A deszkakerítés még ittasan sem
jelentett komoly akadályt, alattunk
korlátolt mélység, fölöttünk az égre
kigördülő Göncöl, anyaszült meztelenül
merültünk a termál vizébe,
elfogódott voltam, mint elsőbálozó,
látván a gyakorlottak rutinos
szemérmetlenségét, ahogy a testek
lubickolnak önnön önkéntelenségükben,
én is átszakítottam egy óvatos
lépéssel a víz hártyáját,
s ahogy együtt úszkáltunk a hűvös
nyáréjszakában, nyakig merülve a meleg
vízbe, te delfinként fickándozva,
én imitálva az önfeledtség könnyedségét,
ahányszor kereszteztük egymás
útját, lett olyan merevedésem, hogy
nem akartam tudomást venni a többiekről,
hogy ez itt fürdő-orgia bár, de a színpad
szabályai itt is érvényesek, a szerepből
nincs kilépés, a ma estére írt szövegkönyv
szerint csak az egymást-kerülgető
incselkedés, amit feltűnés nélkül
űzhetünk, te mint a csoport pótanyja,
rendezője, én mint beavatandó kívülálló,
akinek bátorságát megkérdőjeleztétek,
lesz-e bennem kurázsi pucérra vetkőzni,
eredendő szégyenlősségem leküzdve,
bennszülött természetességgel viselni
korlátolt fennhatóságom átlátszó burkát –,
néhány tempóval leplezni testem
heveny tiltakozását, hogy a termálvíz
semlegesítő közegében nem
tehetlek magamévá, bár tested
közelében nem lehetek más, mint
férfi, a tiéd. Esetlen fóka,
kapaszkodtam ki a medencéből,
magamra kapkodtam a ruháim, leplezve
legyőzhetetlen irántad-érzett vágyam,
hogy szalonképes maradjak
azok előtt, akik az ivadékaid, statisztaként
is főszereplői az életednek,
örülhetek, ha féltékenységüket
sanda pillantásokkal megúszom.
S hogy e profán rituálé rejtve maradjon
a fürdőgondnok no meg a yard előtt,
összeszedtem a parton eldobált
csikkeinket, de a víz tükrén
ott maradt a tested
árulkodó lenyomata.

 

 szaboattila