végül

mint nagyapám kézzel hajtott
köszörűköve lent a pinceműhelyben
lassú és gazdaságtalan vagyok de
alapjáraton kisfogyasztású s még
használatban bár igyekszem magam
fokozatosan visszavonni a
világból miközben rendet rakok
itt bent mint lent a pincében is
kiszórom a sok felesleges kacatot
ne kössön ide végül semmi
kisöprök felmosok s mielőtt
zárnám a lakatot még lazítok
a kopott vén satu szorításán hogy
végre elengedjelek

 

Egy éjjel a táborban

                              (A Saul fia alkotóinak)
Alkonyban lángol a tábor,
hamuba hullasz hirtelen.
Ez István volt? Vagy tán Gábor?
Sápadtan nézel. Védtelen.
Szögesdróton lóg az este.
Kormosan fázik a lélek.
Felhőkről szitál sok test le.
Maradj itt, nélküled félek.
Hajnal festi szemed kékre,
pupillán szűkül az emlék.
Vékonyka füst száll az égre.
Melled mint két szikkadt zsemlék.
Elmúlik ez is, meglátod,
holnap már nem fogsz így fázni.
De most még vedd fel kabátod,
hajadból a kormot rázd ki.
Így járunk mi is majd, kedves,
nemlétünk álmába zárva.
Emlékünk ég felé repdes –
pernyeként hazatalálva.

 

nyiran