You Are Here: Home » Szépirodalom » végre egy nő

végre egy nő

végre egy nő

Végre egy nő, akinek a halálában
abszolút vétlen vagyok
mert eltelt néhány év és végül is

te hagytál faképnél engem. van még
bőr a képeden ujjal mutogatni vissza?
a halálból nem szokás a vissza.
az más kérdés, hogy én tudom,
s te végleg tudtad: ami hátra van,
garantáltan szar lesz. mert addig
rendben, hogy szabadulni öröm,
és, ha muszáj, minden áldott este úgy
játszhatsz szívekkel, mint felelőtlen bakfis. 

vénülj meg máshol!- így sóhajtoztam
utánad, és beláttad, hogy van az a bánat,
mi festékkel, családdal sem orvosolható. 

nem kuncsorogtál, súlyos volt a bukás,
meghalni sem nagyobb árulás, mint
maradni részletemnek. 

üzentek szüleid: nem vagy.
kellett volna veled halni vagy hagyni
téged (hülyén), magam mellett,
boldogan. nem tanítok átélni utánad
senkit. meghaltál, ezt a sztorit
folytatom, nélküled.

 

Szabó Attila fotója

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top