Novák Zsüliet Disznó vallomások című kötetérőlnovak borito

A cím vallomások szava előrejelzi, hogy Novák Zsüliet első prózakötetében lírai megszólalásmódra számíthat az olvasó. Mégis meglepetésként hatott számomra, hogy a kötet anekdotikus történetei, hosszabb-rövidebb prózafutamai mennyire erős poétikai megszerkesztettséggel kerültek egymás mellé és forrtak össze úgy, hogy egy lineáris olvasatban külön értelmet is nyerő (lírai) önelbeszélésként is olvashatóak.

A kötet költőiségének alapját a novellákat egymáshoz fűző, az egész köteten végigvonuló disznó-metafora adja. Ahogy Fekete Mariann is rámutat a kötetről szóló recenziójában: a disznó-motívumot rendkívül sokfelől aknázza ki a szöveg. A disznó egyfelől mint a táplálkozás és ezekhez kapcsolhatóan a testi lét, a szexualitás metaforája, másfelől, mint áldozati állat, valamiféle bizonytalan körvonalú szakralitás jelzőjeként is áll az elbeszélések motivikus középpontjában (A kötet szakrális olvasatát Karap Zoltán recenziója rögzítette az Eső hasábjain).

Kétségkívül a legkézenfekvőbb a kötethez a disznó-ság metaforikáján keresztül közelíteni, hiszen nemcsak a kötet címe, de a borító illusztrációja és a novellakezdő iniciálék is efelé terelik az olvasatot. Azonban, ha a kötet értékeit mérjük fel, ezen a szépen kidolgozott metaforikán túl más említésre méltót is találunk.

novak idezet1Ezt az erős, a profanitás és szakralitás között futó skálán mindkét végpontig „kimaxolt” metaforát ugyanis egy nagyon gondosan megalkotott tér-idő univerzum veszi körül, ami szintén végletes világokat: az archaikus elemeket is őriző, falusi miliő és napjaink szuzukis, panelházas vidéki kisvárosának ismerős közegét ütközteti, vagy inkább engedi valami különleges feszültséget keltve összefolyni. A kötet egyik legnagyobb írói teljesítményének éppen ezt a légkörteremtő képességét érzem, ami már az első oldalakon magába szippantja az olvasót. Az első, Víztükör cím alá sorolt rövidpróza-füzér harmadik-negyedik olvasásra is a kötet legnagyszerűbb darabjának tűnik. Egyrészt kiváló motivikus felvezetője a kötetnek, másrészt lebilincselő erővel teremti meg azt a tájékot, melyben történeteinek főszereplőjét és szereplőit elhelyezi. A Berettyó-parti Mezőtúr ugyanis nem egyszerűen helyszín, hanem poétikailag is működésbe hozott, az elbeszélő hang én-tudatának alakításában fontos szerepet játszó tér.

Az elbeszélő én tehát először a Berettyó-part kronotoposzként működésbe hozott terét beszéli maga köré. A folyópart idősíkok találkozási helyévé és jelentéses térré lesz. A vadakáclombok intim terébe „titoktalanul” bekúszó Berettyó, amit csak az avatatlan szemek látnak szabályozott csatornának, az elbeszélői hang legfontosabb minőségeit, a keresetlen nyíltságot és – keresem a jó szót… talán: – „gátlástalanságot” vetíti előre  – a szó pozitív, „félelemtelen” (Karap Zoltántól csenem a kifejezést) értelmében.

A Víztükör zenei szekvencialitással megszerkesztett további rövid prózaszakaszai a következő elbeszélések helyszíneit villantják fel: az állomás, a piac, a lakás és a vidéki kisváros utcáit. A kisprózák ugyan eseményeket beszélnek el, de úgy, hogy nyilvánvalóvá válik: a narratív mag nem történeti, hanem érzelmi, a beszéd tétje a történetmondáson keresztüli önmegértés és ön-megtalálás.  Minden darab egy kísérlet lesz ebben a különféle idősíkokban és terekben jelenetező vállalkozásban. Legszebben a Víztükör állomás-jelenete fedi fel, hogy a történetmesélésben az esemény másodlagos, akár banálisan jelentéktelen is lehet. Finom iróniába is áthajlik annak a felmutatása, ahogy az állomásra való megérkezés egyértelmű és nem is különösebben jelentős „eseményét” valójában az anya-figura inadekvát kérdése teszi érzelmi történéssé.novak idezet2
És ezzel meg is érkezünk a novelláskötet másik említésre méltó értékéhez, az elbeszélői hanghoz,  amelynek megalkotottsága szintén figyelemre méltó. Magabiztos egyensúlyi helyzetben szólal meg ez hang a személyes-önéletrajzi és a fiktív között. Fiktivitásának nagyszerűsége épp ott mutatkozik meg a leginkább egyértelműen, ahol pillanatra megbicsaklik: az Angyal a lépcsőn és a Szónikus hangolás című darabokban ez a finomra hangolt megszólalás mintha ideig-óráig egyensúlyát vesztené, felerősödik a szerzői, önéletrajzi „hangsáv”, ami kibillenti pillanatra az olvasót a kötet egyébként egységes hangon elbeszélt világából.

De törekszik-e egységességre? Igaz, a hang szövegről szövegre lehetne tulajdonítható különféle elbeszélőknek (Fekete Mariann is „különféle női hangokről” beszél a kötet kapcsán), számomra azonban a különbözőséget csak a hang saját-test reflexiói igazolják valamelyest (hiszen hol kövérnek, hol soványnak írja le magát – akár a Berettyó, ami „hol szélesen, hol véznán” tekereg Mezőtúr közepén -, sőt, egy időre férfi testbe is belebújik a Diagnosis című darabban), a kötet hangját én mégis egyenletesnek, az elejétől végéig „önazonosnak”érzem. Különböző testeket, színtereket alkot maga köré, de a mesélő végig ugyanaz a leplezetlenül őszinte, szókimondó, női hang.

novak idezet3Novák Zsüliet kötete talán éppen ezért a női hangért szerethető a legjobban, amely képes hol közönséges (akár undokságig), hol felkavaróan érzéki, hol mélyen érzékeny vagy éppen megrendítő megszólalásra. Egyes jelzőivel, mint  például „vadasmártás színű opel”, „enyhén szarszagú otthon” igazán felüdítő pillanatokat szerez olvasóinak, az olyan kezdőmondatokkal pedig, mint például a „Lassacskán elkezdett a szívemhez nőni egy hentes” (Hentesek) egészen addiktívvá képes tenni ezt a szövegvilágot.

A poétikai kidolgozottság mellett a kötet igazán szórakoztató anekdoták gyűjteménye is, a pajzán sztoriktól kezdve (Az isten basszon meg egy vágtató ló hátán) a szívszorító jelenetábrázoláson keresztül (Anyám) az abszurdba hajló, megrendítő vallomásosságig (A tökéletes szalonna). A történeteket egy olyan erős elevenítő hatással bíró mesélő meséli el, hogy az égett zsír szaga szinte az orrunkig csap olvasás közben.

Ahogy rácsuktam a hátsó fedelet erre a nagyon költői és nagyon bátor novelláskötetre, automatikusan az ablakhoz léptem, kiszellőztetni. Elnevettem magam ezen a mozdulaton: arra gondoltam,  ez az ablaknyitás felér egy recenzióval.

 

Novák Zsüliet: Disznó vallomások, AmbrooBook, Győr, 2014.