Az alábbi szöveg a Lájk című regény részlete. Főszereplője Viktória, korunk hőse: csinos, fiatal, és nem mellesleg pszichopata. Személyisége nincs. Ő az úgynevezett korszellem fizikai megtestesülése. Mi teremtettük: ott van a versenyszférában, a politikában, a családban, és a párkapcsolatokban. Fönt van a Facebook-on, ahol barátokat gyűjt, minél többet. Egyetlen kínja, hogy környezete előtt tökéletességét bizonyítsa. A regény a kínlódást mutatja be: a megistenüléséhez vezető utat. Ez az út lájkok sorozata – hiszen a lájkokra mindenkinek szüksége van, a lájkok mindenkinek kellenek. A történetben aztán ez a sok kicsi értéktelenség összeáll egy nagy egésszé, tükörré vagy dobozzá – Pandora szelencéjévé.

Viktória, akinek már 3.810 ismerőse volt Facebook-on, egy balett tanfolyam haladó csoportjába iratkozott be. Az órák a belvárosban voltak, ezért fél órát kellett utaznia, hogy egy lepusztult épület alagsorában gyakorolhasson. Leszállva a villamosról izgalmat érzett amiatt, hogy megint oktatóval edzhet. Na meg alig várta, hogy új ismerősöket szerezzen, hogy olyan barátai is legyenek a városban, akik szintén imádják a balettot.

A terem a kollégiuméhoz képest ócska volt: a mennyezetet például baromi alacsonyra építették, és a parketta is eléggé szar minőségű volt. De Viktóriát ezek az állapotok egyáltalán nem zavarták. Az oktatót Tóth Barnabásnak hívták, aki a Facebook szerint negyvenkét éves volt. Németországban tanult táncolni, majd hazajött és éveken át mindenféle színháznál dolgozott. A Kijevi Nemzetközi Balettversenyen második, Bécsben pedig első helyezést ért el. Végül az Állami Operaházban kötött ki, ahol tánckoreográfiákat tervezett és tanított be. Aztán évekkel később függetlenedett és magániskolát nyitott. 4.229 ismerőse volt, egy-egy táncos videó megosztását sok százan lájkolták. Viktória kutatásai szerint semelyik másik oktató sem volt annyira népszerű, mint Tóth Barnabás. Vagyis, ha ez az ember értékeli a tehetségét, akkor az olyan, mintha a balettművész szakma ismerné el.

Barnabás már a teremben volt és éppen egy takarítóval beszélgetett. Látva, hogy új tanítványa érkezett, gyorsan kezet fogott Viktóriával. Viktória örült volna, ha az óra előtt még elbeszélgetnek egy kicsit, de a férfi gyorsan elfordult tőle, mivel két, számára nyilván ismerős fiú érkezett. Barátságosan köszönt nekik, és Viktóriát levegőnek nézve dumálni kezdtek.

Viktória ettől nem jött zavarba, inkább fogta magát, és az öltözőbe sietett. Benyitott az ajtón: éppen négy lány bújt balettruhába odabent. Teltek és alacsonyak voltak, nem voltak konkurencia Viktóriának. Ez megnyugtatta. Már nem kellett attól félnie, hogy valaki kecsesebb lesz nála.

Csend volt az öltözőben, és Viktória gyanította, hogy az ő érkezése miatt szótlan mindenki. Nyilván ezek a lányok a kezdőktől küzdöttek fel magukat a haladók közé, és éppen nem értették, hogyan került Viktória egyből közéjük. Ha így van, gondolta Viktória, nagyon ostobák, hiszen mindenki szabadon iratkozhat be akármelyik csoportba, mert felmérő vizsga sehol sincs…

– Sziasztok! Gondoltam bemutatkozom. Galambos Viktória vagyok – mondta, hogy oldja a hangulatot. A lányok zavarban lehettek, aztán felé fordultak és sorban megmondták a nevüket ők is: Zsanett (huszonnégy éves, 140 ismerőssel a Facebook-on), Nikolett (huszonhárom éves, 205 ismerőssel a Facebook-on), Luca (huszonegy éves, 388 ismerőssel a Facebook-on) és Dalma (huszonnégy éves, 173 ismerőssel a Facebook-on). A nevüket halkan és szégyenlősen mondták ki, mintha mindig is kukák lettek volna. Valószínűleg egymás előtt se mutatkoztak be még soha! LOL! – Szóval mire számítsak? Kemény lesz? Barna bottal fog verni minket, ha nem tudjuk rendesen a battement double-tendu-t nyújtott lábbal demi-plié-vel?

– Tessék? – kérdezett vissza Dalma értetlenül.
– Tudod, battement double-tendu. Vagy még nem vettétek?
– Ja… izé, lehet, csak nem emlékszünk pontosan az elnevezésekre… – mentegetőzött Luca.
– Pedig elég alap… – jegyezte meg Viktória. – Na mindegy, majd bent megmutatom, hogy melyikre gondolok.
– Te akkor nagyon ismered a balettot? – kérdezte Nikolett.
– Nem mondanám, hogy én vagyok a legjobb, de azért igyekszem. Ti régóta táncoltok?
– Körülbelül hat hónapja… A kezdő tanfolyam hat hónapos volt – válaszolta most Zsanett.
– Ó, értem. Biztos ügyik vagytok nagyon! – Viktória elővette a legkedvesebb mosolyát. Valójában csalódottságot érzett, mivel addig azt gondolta, hogy a haladó csoport már komolyabb tudást igényel. Bár lettek volna inkább felmérő vizsgák! Szívesen összemérte volna magát egy tapasztaltabb lánnyal! Mindenesetre így majd ő lesz a legjobb, és tutira számíthat Barna elismerésére. Talán táncolni is fog vele, amit majd valamelyik béna lefilmez, és a videót, miután megosztotta a Facebook-on, több ezer ember fogja lájkolni. Már látta is a sok kommentet. Edus biztos valami ilyesmit írna oda: Imádom, ahogy táncolsz! <3 <3 <3 Tökre profi vagy <3 <3 <3.  Viktória úgy képzelte, hogy már ez a megjegyzés is 200 lájkot fog kapni.

– Nahát, hogy nektek milyen jól áll a tütü! – lelkendezett Viktória, miután átöltöztek.

A lányok szégyenlősen fogadták a hízelgést, de szemmel láthatóan jól esett nekik a dicséret. Nikolett és Luca el is pirultak. Végül Dalma válaszolt:

– Köszi! Te is nagyon jól nézel ki! Olyan vagy, mint egy igazi táncosnő!

Miután mind az öten belebújtak a balettcipőjükbe, bementek a terembe, ahol az oktatón kívül az a két fiú várta őket, akikkel Barnabás dumálni kezdett. Viktória nem gondolta, hogy fiúk is lesznek az órán, de örült, hogy majd párosan is tudnak gyakorolni.

Bemelegítéssel kezdtek, aztán Barna rúdhoz állította a tanítványait és különböző mozdulatsorokat kezdett lassú zenére tanítani: frappé és double frappé féltalpon, pas de bourrée, és relevé két lábon. Viktória elég jól ismerte ezeket a gyakorlatokat, könnyedén megcsinálta mindegyiket. A többiek viszont szerencsétlenkedtek, Barna gyakran oda is ment valamelyikükhöz, hogy újra meg újra elmagyarázza a mozdulatsorokat. Viktóriát csak egyszer igazította ki, amikor a relevé-ben hibázott. De a figyelme a többi tanítványra összpontosult, Viktória szinte végig a perifériáján maradt. Nem is kapott különösebb dicséretet, de hallotta, hogy azt mormogják a fiúk: így jó lesz.

A tükörben elégedetten nézegette magát, a többi tanulóhoz képest vitathatatlanul ő volt a legjobb. Valódi megerősítés mégse érkezett, ráadásul a fiúk (mindketten huszonöt év körüliek) meg sem próbáltak szemezni vele! Barna Zsanettal törődött a legtöbbet, pedig pont neki ment az egész a legszarabbul…!

Az óra után az öltözőben Viktória a lányok tehetségét dicsérte. Azt mondta, hogy sokkal ügyesebbek, mint akikkel korábban gyakorolt, aztán ezt kérdezte:

– Szerintetek nekem hogy ment?

Dalma, Nikolett és Luca szinte egyszerre válaszoltak:

– Látszik, hogy nagyon jó vagy!
– Igen, egyértelműen te vagy a legjobb!
– Én is úgy szeretnék táncolni, ahogyan te!

Zsanett viszont jelentőségteljesen hallgatott. Viktóriának ez persze azonnal feltűnt, ezért kifejezetten felé fordult:

– Zsanett, mondd, szerinted nem voltam túl csámpás? Az előző oktatóm mondta ezt néha…
– Honnan tudjam, nem rád figyeltem! – vágta rá Zsanett, miközben a cipőfűzőjével bénázott. Viktória erre cinkosan összemosolygott a többi lánnyal – biztosra vették, hogy Zsanettnek az a baja, hogy Viktória sokkal ügyesebb nála.

Miközben a kolesz felé utazott vissza, az összes lányt bejelölte Facebook-on. Fél órán belül mindannyian visszaigazolták, még Zsanett is, akinek így már 141 ismerőse lett. A teljes neve Kormos Zsanett volt, egyedülálló, a bölcsészettudományi karon végzős, aki szereti a jazz-t, az előző nyaralását Horvátországban töltötte, kedvenc szórakozóhelye pedig a Cé Klub volt. A profilfotóján egy pónit simogatott. Viktória a telefonján megnyomta a tetszik gombot.

Szabó Attila fotója