mesepatikaHogyan legyünk szülőként figyelmesek azokra a fejlődéslélektani sajátosságokra és krízisekre, amelyek egy adott életkorban lekötik gyermekünk fantáziáját?  A Stephanie zu Guttenberg által szerkesztett Mesepatika című mesegyűjtemény szerint a Grimm-mesékben sokkal több problémamegoldó stratégiát találhatunk, mint azt gondolnánk. A kötet ugyanis huszonöt Grimm-mese feszültségcsökkentő funkcióját tárgyalja, kiemelve az esetleges érzelmi problémák vagy traumák feldolgozásában betöltött szerepüket. – Herczeg-Szép Szilvia kritikája a Mesepatika, avagy 25 lélekgyógyító Grimm-mese című kötetről (szerk. Stephanie zu Guttenberg, Officina Kiadó, 2014.)

„Mesepatika – garantáltan hatékony gyógyszerek a család aprajának-nagyjának!” A kötet szerkesztője, Stephanie zu Guttenberg előszavának címét olvashatjuk, amely kijelöli a kötet célközönségét, a gyerekektől a felnőttekig ívelő korcsoportot. Az előszó Dr. Gerald Hüther, az egyik legismertebb német agykutató és neuropszichológus szavaira támaszkodva azt tárgyalja, hogy a mesék a gyermeki agy számára serkentőszerként, a felnőtteknél pedig kitűnő bizalom- és közelséggerjesztő eszközként működnek.  Fájdalomcsillapító hatásuk egyértelműen bizonyított; gondoljunk csak a mesék világában elmélyedő gyerek és a vele együttműködő szülő látványára. Habár megszűnik számukra a külvilág, és egy másik, mesei világban élnek át különböző kalandokat, ezek az átélések mégis a külvilág problémáinak feldolgozásai. A meseolvasás tehát sokkal jobban működik, mint egy fájdalomcsillapító, amely nem szünteti meg a fájdalom kiváltó okát, hanem csak érzéstelenít.

A Mesepatikában lévő mesék hasznosításához nem kell semmiféle technikai segédeszköz, amire szükségünk van, az a mindennél értékesebb egymásra szánt idő. A gyerekeknek ugyanis nagy igényük van a szüleikkel közösen eltöltött időre, arra, hogy megbeszéljék, mi történt velük aznap. Vannak azonban olyan gyerekek, akik maguktól nem mesélnek arról, hogy mi történt az óvodában, iskolában. Az ő számukra szinte elengedhetetlen a meseolvasás, hiszen a mesékkel segíthetünk nekik abban, hogy megnyíljanak, hiszen a meseszereplők történeteivel azonosulva könnyebben elmondhatják, mi is foglalkoztatja őket a mindennapokban. De a kötet a beszédes gyerekeket sem zárja ki olvasóköréből, hiszen az ő számukra az elmélyülésben segíthet.

A kötet arra az alapigazságra épít, miszerint mesehallgatás közben még egyszer át tudjuk élni hétköznapjaink történéseit, bele tudunk helyezkedni az egyik vagy másik szereplő alakjába, így saját problémáinkat csodás lények által újra tudjuk gondolni. Erre az axiómára ma már több mesekutató, meseterapeuta, pszchológus is épít. Bruno Bettelheim szerint a gyerekeknek azért is van szükségük mesékre, hogy megértsék, mi a helyük ebben a bonyolult világban. A mesék erkölcsnevelő szándékára is épít Bettelheim, de hozzáteszi, hogy mindezt csak az a mese tudja elérni, amelyik finom eszközökkel, burkoltan irányít az erkölcsösség felé. Ha Jean Piaget erkölcsi fejlődésről szóló tanítására gondolunk, akkor ez valóban így van, mivel Piaget szerint az erkölcsi fejlődés két szakasza a születéstől körülbelül a tíz-tizenegyedik életévig tartó heteronómia és az azt követő autonómia. Vagyis a heteronómia időszakában járó gyerek még készen átveszi környezetétől (így a mesék szereplőitől is) az erkölcsi szabályokat.

Magyarországon elsősorban Boldizsár Ildikó nevéhez kötjük a meseterápia módszerét. A Metamorphoses Meseterápiás Módszer a Meseterápia című könyv 2010-es megjelenése óta 120 órás akkreditált képzés keretében működik. A meseterápiás módszer a teremtő képzeletre épít oly módon, hogy kibontott belső képekkel dolgozik, és az így kapott részleteket pedig kinagyítja és finoman összekapcsolja az életút eseményeivel, eljutva végül a kiaknázatlan erőforrásainkhoz és a titkokat rejtő, felfedezésre váró világunkhoz.

A Mesepatika kötet hasonlóan működik, mint a Boldizsár-féle Meseterápia, azzal a különbséggel, hogy amíg a Mesepatika csak Grimm-mesékkel dolgozik, addig a Meseterápia nép- és műmeséket is bevesz eszköztárába. Sőt, az utóbbi időben Boldizsár Ildikó maga ír terápiás célzatú meséket, mesekönyveket. Külön kiemelném ezek közül a Királylány születik című könyvét, amely Szegedi Katalin illusztrációival kitűnően színre viszi, felidézi azokat a velünk született jókívánságokat, éltető tulajdonságokat, amikről – ahogy telnek-múlnak az évek – lassanként megfeledkezünk. A német származású Guttenberg számára egyértelmű volt, hogy a német Jacob és Wilhelm Grimm által összegyűjtött mesékkel dolgozik, ugyanis ezek a történetek a Biblia után a legismertebbek a világon. Vagyis nincs is ennél univerzálisabb mesei gyűjtemény.

Stephanie zu Guttenberg 2009 óta a nemzetközi gyermekvédelmi szervezet, a Veszélyben az ártatlanság német tagozatának elnöke. A gyermekbántalmazás ellen végzett munkásságáért több kitüntetést is kapott, például a Meseország nevű német meseközpont alapította Arany-Borsó-díjat, amelyet azok az emberek kapják, akik a „Borsószem királykisasszonyhoz” hasonlóan érzékelik az élet kicsi, de jelentős dolgait. A Meseország meseközpont dolgozta ki a mese jótékony hatását négy pontban összefoglaló Mese-kiáltványt (ezt a kötet is közli), amely a közönségteremtő erőt, a megelőző hatást, a kreativitásfejlesztést és a sikert állítja a középpontba. A Mesepatika szerkesztésében a Meseország Egyesület igazgatója Silke Fischer is részt vett. Sőt, Silke Fischer válogatta és dolgozta át (!) a kötetben szereplő Grimm-meséket és Használati utasítást is írt hozzájuk. A mesékhez írt kis esettanulmányokat pedig Bernd Philipp írta, aki újságíró, könyv- és forgatókönyvíró, és aki ugyancsak a mesék létjogosultságáért küzd.

A kötet előszava és a Mese-kiáltvány után egy „Fogyasztói” tájékozatót olvashatunk, amelynek pontjai több kérdést is felvetnek. Így hangzik az első pont: „Tájékozódjon a kötet elején lévő tartalomjegyzékből arról, hogy melyik fejezet passzol leginkább az aktuális problémájához.” A kérdés tehát az, hogy a problémánkat honnan is tudhatnánk előre? Nem a mesék világítanak rá erre a problémára? A második pont azt javasolja, hogy olvassuk el a Bernd Philipp által írott mai konfliktushelyzetet felvázoló történetet, és csak a harmadik pontban találjuk a Silke Fischer által átdolgozott Grimm-mesék elolvasására felszólító utasítását. Végül a negyedik pont azt tanácsolja, hogy olvassuk el a használati útmutatót. A „Fogyasztói” tájékozatóban felvázolt sorrend és az ez alapján felépülő kötetstruktúra valószínűleg nem a leghatékonyabb mesefeldolgozást teszi lehetővé.

Nézzünk erre egy példát! A kötet első meséje A nyúl meg a sün című történet, amely a csúfolódás miatt kialakuló bátortalanságot veszi nagyító alá. Gyermekünket csúfolják az iskolában, és ez elbátortalanítja — így hangzik ennek a résznek a címe, amely előfeltételezi, hogy az olvasó, vagyis a szülő máris tudja, hogy mi lehet gyermekének problémája. Ráadásul egy bártortalan gyerek nem biztos, hogy otthon elárulja azt a kudarcát, hogy csúfolják az iskolában. A szülő nyilván nem tudhat erről a problémáról, hiszen éppen azért vette a kezébe ezt a könyvet, hogy egy olyan praxist szerezzen, amivel ezt kiderítheti. Ebből kifolyólag felmerülhet a kötettel kapcsolatosan az a kétség, hogy mennyiben használható így ez a kötet-koncepció? A „Fogyasztói” tájékozatóban javasolt olvasási sorrenden véleményem szerint változtatni lenne érdemes. Először olvassuk fel az átdolgozott Grimm-meséket, mindennap egyet. A felolvasás után pedig beszélgessünk a gyerekkel a meséről. A Boldizsár-féle meseterápia módszer szerint próbáljuk feltárni azt, hogy gyerekünk a mesében kihez és mihez kapcsolódott a leginkább, illetve ki és mi van rá a leginkább elementáris hatással. 

A kötet által felvetett problémák címszavakban a következők: csúfolódás, motiválatlanság, visszahúzódó viselkedés, flegmaviselkedés, önzőség, gondok a patchwork-családban, a tehetség szégyellése, becsvágyóság, túl sok csetelés az interneten, felelősségérzet a háziállatokról, családi hagyományok tiszteletben tartása, feladás, veszekedés, fogyatékosság, ügyetlenség, családtag elvesztés, elégedetlenség, ítélkezés, udvariatlanság, könnyelműség, önbizalomhiány, iskolai stressz, magány, étkezési zavar, nagyszülői kapcsolat. Mint látjuk, széles a problémák skálája, ez pedig mindenképpen pozitív a kötet szempontjából. (Talán az egyetlen pozitívum?)

A problémák megoldását célzó Bernd Philipp esettanulmányai viszont hagynak maguk után némi kívánnivalót. A Gyermekünk étkezési zavarban szenved: túl kövérnek és csúnyának látja magát című tanulmány (amely a Rigócsőr királyhoz íródott) stílusa felveti azt a kérdést, hogy ki is a célközönség. A címben szereplő „gyermekünk” kifejezés arra utal, hogy a szülők, viszont az esettanulmány könnyelmű stílusa (amely természetesen más tanulmányban is előfordul) arra enged következtetni, hogy mégis a problémával küzdő tinigyereknek íródott. Pár példa erre: „Vajon nem érti, hogy mit akarunk neki jelezni, vagy semmit nem akar tőlünk, vagy egyszerűen csak egy »arrogáns seggfej«?”, „A tinilányok kedvencéhez, Justin Biberhez hasonlított.”, „A tanulás jól ment neki, különösen a matematika. Abban nagyon jó volt. Pont matekból!”, „És azt gondolta, hogy helyénvaló lenne egy csókocskával megnyugtatni a fiút. Ez bejött!” A stílus mellett nagyobb problémának tartom, hogy az esettanulmányokban levezett mindenkori happy end, általában nem hiteles. Ha ennél a tanulmánynál maradunk, akkor a következő valószerűtlen helyzetet emelném ki. Miután a házi orvos közli a szülőkkel, hogy lányuknak bulimiája van, azok rögtön terápiát indíttatnak lányukon, akinek ez ellen nincs semmi kifogása, sőt, ebben az időszakban olyan jól van, hogy elkezd sportolni és matekversenyen is indul. Rövid időn belül meggyógyul. A matekversenyen osztott első helyezést ér el azzal a fiúval, aki nagyon tetszik neki. A közös érdeklődés, a lány esze pedig összehozza a fiatalokat, így a történet végére kiderül, hogy a külső nem is számít, csak a belső. Azt hiszem, ezen a ponton mutatkozik meg leginkább a kötetnek az a problémája, hogy egy újság- és forgatókönyvíró írta ezeket a mesék előtti szövegeket (meséket). A testképzavarral együtt járó viszontagságok sokkal bonyolultabb természettel bírnak az előbbiekben felvázoltaktól. A Silke Fischer által írott Használati utasítás sajnos még tovább ront a Rigócsőr király felhasználhatóságán, mivel az még jobban leszűkíti és összezavarja az értelmezést: „Mintha még mindig ez a remek mondás határozná meg világunkat: „Lányok, inkább legyetek szépek, mint okosak, mert a férfiak úgyis jobban tudnak bámulni, mint gondolkodni.” (216.) Ez az interpretáció több szempontból sem állja meg a helyét. Először is a testképzavar nemcsak a lányokat érintő probléma, másodszor pedig a kiragadott „remek mondás” teljesen dugába dönti a Rigócsőr király mese értelmét.

Sajnos a kötetben található illusztráció is feleslegesnek bizonyul abból a szempontból, hogy semmilyen fogódzót nem ad a mesék gyógyító erejének kinyerésének érdekében. Ha egy kötet szerkesztői invenciója a mesék hatására épít, akkor mindenképpen olyan illusztrációval kell együttdolgoznia, amely hozzájárul a jelentésképzéshez, sőt, tudattalan tartalmakat, időlegesen elfelejtett gondolatokat, benyomásokat, képeket juttat eszünkbe, amelyek, habár nem hozzáférhetőek, továbbra is hatnak a pszichénkre. Janice Brownless-Kaysen képei nem így működnek. A kötet illusztrációi egy idilli, problémamentes világot mutatnak. Az illusztrátor legtöbbször csak kiragad egy jelenetet a meséből (szöveg és kép viszonya metonimikus) és azt ábrázolja. Azonban a jó gyermekkönyv-illusztráció nem feltétlenül szép (a szerkesztői előszó csupán annyit mond a képekről, hogy meseszépek) annál inkább izgalmas, felfedezésekre csábító, lehet fésületlen, groteszk vagy szürreális, hívhat csendes belső utazásra vagy kiválthat harsány hahotát. A lényeg, hogy önálló vizuális világként jelenjen meg, amely újszerű módon képes reflektálni saját jelenünk képiségére. Az a fontos, hogy olyan képi világ legyen, amely a szövegtől függetlenül is működőképes, de azzal dinamikus viszonyban áll. Sajnos a kötet illusztrációi nem ilyenek.

Habár a Mesepatika című kötet invenciója rendkívül izgalmasnak hat, és olvasásra hív, az én olvasatomban mégsem működik. Ebből kifolyólag az én használati utasításom így hangzik: a „Fogyasztói” tájékoztató átgondolása, szakavatottabb esettanulmányok kidolgozása, egy kép és szöveg dinamizmust teremtő illusztrátor alkalmazása. De amíg ez nem valósul meg, nyugodtan olvassuk önállóan a Grimm-meséket.