Te egyenes vonalakkal álmodtál, én görbékkel, amelyeknek savas árnyékai voltak – Jaakko Pallasvuo, Keresztes Zsófia és Geroge Crîngaşu 2015. novemberi kiállítása a Trafóban – Deme Felícia kritikája

A digitalizáció kortárs művészetre gyakorolt hatására reflektált George Crîngaşu (román), Jaakko Pallasvuo (finn) és Keresztes Zsófia közös, 2015. novemberi kiállítása digitális printekkel, installációkkal, valamint videókkal a Trafó Galériában.

A kiállított alkotásokat a rendkívül harsány színvilág és a technikai civilizációhoz való ironikus viszony kapcsolta össze. A három művész más-más eszközökkel, mégis nagyon egységes és fiatalos légkört teremtve, összefüggő, szobányi teret betöltő kollázsként reflektált a jelenleg zajló digitális forradalomra. A téma nem új, a kivitelezés azonban harsányságával és formai változatosságával feloldotta a látogatóban a déjà-vu-érzést. Nagyon izgalmas volt végigkövetni, ahogy a három különböző országból származó, különböző művészeti háttérrel rendelkező művész más-más eszközökkel jut igen hasonló, párbeszédre képes eredményre. Minden alkotás variálható a többivel, így asszociációs lehetőségek tárháza nyílt meg a látogató előtt.

Keresztes Zsófia Felhasználói élmény (2015) sorozatának papír-installációi a fogyasztói társadalom márkafetisizmusát fordítják ki azáltal, hogy a kidobásra szánt csomagolást gondolja tovább műalkotásként. Televízió- és laptopdobozon megjelenő képernyő túlidealizált tájait vetíti és bontja ki háromdimenzióssá drapériák és papírmasék segítségével, így nő ki hegység vagy folyik ki vízesés a fetisizált Apple-termékek dobozaiból. Érdekes, hogy a dobozokon fényképként megjelenő tökéletesre szerkesztett tájképeket továbbgondoló drapériák és papírmasék mennyivel valószerűbb megjelenéssel bírnak, mint a fotók, ezáltal rántanak vissza a valóságba. A neves elektronikai eszközök csomagolásai, amikre bár a márka képviselői nagy hangsúlyt fektetnek, a vásárlók azonban figyelmen kívül hagynak tehát, Keresztes Zsófiánál műalkotássá lépnek elő a hierarchia aljáról.

Keresztes Zsófia - VIII. Csevegés a pálmafák alatt (2015), VII. Merüljünk a mélybe lassan (2015)

Jaakko Pallasvuo EU (2015) című videója – bár hosszúsága miatt kisfilmként is említhetnénk – egy utópikus rave-jövőt tár elénk, újraértelmezve az Európai Unió megalakulását és jövőbeli bukását. A narrátor által bemutatott idealizált, ám távolról sem tökéletes, pestis elől elszigeteltségbe vonult „menő” emberek saját szabályaik szerint élik mindennapjaikat, mígnem ők is megfertőződnek – a halál elkerülhetetlen. Az irónia nem csupán a történetben és a képi világ harsány neon színeiben szembeötlő, a zenei aláfestés is rendkívül beszédes. Míg a tökéletes és menő közösség mindennapjait bemutató narrációt Enya nyugalmat és harmóniát árasztó zenéje kíséri, addig a felbomlás küszöbén álló csoport performansza alatt Ravel Bolerója szól, ami egy katartikus rave-buliba torkollik. Művével Pallasvuo egyszerre mutat görbe tükröt a vallási fanatizmusnak és a csordaszellemnek.

Képi világában az EU harsányságára reflektál a Fake keygen (2015), George Crîngaşu kiállítóteret kettészelő óriásposztere, melyen az oszloptalapzatról leemelt Pallasz Athéné szobra kerül virtuális őserdőbe. A digitális technikával készített montázs prizmatörésekkel és ismétlődésekkel vegyíti a klasszikus elemeket olyan 21. századi ikonokkal, mint a sportautó vagy a számítógép. A poszter elé helyezett tv-készülékben a fali kép kelt életre. A figurák körkörös mozgása fokozza tovább a káosz-érzetet és nagyon direkt ellentétet állít a statikus poszternek. Hasonlóan statikus és mobilis határán táncol Crîngaşu másik munkája, a Run_free_vector (2014), amely egy kupac, bárki számára elvihető poszterként jelent meg a kiállítótér egyik szegletében. A kiállításra szánt statikus kép így sajátos módon vált mozdíthatóvá. Ugyanakkor elgondolkodtató ötlet a kiállítási tárgy sokszorosítása és hazavihetővé tétele. Izgalmasan reflektál arra a jelenségre, miszerint napjainkban az internet segítségével karnyújtásnyira elérhető és egy nyomtató segítségével akár otthonról is reprodukálható bármely műalkotás.

George Cringasu - Run_free_vector (2014)

Jaakko Pallasvuo két, egymás mellé állított rövid esszéfilmje a How to internet (2012) és a Picasso (2014) a művész pályafutására reflektáló alkotás. Míg előbbi egy ironikus útmutató a művészvilágban való érvényesüléshez, addig utóbbi a már kiteljesedett művész életébe nyújt betekintést: a Picasso-jelenséget saját művészetével állítva párhuzamba. A művészet elértéktelenedése és a piacorientált alkotómunka világában a saját út keresése kerül a középpontba.

Jaakko Pallasvuo - How to internet 2012), Picasso(2014) 1

Bár összesen tíz alkotás szerepelt a Trafóban, mégis nagyon sűrű és intenzív élményt nyújtott a látogatónak. A kiállítást a montázsok és a spirális asszociációk végtelen variálási lehetősége tette igazán izgalmassá. A három kiállító munkáit egy nagy mozaik darabjaiként is értelmezhetjük. Külön-külön is izgalmas, történeteket elmesélő munkák, ebbe a kis, zárt térbe összezárva azonban egy új, egységes és sokkal összetettebb képet mutattak.  A posztinternet korszakának tömör összefoglalója volt ez a tárlat, mely remek korrajzot képzett arról, miként vált irónia tárgyává napjaink mindent digitalizáló világa.