Tridaktika

A sóvárgás tünet.
Egy kút üres talán.
A túl hosszú szünet
vagy fecsegés után,
ilyen a lendület.

A lemondás a start.
Az első, furcsa csel,
hogy valaki akart nyerni,
de sose nyer,
hát új irányba tart.

A fény inkább takar.
A felkínált színek
mögötti barna var:
ember nem érti meg.
A fény kegyes zavar.

 

Régi tavaszi én

Látod, az égen hány kék máz van?
Látod a Holdat a fénycsapdában?
Harminc éve az égbolt más volt:
pajtában ragyogó szem a Hold.

Lódobogások a déli harangok,
enyhe lökések a lusta szelek.
Villanydrót pengette a hangot
kátrányhólyagos utca felett.

Sapkákkal labdáztak a srácok,
padra csücsültek a házak előtt
bácsik, nénik, a csitri virágok,
s vén fákat maszatolt be a zöld.

Villamosok csöngetnek az égen,
messzire szöknek a fémrepülők.
Én vagyok itt, aki csak mint régen
hangyát nézni a földre ülök.

 

Szabó Attila fotója