mary karrMary Karr 1955-ben született, Texasban nőtt fel. Pushcart és PEN/Martha Albrand  díjas költő, memoáríró. Legismertebb könyve  az 1995-ben megjelent The Lair’s Club. 2009-es Lit c. memoárjából a HBO televíziós csatorna készített sorozatot. Jelenleg a New York-i  Syracuse Egyetemen tanít angol irodalmat. )

 

 

 

Diogenész megpróbál felejteni

 

Egyike azoknak a napoknak, mikor minden félig ki- és
bekapcsolva van. Mint a blúzom például, észrevettem, hogy
rosszul gomboltam be, amikor kibambultam az ebédlő ablakán.
Azt hiszem, jó lenne egy szelet pekándiós pite és valamivel
édesebb élet, mint ez, akár a gyerekkorom Texasban.
Ma nincs pite, csupán te,
véletlenül megint a kávéd fölé hajolsz,
ahogy a vadlibák V alakban délre szállnak.
Ez egy őszi nap. Mert búskomorak vagyunk,
leveleket rugdosunk, felveszünk néhány követ,
és azon töprengünk, kutyáknak hajítsuk-e. Amióta elmentél,
csak a tüdőm egyik felével lélegzem, mondtad.
És szeretlek téged, agyamnak azon felével,
amelyik butább és mindent elfelejt.

 

Diogenész, a csapos bezár

                                               David St. Johnnak

Hála Istennek, csődbe ittam magam az arany
American Express kártyámmal. Ő állta a ginem.
Megértette a gondolataim, és benyomta a legszomorúbb
számokat a zenegépen.
Válása a mítoszok részévé válik majd
a legkedvesebb Iliászomban.
És áldja meg az isten a gondnokot is, ezt a szent lelket,
e kékszemű veteránt, ki felmossa
világom mind a négy sarkát, egy kulcscsomó,
mely nyit minden ajtót,
ott dalol az övén. Felszabadultnak érzem magam.
Szamárságokat beszélek,
nem is becsülik sokra. Ismerem a képzőművészetet, az ábécét.
Nem tudom, a csavarok miért
feszülnek meg az életünkben, vagy hogyan lépjek
egyetlen hüvelyknyivel túl önmagamon.

 

Nagypál István fordítása