tetőit, aztán beinvitál tereibe. Sokan nem értik építészül, hogy mit akar mondani, le kell fordítani magyarra. – Kulcsár Attila építészeti sorozatának első része.

k19

A történelmi városokat a motorizáció amortizálja. Csak jönnek az autók, a kamionok, és nem férnek el a szűk utcákon.  Nyíregyháza akkor is  bedugulna, ha annyi konflis közlekedne, ahány autó manapság.  Az utcafronton álló, zártsorú beépítések között nincs több hely.  A régi sugaras  utak  küllői a  centrumba vezettek, a piacra,  boltokhoz, hivatalokba.  Néha a küllőket közök, szűk utcák kötötték össze gyűrű-szakaszonként, hogy lerövidüljenek a  horizontális távolságok.  Béla, Kálmán, Géza, László, Nyár utca, Tavasz utca, Kert-köz, és a többiek. De ez egy idő után nem volt elég. Minden város védi a történelmi központját. Házait, tereit  történelmének díszleteként. A központ nem forgószínpad. Itt csak olyan darab játszható, olyan rendezés, amelyik adottságnak tekinti a falakat. Aki modernet akar, csinált magának új várost – Chandigar, Brazília, Újpalota, Jósaváros, Örökös földi lakótelep – hozzá való installációkkal, házakkal, utakkal.  De a történelmi város nem lehet  élhetetlen díszlet. Időről időre vitalitással kell megtölteni, mai élettel.

Ezért az urbanisták köröket húznak, eddig és ne tovább. Itt álljon meg a menet: a motoros, innen gyalogmenet. Ezért készülnek körutat a közök helyén, a régi udvarok tereiben, hogy a forgalmat széles forgalmi sávjaira tereljék, és egyirányúsitják  a régi utakat, hogy a  házsorok megmaradhassanak, a kerteknél elkerülő utakkal tiltják ki a városokból az átmenő forgalmat. Létrejön a  gyalogos városközpont, sétálóutcákkal, promenád terekkel.

Kalata Gyula hatvanas években született várostervén két körút nyomvonalát fogalmazta meg Nyíregyházán. A Nagykörút megvalósítása,  a “megforgatjuk az egész világot” szellemében, még bátran és olcsón szanálhatott  negyven méteres szélességeket a közlekedés számára,  és képes volt térfalakat építeni mellé lakóházakból. Mára már csak  egy 400 méteres szakasz hiányzik belőle, a délkeleti  íve.

A Belső körút már torzó maradt a rendszerváltásra, a rövid északi és déli szakasz csonkolt öleléseivel, mert ekkorra   a  területek városromboló kisajátítása és a városfejlesztés sem anyagilag, sem erkölcsileg  nem rendelkezett legitim tőkével.  Újratervezést javasolt a magántulajdont is mutató GPS. Párhuzamos forgalmú utcákkal, kis lépésekkel. Az Egyház utcai szakasz létrehozása kiüresítette a kasszát.

k1

Elkészült a Szegfű – Bujtos – Bocskai – Szent István utcát összekötő körútszakasz.  Osztottpályás burkolatán rohan a forgalom. Csakhát kerítések és tűzfalak között.  Pedig a  városközpontot zártsorú beépítéssel szeretjük. Üzletekkel, kirakatokkal, vendégváró helyekkel, kávézókkal, találkozókkal útjain, sétányain.  Az új utak beépítésért kiáltanak.  Az utat házsorok szegélyezik majd, szolgáltatásokkal a  földszinten.  Van már terv a  Bujtos utca és a  Bocskai utca közötti szakaszra,  és a most valósult meg az első  dicséretes lezárás a Bocskai és a Szent István közötti, vékony teleksávon,  egy sarokházzal.

k2

Krúdy városában a fiáker útját az esti szürkületben a zártsorúságot kapualjakkal megszakított  sötét ablakok sora követte, helyenként egy-egy kivilágított kocsmával.  A Kossuth térről, kivezető utak mentén a középületek után ez a beépítési struktúra őrződött meg máig.

A kisvárosi polgárházak tiszta szobái, és néha a hálószobák is az utcafronton foglaltak helyet, redőnnyel, nehéz függönyökkel, de ezzel együtt is a  forgalom zaja miatt,  korlátozottan használva.  Ezek zavaró hatása miatt emelték meg a padlószintet, és költöznek ma az ilyen házak padlástereibe a hálóhelyek.  A megemelt földszint alá városunkban csak néhány helyen került szuterén szint: a Széchenyi utcán, a Kálvin téren.  Ezekben jó esetben borozó került, rosszabb esetben lebontották, mint a Palermo panzió házát.  A használatukban zavart földszinti lakóterek  kiadók lettek. A kereskedelem a plázákból megkísérel visszakerülni a gyalogos városi zónákba, és megszólítani a bámészkodókat kirakatokkal.

Ez a régi nyíláskeretezett, esetleg balluszterekkel díszített  földszinti ablakok halála, mert parapetjeiket a padlóig  lebontva kirakatok lesznek, vagy sok lépcsővel megközelíthető elárusító szintjeikre nyíló üzletajtók. Ettől rosszabb, amikor a kereskedelem kirakatai  nincsenek tekintettel hagyományos  nyílásrendszerre, és faltesteket is elbontva  a nagyobb portálok felett  a szemöldökpárkányok árulkodnak  az érzéketlen beavatkozásról.

k3

Sok városban nem engedik ezt a szabályozások.  A régi polgárházak  bejáratai az udvarokról nyíltak vagy a kapualjakból.  Pécsett kinyitják a kapukat, a belső udvarok  az utca térbővületei, és onnan közelíthetők meg a  boltok, éttermek, szolgáltatók műhelyei. Záróra után a kapu bezáródik. Így lehet bolt az utcafronton úgy, hogy megmarad az ablakok nyílásrendszere, a horizontális lábazatok, osztópárkányok,  oromdíszek  sávja, a sokakban bevésődött patinás épület látványa, miközben megvalósul mögötte a kereskedelem hagyományos bemutató  tere  és az udvarra ülnek ki a  söröző vendégei.  Debrecenben a Batthyányi utca lett sétáló utca, és  cívis házai ezzel a logikával revitalizálódtak.

Nyíregyházán alig vannak összenyitható udvarok, amelyekben  átkígyózhatunk a másik utcába, mint Egerben, árkádjaink, mint Bolognában vagy Bázelben, ahol fedett helyen nézelődhetünk és fogyaszthatunk. Mindezt egyesítette a plázák első generációja, amelyek a parkolási problémák miatt kicsábították a városlakókat a külvárosokba. Az újabb szupermarketek már bejöttek a központba, de a többszintes passzázsok fényorgonás tereiben, a mindenben megnyilvánuló direktség, a minden eszközzel eladni akaró tolakodás valahol már taszító, az áruktól roskadó polcai között is magányosnak, tanácstalannak érzi magát a járókelő.

És akkor itt van egy új entitás. A Bocskai utcai sarokház, a történelmi utcasor kontextusába harmonikusan illeszkedő modern rekonstrukció.

k4

A lizénákkal tagolt utcai falsíkját ablaksávok tagolják, – járdaszintig levezetve. A műkővel megismételt  lábazati elemek, enyhén stilizált történelmi tagozatú nyíláskeretek,  timpanon idézetek és párkányok segítenek a régi homlokzatot felidézni és elfelejteni, mintha mindig is ilyen lett volna itt minden, mert nem az elemeket őrizte meg  műemléki precizitással, hanem a architectonikus  tagozatok  funkcionális és  rendező elveit. Így lett a haszontalanná vált kapualj  a vertikális  bejárat  lépcsőházi tömege. A fogsoros osztópárkány a kötelező szomszédhoz igazodás  után légies ablaksávval lebegteti a  hasznosított tetőtérét a megemelt héjazat alatt. A  fehér műkő plasztikák archaizáló elemei   harmonikus ritmusukkal utalnak vakolt elődeikre, és a vakolt falmezők a szürke ötven árnyalatából  a fehérhez legjobban igazodót   kapták a tervezőtől.

k5

A magastetős utcasor lezárásaként a lépcsőházi hasáb konzolosan kikönyököl  sarkon és a gerincmagasság felett leszegi az utcát. A csonkolt tömeg a gyalogjárdának ad helyet és vertikális hangsúlyt az utcasaroknak. (További képek a galériában.) A lépcsőház ablaksávjai kortárs építészeti gesztusként fordítják át a tömeget a körút folytatandó XXI. századi világába.  Addig is a benyúló udvari szárny Munkácsi Vasgyárban készült  öntöttvas oszlopsora fölött visszaköszön  vízszintes attikájú tetőfelépítmény és a masszív kerítés fala, amely a belső udvar intimitását biztosítja és a parkolókat takarja. Jó időben újult meg a kis SZTK homlokzata is, hogy elfogadjuk az új  körútszakasz nem disszonáns, de provizórikus térfalaként.

A Bocskai utca 17. rekonstrukciója, közvetlen belépést biztosítva  a gyalogos zónából  a megmaradó mennyezetekkel létrejött  nagy belmagasságú terekben, galériás térbővületeknek ad színpadot.  A kereskedelmi egység – galériás cipőbolt – és a Frei kávézó jól sáfárkodik a téri pódiumokkal. Az udvari szárny kiállító teremmel, irodával folytatódik a tetőtérben, alatta pedig az egységek kiszolgáló helyiségei sorakoznak.

A kávéházban  így létrejött látványos szinteltolódásokban intim  galériákat, búvósarkokat, megfigyelőállomásokat vagy csak bámészkodó  nézőpontokat hoznak létre  a bútorozások virtuális  mikrokörnyezetei. A tér felfedezésre csábít, vendégei kipróbálhatják  számtalan kanyonját, platóját, nézeteit. Mindenhonnan más.  Változatos  belsőépítészete  arabos, indonéz,  dél-amerikai, olasz, és a kávékultúra minden hazájára utalásokat villant fel egymásba áttűnésekkel. A komplementerekkel dolgozó színkavalkád zöldjei, vörösei, kékjei  ellenére a faltestek elemei nem  vesznek össze, mert minden  elemük minőség.  Nem összetákolt vagy csak  divatos  falburkolatok. Az építtető Dobos Tibor jó példák alapján tartotta kézben az enteriőröket. A  sokszínűséget és anyaghasználatot a padozat a falbetétek és a mennyezet barnája moderálja. Az emeleti rendezvénytér és kiállító terem fehérekkel, szürkékkel lecsendesül, hogy helyet adjon más műfajok érvényesülésének. A koffein élvezetének eme oázisa a Frei kávézók arculatterve szerint készült, a hálózat 21.  tagja. Elnézve reklámképeiket, talán a fatéglás pult és a szervizkonyha lamellás kabinjai  azonosak valamennyiben. Illetve a kávétermesztés  hazáinak kontinens-képei. Jó, hogy ez a találkozóhely  létrejött a városban. A példaértékű építészeti produkció hiánypótló szolgáltatást fogad be. A jól kitalált frencsájz a világ legális szenvedély-italának földrészenként és tájegységenként más-más ízeit felvonultató  kávé-választékával  újra  rangot ad az automaták melletti  műanyag pohárban fogyasztott löttyé züllött fekete lének.  Stresszes  munkahelyek  állva lehörpintett langyos italát  nemesíti kávéházi gurmanok élvezkedései tárgyává. Az építészeti metamorfózis  pedig találkahellyé emelte ezt a Krúdy-látta polgárházat is.

A rekonstrukció  tervezője Balázs Tibor, Pro Architectura díjas építész ebben a munkájában is megmutatta, hogy nemcsak a kortárs építészet progresszív vonulatának avatott mestere, hanem a regionalista hagyományból építkező házakhoz is ért. Igazolja ezt a Római Katolikus Lelkipásztori központ palotahomlokzata mellé épített  konzekvens térgenerálás, vagy a Móricz Zsigmond Könyvtár  hatvanas évekbeli modernségét XXI. századi  kortárs plasztikai műtéttel  város-szépévé  tevő briliáns rekonstrukciója.