ÉLETÖRÖM 

Élvezem a fájdalmat a lábamban,
azt, hogy kialvatlanul ébredek
reggel hatkor. Élvezem a nagy
hőséget, hiszen ez a nyár.
A hideget – tél. Élvezem
a globális felmelegedés
fenyegető szokásait. Élvezem
a munkahelyi problémákat,
a növő munkanélküliséget.
A túlszaporodást és az ország
elnéptelenedését. Élvezem
a vonatzajt. Azt, hogy egy
darázs berepül a szobába.
Élvezem a halandóságot,
és hogy mást kell csinálnom,
mint amit szeretnék. Élvezem,
hogy máshol kéne lennem.
Élvezem, hogy éhes vagyok.
Élvezem, hogy egy komp vagyok
a folyón. Egy Opel és egy Škoda
hajt föl rám. Aztán egy frissen vágott
fával teli teherautó. Élvezem, hogy
mélyebbre merülök, de lentről
egy harcsa még így is sajnálkozva
nézi, milyen rossz lehet
a levegőn.  Ő élvezi a vizet,
az iszapot, amiben fekszik. Régi
terve, hogy a holtág iszapjában
heverő autóroncsba költözik.
Élvezi a tervet, de még kivár.

 

AUGUSZTUS

Vér és hús habja.
Arcot alámosó meleg.
Pihenés után visszamaradó
fáradtság. Ezüst múltdarabok
a szájban. A vérben.
Fejfájás formájú nyár.
Egy idős ember nevetése
a temetőben. Pénzcsörgést
sodor a szél, és por helyett
rátelepedik mindenre.
Egy felnyitott üvegből
gyereksírás hallatszik.

 

HOLD FOGYATKOZÁS

Nehéz, szeptemberi
éjszaka, a Hold egész
közel jár a földhöz
és a tenger magasabbra
lendül dagálykor.
A telihold fényétől
nyirkos lesz a felhők
köténye. De a hálószobába
csak az a megalvadt
és megfeketedett vér
zúdul be, mikor
a Föld árnyékkúpjába
ér a Hold, és lassan
eltűnik. A nem létező
holdlakók közt eluralkodik
a pánik. A soron kívüli
sötét kétségbeejtő.
Ez őnekik napfogyatkozás.
Új vallást alapítanak,
melyben a Nap rossz és
a Föld a legfőbb jó.

Hajnali fél ötkor
a Hold helyén
egy fekete lyuk van,
egy új vallás helye.
De a városlakó hiába
támolyog ki ágyából,
a holdhiányból semmi
se látható,mert elveszik
a háztetők, kémények,
antennák horizontja alatt,
mint a fémpénz
inflációkor.
Elguruló fekete garas.

 

CSÍNYÁLLAM

Katonák terelnek
egy ágyából kirángatott,
föltartott kezű öregembert.
Ő lesz az új király.

A 22. századi politikusok
fejébe egy kis chip volt
építve. Parányi elektro-
sokkoló. Ha az interneten
a központi revizor-program
túl sok panaszt érzékelt
a politikusra, elkezdte
kivizsgálni, és ahányszor
igaznak bizonyult valamelyik,
annyi áramütést kapott
esténként, az elalvás előtti
elszámolásnál a vétkes.

Hogy mért ment valaki
politikusnak? Ó, az már
nem az önkéntes politizálás
kora volt. Egy elhullt miniszter
helyére sasbehívóval rendelték
be az újat, alkalmasabbat.
Kényszerminiszter. Elnökrabszolga.
Államcseléd. A szökés
reménytelen. A munka maga
a felelősség elviselése. Pénz
rengeteg. De elkölteni
már nem marad idő.

Katonák terelnek
egy ágyából kirángatott,
föltartott kezű öregembert.
Ő lesz az új király.

szaboattila

Szabó Attila fotója