You Are Here: Home » Esszék » A Szerk. » Objet Trouvé » Nem csak kerttel, de verssel is…

Nem csak kerttel, de verssel is…

Kiállítás megnyitó nem megy ritkaságszámba a Magyar Nyelv Múzeumában Széphalmon, hiszen a minap tárta ki a kapuit a Madách-Retro, a Kassai Thália Színház vendégszereplésével. Június hónapban azonban már nem csak a múzeum falai közé invitálják az érdeklődőket, hanem az épületet körülölelő hatalmas kert is kiállítótérré alakult át. Bármily modern legyen is egy bemutatóterem, a legfejlettebb technikai megoldásokkal, arra, amire ebben a széphalmi közegben talál a vendég, képtelen.

A kiállító, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Nyelv Múzeuma, arra épít, hogy a bemutatni kívánt anyag nem statikus. A kiültetett virágok, fűszerek, zöldségek az elkövetkező hónapokban komoly átalakuláson mennek majd keresztül. Nem, egyáltalán nem faiskolává vagy kertészetté változott a múzeum, hanem június 1-én megnyitotta a Széphalmi Irodalmi Herbárium című kiállítását. A növények nem a megszokott latin-magyar nomenklatúrájukkal szerepelnek, hanem irodalmi szövegekkel vannak felcímkézve. A kert meglévő adottságait felhasználva, valamint új elemekkel kibővítve vált sétára, olvasásra, irodalmi utazásra különösen alkalmassá. A 2005-ben Budapesten a Károlyi Palota udvarán megvalósított kiállítás most tíz év múltával a vidéki miliőben újratájolva hódítja meg az ide érkező látogatókat.

Igazi exteriőrként működik a tárlat, ahogy beépülnek a padok, ösvények, ősi platánok, pillangók, énekes madarak, kondenzcsíkok és a kék égbolt. Közben a természet és az irodalom szerelmese meglátja a másikban is a különlegeset és remélhetőleg kicsírázik a kölcsönös felelősség.  

„Az élet fája…
minden hónapban meghozza gyümölcsét,
és a fa levelei a népek gyógyítására valók.”
(Jel 22:2)

Kertemből, kertedbe érkeztem. Fák, virágok, füvek üzenete keretez, hiszen hajlékomnak ők adtak helyet. Erdők, hegyek, apró gyermek rügyek, levelek hajladoznak, integetnek, bárcsak ők is jöhetnének. Szemembe, orromba, tüdőmbe, lelkembe beitták magukat, hogy apró részecskéjük velem tegye meg ezt az utat. Susogásuk, neszezésük, reccsenő szavuk, derűs csendjük, lágy ölelésük, erős szorításuk most jó esetben áthallik rajtam. Hiszen kertemből kertedbe érkeztem Széphalom, beszélő kertedbe. Illő hát köszöntésemnek szavakat találni.

Köszöntöm hát, Tóth Árpád őszi frászát, Vajda János fűszerágyát. Jókai lugasában járok, de hirtelen Hamvast látom, ki legott pipázott. Majd megállok Tompa porharába töltvén, aztán Csokonai jókedvét is tetézvén. Csáth bódulatát irigyelve, mennyország részvényt veszek Lénárd kertjébe. Persze lendítem kalapom, kik szembe jöttök. Szavaitok visszhangja e parcellán túl is őrzött.  

Mit is szakasszak le e kertbe’? Illatot, virágot, vagy gondolatot? Úgy látom, hogy ez mind adott. Nem kétséges, jobb hely ez, mint egy rendelőintézet. Illattal, frissességgel, kényelmes paddal, ricinus helyett sűrű szavakkal várja a gyógyulni vágyókat. Mert ugye az ilyet, valljuk meg őszintén, receptre írják fel, ajánlják az ismerősök bátran és kedvesen. A lapozható kertet, vagy másként nevezve, a rétre kiterített füves könyvet. De mire lehet jó egy séta, a kipalántázott eszmélkedések ösvényén? Könyvtáram lim-lom füveskönyvei között Hankiss János robbantani akar, hogy jobban gyógyulj. Márai megmondja, mi a teendő, ha fáj a szíved vagy ha elhagyott az Isten. Korniss Mihály egyszerűen tudja, hogy bajban vagy, anélkül, hogy szóltál volna neki. Írt hát neked vigaszra valót.

De miért nem jó ez állólámpa alatt a fotőjbe süppedve, vagy az álom harapása előtt párnára fektetve a kisded könyvet? Mert a gondolathoz és a kerthez is más kapu visz, de a kettőt egybe nyithatod. Így egyszerre tud tágulni a tüdőd, az elméd és a lelked. Ha a gondolataid a kék égbe vágynak, útjukba a mestergerenda sem állhat. Ha mennyei harmatcseppek peregnek, akkor a tenyeredben számlálhatod meg őket. A költő rozmaringról énekel? Te ujjaid közt morzsolhatod el.

Viszont ne lepődjünk meg, ha az a vád ér majd minket is, ami Faludy kedves, kanadai ismerőseit, akik kiköltöztek egy tanyára. „Furcsa emberek. A valóság elől a homokba dugják a fejüket.” Aki a kertel, a növény és állatvilággal harmóniába kerül a civilizált ember számára különccé válik. A kritikus, aki az outsiderséget megfogalmazta, akril overalljával, nejlon ingjével és zoknijával, benzingőzt eregető vasparipájával együtt eltűnt a porfelhőben. Faludy felteszi a kérdést, hogy ki él inkább a valóságban? Kinek van több köze a valósághoz?

Ahhoz, hogy tisztábban lássuk a valóságot, vissza kell találnunk a kertbe, ahonnan egykor kiűzettünk. Nem véletlen, hogy az azóta eltelt időben mennyi kísérletet tettünk arra, hogy a kertet spirituálisan, szellemiségében, fizikai valóságában újra teremtsük. Ott akarunk lenni, az aranykor bőségében kívánunk részesedni, élveznénk annak védettséget. Erasmus egyik munkájában pontos leírást készített az ideális kertről. Hősének, Eusebiusnak egész lakóhelyét ennek a szellemiségében gondolta ki. Az egymásba nyíló két kertben megannyi növény, illatos füvek, virágok, dús lombozatú fák, patakocska, szobrok és ezt kiegészítve kőbe vésve bibliai igék voltak. A flóra és a logosz találkozása, hogy a védettség kettős kötelékére leljen.

Ebben a valóságos kertben is különleges találkozásoknak lehetünk részesei. A növények, képek, tereptárgyak, szövegek erőterébe kerülünk. Befolyásukat csak fokozatosan lehet majd kiheverni. Így mindenki jól gondolja meg azt, hogy mit és mekkora dózisban kíván alkalmazni. A kerthez a folyamatos hozzászoktatás javasolnám, mert a gyógyító szavak és növények így a leghatásosabbak. Az idő mind bennünk, mind a kertben elvégzi a munkáját. Lénárd Sándor igazi irodalomnak azt nevezni, amit ő művel. Fát ültet. Nem kivágja, hogy abból papírt gyártsanak és a gondolatit majd könyv alakban lássa viszont. Hanem vár, türelmesen vár, amíg megnőnek és árnyékukba heveredik, így élvezve a szerzői jogokat.

A Biblia egy kerttel kezdődik és egy kertel ér véget. A mennyei Jeruzsálemben ott az a fa, amitől az ember el lett tiltva. Ez az élet fája. Ennek az árnyékában, a levelét és gyümölcsét fogyasztva lelünk rá az igazi, teljes, hiánytalan gyógyulásra. De addig is, amíg várnunk kell a tökéletesre, éljünk a részleges jóval. Éljünk az élet beszédével, a Szentírással, és a beszélő kerttel itt Széphalmon.

Elhangzott a Magyar Nyelv Múzeumának kertjében, a Széphalmi Irodalmi Herbárium kiállítás megnyitóján, 2015. június 1-én.

herba

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top