hullamerevségről a hullacsend
jut eszembe. ezt azért mégiscsak
tisztelettelibb idemondani, mint
magát a jajveszékelést. apám
hasnyálmirigy-gyulladásáról,
meg apáim hasnyálmirigyrákjai.
búcsúbeszédekről, kemo-
terápiáról, a hányás. bepálinkázás
utáni mégsem siránkozások
a kisbetűs péterrel, viszonylag
nagy vizespohárban ázva.
baromi erős izomlázakkal,
az evezéstől, másnap.

„a hasnyálmirigy kisasszonyokat
pedig jól meg kell …”

aztán röhög, ha újra töltök,
az akadémikus fegyelemben.
„igyekszem, laci”
végül is… azt nem fixáltuk,
hogy épp honnan el.

Szabó Attila fotója