Csepeli György szociálpszichológus, szociológus a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke Nyíregyházán adott interjút A Vörös Postakocsi folyóiratnak. Béres Tamás beszélgetése.

 

Béres Tamás: Leírható-e a magyar társadalom? Az interjú címében megfogalmazott kérdés természetesen kétélű, kétértelmű. Szándékosan. Gyakran hangzik el a közbeszédben, hogy politikai értelemben kettészakadt az ország, de talán nagyobb probléma, hogy egyre nagyobb szociális szakadék tátong a felső és az alsó társadalmi rétegek között. Mi a magyar társadalom legnagyobb betegsége ma, mennyire visszafordítható ez a folyamat, s mi lehet rá a gyógyír?

Csepeli György: Sokféle szempont alapján írható le a mai magyar társadalom. Egyenlőség egyik szempont alapján sem tapasztalható, de ez nem is baj. Ami a baj, hogy sok esetben az egyenlőtlenség akkora, hogy akik rosszabb helyzetben vannak, azoknak semmilyen esélyük sincs arra, hogy jobb helyzetbe kerüljenek. S nemcsak nekik, hanem gyermekeinek sem. Kirívóak a regionális egyenlőtlenségek, mindössze Budapest és környéke, valamint a Győr-Sopron tengely emlékeztet arra, ami ma Nyugat-Európában van. A többi régió inkább Ukrajnára hajaz. Reménytelen a fogyatékosok helyzete, de égbekiáltó a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenség is. A generációs különbségek sem megnyugtatóak. Akik nem akarnak ezekben az egyenlőtlenségekben élni, azok Nyugat-Európába mennek, ahonnan vagy visszajönnek, vagy nem. A folyamat visszafordíthatatlannak tűnik, mert a magyar társadalomból hiányzik az összekötő lelki szövedék, melynek hiányát már Széchenyi is leírta a Hitelben.

Csepeli_Gyorgy_VP_foto001B

 B. T.: A magyar gazdaság nagy rákfenéjeként említik a közgazdászok a hazai vállalatok együttműködésének hiányát. Eredhet ez abból a társadalmi, kulturális jelenségből, hogy egyre csökken az emberek közötti szociális kommunikáció, az egymásra figyelés? A szociokulturális szokások átalakulása, a kutatásokban mért, emberek közötti bizalomhiány kihathat ily módon a gazdasági folyamatokra?

Csepeli György: A magyar társadalom lelki mintája a Hankiss Elemér által “üres individualizmusnak” nevezett, egyébként kreatív és innovatív beállítódás, amelynek eredményeképpen azonban a magyarok se együttműködni, se versengeni nem tudnak. Mindezt súlyosbítja az empátia hiánya, s a külső, nem nemzeti szempont alkalmazására való képtelenség, amiben egyébként a románok oly jók. A gazdasági prosperitás és a bizalom kéz a kézben járnak együtt, egyik erősíti a másikat, mint azt a sikeres észak-európai országok példáján látjuk. (Már aki látja, mert a többség csak televíziót néz, mely nem mutat meg semmit a világból, ami jó, szép és igaz…)

 B.T.: Elkerülhetetlen téma az Európát és hazánkat is érintő migráció kérdése. Szociális értelemben mennyire tekinthető befogadónak, szolidárisnak, empatikusnak a mai magyar társadalom? (Felvetődik a kérdés, hogy kell-e egyáltalán szolidárisnak, empatikusnak lennünk?)

Csepeli György: Az “Extra Hungaria non est vita” eredetileg a magyar nemes nézőpontja volt, melyet a nemesi rend megszűnését követően a többiek is átvettek. A következmény a xenofóbia, a kisebbségek kizárása a nemzeti diskurzusból az önelégültség, az álteljesítményekben való tobzódás. Szép példáját fogjuk ennek látni az idén az olimpiai hisztériában. Bibó István “hamis realizmusnak” nevezi ezt a valóságtól elszakadt viszonyt, mely kitermeli a hamis realistákat, s velük a túlfeszült lényeglátókat. Mindkét típus felbukkanása a csőd biztos előjele.

 B. T.: Van-e, lehet-e előnye a kulturális pluralizmusnak? Nyilván a hátrányait sokan sorolták már, Samuel Huntingtont idézik a “civilizációk összecsapása” kapcsán. A jelenkori migráció esetében társadalmi, kulturális, vallási vagy inkább politikai értékek, érdekek összecsapásáról beszélhetünk?

Csepeli György: A világ is rossz bőrben van. Hosszú ideig nem tartható, hogy a javak 80 %-a felett a népesség 20 % rendelkezzen, s a maradék 80 % érje be a javak 20 %-ával. Ez a helyzet termékeny táptalaja mindenféle ideológiának, mely az igazságtalanság helyreállítását, az igazság győzelmét ígéri. Most éppen a muszlim fundamentalizmus aknázza ki ezt a helyzetet, de van bőven más ideológia, melynek jegyében a világ megszomorítottjai és megalázottjai harcra indulnak majd a gazdagok és a szépek ellen. A magyarok helyzete marginális. Ide egyik migráns sem igyekszik. Különös skanzen jött itt létre, melynek lakói úgy gyűlölik az idegeneket, hogy nincsenek benne idegenek. Valójában a magyarok önmagukat gyűlölik. 

B. T.: A „másik oldalt” nézve milyen viselkedést, együttműködést várhatunk el a bevándorlóktól? Elvárható-e, hogy elfogadják a mi szabályainkat, vallást, szokást váltsanak, beolvadjanak a társadalomba, vagy ki fogják alakítani a saját közösségeiket, mind szocio-kulturális mind földrajzi értelemben?

Csepeli György: Más országokban, ahol számottevő bevándorolt él, a szükségképpen keletkező konfliktusokat közpolitikai eszközökkel, titkosszolgálati munkával és a civil társadalomban rejlő erőforrásokat kihasználó módszerekkel kezelik. Vizsgálataim szerint, melyeket Örkény Antallal végzünk Európa országaiban, azt tapasztaljuk, hogy ott magas az intolerancia, a xenofóbia és a szorongás, ahol nincsenek idegenek. Magyarországnak szomorú rekordja van idegenellenességből, mellyel sosem nézett szembe. Minden egyes üres zsinagóga emlékeztet arra a több százezer magyar állampolgárra, akiket a többiek legteljesebb közömbössége mellett szállítottak ki marhavagononokban 1944-ben a Német Birodalomba. A zsidókat követték a németek 1945-ben, akik új hazát találtak. A küszöbön álló népszavazás borítékolható eredménye alapján az EU vezetői nem juthatnak más következtetésre, mint arra, hogy Magyarország jelenlegi politikai rendszere nem felel meg az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában lefektetett elveknek, s ezért ennek az országnak nincs helye az európai értékközösségben.

BT.: Azt látjuk, hogy a migrációs folyamatok szilárdnak hitt országok, gazdaságok, politikai rendszerek erejét is befolyásolhatják. A képet árnyalja vagy homályosítja a terrorizmus és a migráció (fogalmának, hatásának) keverése. Nagy Britannia, Németország, Franciaország politikai vezetői is keresik a helyes utat az empátia és a migrációellenesség között. Milyen irányok nyílnak a jövőben Magyarország, vagy az Európai Unió előtt a migráció kezelésében?

Csepeli György: Az utak kettéválnak. Nyugat-Európa, ha nehezen is, meg fog birkózni a menekültválsággal, ki fog alakulni egy mag-Európa, melynek láttán Szűcs Jenő azt mondaná, hogy visszatért a múlt. Ahol egykor véget ért a Karoling Birodalom, ott ér majd most véget Európa szabad és gazdag fele. A többi helyén néma csend…