You Are Here: Home » Szépirodalom » végre egy nő

végre egy nő

végre egy nő

Végre egy nő, akinek a halálában
abszolút vétlen vagyok
mert eltelt néhány év és végül is

te hagytál faképnél engem. van még
bőr a képeden ujjal mutogatni vissza?
a halálból nem szokás a vissza.
az más kérdés, hogy én tudom,
s te végleg tudtad: ami hátra van,
garantáltan szar lesz. mert addig
rendben, hogy szabadulni öröm,
és, ha muszáj, minden áldott este úgy
játszhatsz szívekkel, mint felelőtlen bakfis. 

vénülj meg máshol!– így sóhajtoztam
utánad, és beláttad, hogy van az a bánat,
mi festékkel, családdal sem orvosolható. 

nem kuncsorogtál, súlyos volt a bukás,
meghalni sem nagyobb árulás, mint
maradni részletemnek. 

üzentek szüleid: nem vagy.
kellett volna veled halni vagy hagyni
téged (hülyén), magam mellett,
boldogan. nem tanítok átélni utánad
senkit. meghaltál, ezt a sztorit
folytatom, nélküled.

 

Szabó Attila fotója

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top