test-beszéd

apám szeme vitrin,
benne fel nem tett kérdések
merev lepkeszárnyai
apám füle membrán,
a hallható tartományon túl
is süllyed- rezonál
és tologatjuk a néma
napokat mint üres
bevásárlókocsit
a rég bezárt közértben
apám tenyere zsoltár

 

álmaid lassan

álmaid lassan tűnnek
el, még lassabban bevett
szokásaid, éjjelente
fénylő lombok alatt
fekszel el, tudod hogy
sem a Hold sem az órák
járása- kattogása nem,
mégis reggelente kétszer
mindig jobbról balra fordulsz
mozdíthatatlan rögeszme:
felülsz visszafekszel

 

Szabó Attila fotója

Szabó Attila fotója