Idill

Tetemsápadt ég.
Nappal van ó,
ne félj,
csak
a halál tré,
csak a halál
tréfál.

 

De jó is volna

Ha a világnak csak egy emeletje volna
mindent  hústest, kalmár agy bitorolna
szívem búsan zakatolna,
búsan zakatolna,

De a nagyvilágnak nincs csak egy emeletje,
a világnak van három emeletje,
menny, föld, pokol létszeletje,
pokol létszeletje,

Emeletek közt egy lift, egy világfa volna,
egy sámán lelke fel-lekóborolna,
mint az áram, de jó volna,
jaj, de jó is volna,

 

Reménytelenül

 

Szívem egy kismotor- és gépgyár
Zaka-zaka-zakatol,
Ha kél benn a szerelem
S orrom nő-suhogást szimatol,
                              Nőt szimatol,

Akkor agyam felbolydult képtár,
Duru-duru-duruzsol.
A súlyt sem mérlegelem,
Ha bévül gerlepár burukkol,
                           Pár burukkol.

Kicsi testem hangtalan vacog,
Mustrálják, nézik, nézik
Lányok, nőcskék, csillagok?
Á, dehogy pemzlifejű nénik,
                           Nénik, nénik.

 

Szabó Attila fotója