Darázs

 

Mennyiben életkioltás,
ha darazsat ölsz.
Miért kérdezem meg
magamtól, amikor
ideggázzal lefújom őket.
Mennyi hamis kérdés.
Mennyi hamis válasz.
Kiszámolták, mikor válik
a muzulmán lakosság
többséggé Európában,
mondja a rádió.
Rádiót hallgatok
darázsirtás közben.

 

Álom

 

Azt álmodtam, hogy
hozzám bújt a fiam.
Az arcát befúrta
a pulóverembe.
Megijedt valamitől.

Délben találkozom vele.
Húsz percet enged az
ebédre a munkahelye.
Gyorsan eszik. Én is.
Közben lesem,
mi lett belőle.
Talán ő is,
hogy belőlem mi.

 

Keserű

Keserűt hánysz.
Tegnap lemondtál magadról.
Ma visszavonnád, de a test
nem bocsát meg.

 

Szag

Bejön a rossz szag.
A gyerek szereti.
Nyitva az ajtó.
A szemem rajta,
ne menjen messzire
ahol megrémül
a szagtól.

 

Próza

Húsz éve használsz valamit, amit
már mindenütt a szemétre dobtak.
Nem az egyediség jele, hogy használod,
hanem, hogy öreg vagy.

 

 

Öregek

Öregek voltak,
így közeledtek.
Megszokták az
évtizedek során,
hogy egymással csinálják.

Mikor jut eszembe,
gondolta a férfi,
hogy egy holt vagy
épp halni készülő
anyagba hatol be,
s hogy az, hogy
felvetődött benne,
hogy mikor,
már azt jelenti-e,
hogy tulajdonképpen
eszébe jutott.

 

Éjjel

Azt mondta,
gyere le vagy
gyere értem,
nem emlékezett,
pontosan mit.
Már rajta volt
a ruha, amikor
újra hívta,
hogy mégsem.

 

Úgy érezte, 

csak felületi szinten tud
közeledni emberekhez.
Az amúgy tipikus,
s persze közelről nézve
egyedi életük
jószerével nem érdekelte.
Oly sok egyediséggel
szembesült már, hogy
képes volt tipizálni:
ők azok az egyediek, akik
így vagy úgy tipikusak.
Mért is akar mindenki
annyira egyedi lenni?
Holott ez az akarat
épp a tipikusság tünete,
gondolta, mégis bántotta,
hogy ennyire idegen lett
a sajátjai között.

Szabó Attila fotója