A könnyűzenei szcéna egyik üde színfoltja az Óriás, ami jövőre lesz tíz éves. Ugyan 2005-re datálható a pályafutás kezdete, ám 2006-ban kezdtek el a tagok érdemben próbálni. Többek között a legutóbbi és a készülőben lévő új albumukról, a Rájátszásról, a versírásról és a zenekar jövőjéről kérdeztük Egyedi Petit. B. Zetas Péter interjúja az Óriás frontemberével.

orias_2014

Óriás – fotó: Szabó Áron

B. Zetas Péter: Idén vagytok 10 évesek. Milyen érzés?

Egyedi Péter: Ha ünneplünk is, azt jövőre tesszük. 2006 elején kezdtünk el érdemben próbálni, az első koncert pedig 2006 nyarán volt. Az érzés jó, bár belengi a „ejj, de rohan az idő” hangulat, ami persze kellemes is, hiszen ilyenkor az is eszembe jut, hogy mennyi mindent csináltunk már, és a dolgaink túlnyomó részére igencsak büszke vagyok.

BZP: Gyakran a nagysikerű Fát dönteni dalotokkal aposztrofálnak titeket. Mit gondoltok, ki lehet-e lépni egy-egy olyan szám árnyékából, ami meghatározza az adott zenekart? Egyáltalán kell-e?

EP: A Fát dönteni a legismertebb dalunk, ezzel robbantunk be a köztudatba 2008-ban. De nem gondolom, hogy ez a szám határozná meg a zenekart és árnyékot sem érzek, amiből ki kell lépni. Az Óriás közönsége ismeri és szereti a munkásságunk többi részét-foltját is, ezt minden koncerten be is bizonyítják. De az sem baj, hogy van, aki megállt a Fát dönteni-nél. Ha mégis van kedve tovább ismerkedni, szerintem talál még jó dalokat.

BZP: Tavaly adtátok ki a legutóbbi albumotokat, amely a 0209 címet viseli és EP. Mit akartatok kommunikálni a névvel? Miért nem nagylemez lett belőle?

EP: Tavaly Halászin a Babos majorban hat dalt vettünk fel, és mivel nem 10 perces opuszokról volt szó, nehezen lehetett volna nagylemeznek hívni az anyagot. A „középlemez” lett volna a megfelelő kategória, de ez még nem létezik és csak utólag jutott az eszünkbe. A cím a számmisztikára utal: egy koncertről hazafelé próbáltuk eldönteni, mi legyen a cím, és pontban 02:09-kor jutott az eszünkbe, hogy február 9-én utaztunk le Halásziba. Ilyen szép ezoterikus egyezést nem lehetett kihagyni!

BZP: Kizárólag az internetet választottátok mint terjesztési platformot. Minek köszönhető ez a döntés?

EP: Egész egyszerűen nem volt pénzünk fizikai gyártásra. A Tűz, víz, repülő-nél csináltunk egy nagyon sikeres közösségi finanszírozási rendszert, de ezt nem akartuk itt is megismételni. A 0209 egy polaroidkép a zenekar életéből: az épp aktuális – egyébként igen felszabadult – hangulatunkban írtuk ezeket a dalokat viszonylag rövid idő alatt, rögtön fel is vettük őket és kiadtuk őket. Nem akartunk tovább ülni rajta – ezért is lett digitális a megjelenési forma.

BZP: Készül az új album? Ha igen, milyen koncepció alapján?

EP: Igen, új dalokon dolgozunk, nemsokára kezdünk demózni. Én bírom az új ötleteket. Megint egy kicsit kísérletezünk, s ezúttal talán felnőttesebb hangvételű dologra lehet számítani. Szeretnénk tovább feszegetni a határainkat, talán egy picit átértékelni a zenei gondolkodásunkat.

BZP: Több éve már, hogy bekapcsolódtál a Rájátszásba. Hogyan hatott/hat ez a döntés Óriásra? Népszerűbbé vált a zenekar? Milyen élményekkel gazdagodtál ennek köszönhetően? Mit gondolsz erről a projektről?

EP: A projektet nagyon szeretem, mert új barátságokat és új nézőpontokat mutatott, valamint újra a látókörömbe emelte a kortárs irodalmat. A Rájátszás körülbelül tíz ember közös magánügye, a költészet és a zene furcsa egymásba ölelése. Mivel egyikünk sem csinált még ilyet, ráadásul emberileg nagyon egymásra találtunk, ezért nagyon jól érezzük magunkat benne. Nekem kifejezetten üdítő, hogy a vers és a próza, illetve a felolvasás is szerves része lehet egy zenés estnek, ami egyébként is végig az írók szövegeire épül. Az Óriást biztos többen megismerik ezáltal, de sokan a mi közönségünkből is nyitottak a Rájátszás felé. És mivel sokszor látok „óriásos” fiúkat és lányokat a koncerteken, így gondolom, nem bánták meg.

BZP: Jó viszonyt ápolsz nemcsak a régről ismert zenészekkel, de a költőkkel is a Rájátszásból. Nem kaptál kedvet a versírásra? Ha igen, kitűztél-e komolyabb célokat ez ügyben?

EP: Rengeteg szabadvers-féle dolgot írok, amikor agymenésem van, de ezekkel aztán nem foglalkozom, a részeikből, témaválasztásukból sok esetben inkább dalszövegek lesznek.

BZP: Nagyon kevés akusztikus koncertet adtok. Mi az oka ennek?

EP: Jó ezt nem túlnyomni! Alapvetően rockzenekar vagyunk, amiből időnként jó ilyen-olyan módon kikandikálni, de alapvetően egy hangos, odalépős zenekar vagyunk. Viszont amikor például csinálunk egy akusztikot, azt igyekszünk úgy megcsinálni, hogy kitartson a hangulata a következő alkalomig.

BP: Milyen meghökkentő koncertélményeitek vannak?

EP: Volt egyszer egy srác, aki még fekvőgipszben bulizott ránk az első sorban. Az utolsó számokra felhívtuk a színpadra. Aztán volt olyan, hogy egyszer meglepett minket a Gázállat nevű zenekar, akik akkoriban rendszeresen – gerilla módon – támadtak be koncerteket. Egyszer csak átvették a színpadot. Voltak zenekarok, akik ezt nem bírták, nekünk nagyon tetszett. Az is jó emlék, amikor az Együttes Intimitás-on az Óriás és az Isten Háta Mögött együtt játszott számokat. Elég jól szólt így egy Fát dönteni vagy egy Jósolni bélből.

BZP: A Facebook-oldalatokon az érdeklődési körhöz azt írtátok, hogy „finom ételek”. Elhivatott ételfogyasztók lennétek?

EP: Igen, szeretjük a finom ételeket. Ákos remekül főz, ha létezik olyan, akkor ő a zenekari séf, ez nem vitás. Már nagyon várom a szokásos békésszentandrási nyaralásunkat, és az ottani kajálásokat.

BZP: Hogyan látjátok az elkövetkezendő 5 évet a zenekar tekintetében?

EP: Elsősorban a következő évet várom kíváncsian. Az új lemezt, meg a jövőre eső jubilálást is. Továbbra is szabad, ízes, izgalmas dolgokat fogunk csinálni.

Óriás - fotó: Szabó Áron

Óriás – fotó: Szabó Áron