You Are Here: Home » Szépirodalom » Bogarakat adj nekem; Mondjad, eljössz-e velem vizes partokra – versek

Bogarakat adj nekem; Mondjad, eljössz-e velem vizes partokra – versek

Bogarakat adj nekem

A legsúlyosabb az egészben az, hogy imádom ezt csinálni,
nem tudom miért van ez,
mert nem értesz meg,
takarodó,
és pillanatokon belül eloltják,
a maga sorvadását, a maga testét,
ez is vérre megy,
jó lenne megpihenni, nedves és hangtalan füveket szívni,
kedves atyám azért volt, mert túlságosan a szívemre vettem,
csak nevettem, nevettem,
végül mindenki rám figyelt,
végre valaki,
aki könyörtelen.

A körmenetem,
széles nagy pálcákon jöttek, nedves lettem.
A palást anyagból volt
sárga, hosszú, és kék.
Tiszta arcokat adj nekem, hogy ne hazudjam,
csak ne hazudjam.

Amikor betetettek a koporsóba, még sírtam,
de mára már nem,
mára már mindez kihalt,
mint egy bogár, úgy múlott el,
mindig megölöm őket, aztán nézegetem,
nem vagyok elragadtatva.

Bogarakat adj nekem, még több bogarat.

 

Mondjad, eljössz-e velem vizes partokra

                                             In memoriam Gulácsy Lajos
Mondjad,

eljössz-e velem vizes partokra, ahol szemembe
fény ver és sár, és a
hajam ráncigálom,
jónak kell lenni, egyszerűen csak jónak.
Mondjad eljössz-e velem, messze Nakonxipánba,
oda, ahol csak én vagyok
és Isten,
átkelnénk az összes óceánon, közben kacagnánk
és szemünkbe
a sós víz verne és sár, mondjad,
eljössz-e velem vizes partokra,
ahol szemünkbe fény ver és sár.

 

Szabó Attila fotója

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

HTML tags are not allowed.

Copyright © 2007-2014. Minden jogot fenntartanak a szerkesztők és a szerzők.

Scroll to top