maradj közel

                                       Borbély Szilárd emlékének

otthagyta tükrét a tél összetörve
a valaha volt vasalt sarkú

gyerekbakancsok alatt
és ott maradt kiáshatatlanul örökre –
pár varjú botladozott csupán
a lábnyomok formálta buckák között
küszködve a szürkület redőivel
igen azon az estén bezártál mindent
és azóta zárva tartunk mi is
pedig még nem dőlt el semmi
csak kinőttél a prímszámok algoritmusából
szapora szív sürgetett
s az elhúzott függönyök mögött
bekerített lassan a türelmetlen csönd
és már nem vártad meg hogy még
egyszer körmödre égjen a hajnal

 

fedezékben

valaha befröcsköltél gyermeki zsivajjal
jajjal – most harangok vészjósló
moraja tolakszik be az ablakon
hogy elhozza utolsó szívverésed –
ki hitte volna hogy a gyermekkor rekvirált
papírcsónakjából te szállsz ki előbb
hisz a békakirályt is megcsókoltad
csak hogy rád nyissa szemét a tündöklő áhítat
– de valaki lopja az álmainkat
s fedezéked már csak egy zakatoló vonat
s a vonaton egykor térdemre ejtett pillanat

 

axióma

az ember
Isten egyetlen tévedése

 

Szabó Attila fotója

Szabó Attila fotója