Menyhért Anna: Egy szabad nő. Erdős Renée regényes élete című regényéről

Aktívan kutató irodalomtörténészek jól ismerik a könyvtárak és levéltárak delejező, már-már misztikus hatását: a kutatás tárgyát jelentő, egykor élt szerzők személye életre kel, beférkőzik mindennapi álmainkba és gondolatainkba, magunkban beszélgetünk velük, az írásaikkal, levelezésükkel, sorsukkal és körülményeikkel való intenzív foglalkozás révén szinte közeli, intim ismerőseinkké válnak.

Menyhért Anna Női irodalmi hagyomány című 2013-as tanulmánykötetét olvasva tetten érhetjük kutató és választott kutatási tárgyának nagy találkozását. A kötet Erdős Renée-ről szóló tanulmánya már sejteti, hogy Menyhért Anna érdeklődése és érdekeltsége Erdős Renée-vel kapcsolatban nem marad majd meg a tudományosság mértéktartóan józan terepén: közelebbi rajzra, intimebb, élőbb viszonyra törekszik. S valóban, az idei évben, hosszas kutatómunka után napvilágot látott a regény, Egy szabad nő. Erdős Renée regényes élete címmel, mely Erdős Renée életének első szakaszát dolgozza fel életrajzi regény – regényes életrajz formájában.

Erdős Renée figurája valóban magával ragadó: a századelő egyik elfeledett, ám kétségtelenül izgalmas és izgató női író figurája. Éppen mint női író válhat a jelenünkben különösen érdekessé. Erdős szerelmi témájú verseivel robbant be az irodalmi életbe az 1890-es évek végén. Lírája őszinte, szókimondó hangját többek közt Ady Endre is méltatta, s mint sikeres női író, aki regényeiben olyan tabutémákat járt körbe először a magyar irodalomban, mint például a női orgazmus, kultúrtörténetileg is különösen érdekes, valóban nagyobb figyelmet érdemlő jelenség. Hozzátehetjük: a múlt század női íróinak amúgy is meglehetősen kevéssé ismert(etett) alakjai között.  Élettörténete pedig, mozgalmas szerelmi életével, csalódásaival, bukásaival, pálfordulásával valóban regénybe kívánkozik.

Az Egy szabad nő című, Erdős életéről szóló életrajzi regényt alapos kutatómunka előzte meg, amelynek eredményeképpen a szerző magabiztosan mozog mint elbeszélő és magabiztosan mozgatja figuráit a századelős Pest világában: a huszadik század elejének legendás kávéházaiban, legendás szerkesztői figurák és írók-költők között. Főhősének megrajzolásához egyes szám harmadik személyű elbeszélést választott. A tudósi és alkotói tárgykezelés egy sajátosan billegő eredményt szült így. Alapvető olvasói élmény marad ez az elbeszélői „kartávolság” okozta frusztráció: vajon milyen szöveg született volna egy merészebb, egyes szám első személyű elbeszélésből? Léphettünk-e volna még közelebb Erdős Renée figurájához? A regényhős alkotói én-jéhez való közelebb jutást inkább – az egyébként jól pozícionált – Erdős-versek szerepeltetése biztosítja a könyvben. Ez különösen értékessé teszi a kiadást, hiszen Erdős verseihez ma meglehetősen nehéz hozzájutni: kutatói kitartást igényel egy-egy korabeli kiadás felhajtása, míg életének második alkotói szakaszában írt regényei, melyek igazán híressé tették, az utóbbi évtizedekben több kiadást is megértek. (Úgy tudni, a Nagy sikoly legfrissebb kiadása éppen készülőben.)

A regény in medias res kezdése megalapozza és a könyv során végig fenn is tartja az olvasói izgalmat: a híres lapszerkesztő, Bródy Sándor öngyilkossági kísérletének történetén keresztül lépünk be a századelő világába, az 1905. évbe, tájékozódunk az akkori Pest jól megrajzolt miliőjében, amikor az írók és szerkesztőségek kávéházakban tartották a törzshelyüket, találkozóikat, és egy tárcarovat honorjára – boldog idők! – egzisztenciát lehetett alapozni. A narráció ezután visszalép az időben hét évet és Erdős történetét visszavezeti 1905-ig, megismerjük a főszereplő múltját és indíttatásait, karakterét. Erdős Renée figurájában egy olyan nőt állít elénk a szerző, akinek fő törekvése, hogy írni akar, és, akár a korabeli férfiak, lelkileg és egzisztenciálisan is önálló akar lenni: szabad nő.

Ezt a személyes ambíciót a regény kétségtelenül sikeresen ábrázolja. Hiányérzetet okoz mégis, hogy a szabadság és önállóság sürgető akarata mellett a főhős alkotói motivációi, tétjei kevéssé karakteresen jelennek meg a regényben.  Helyenként akár öncélúnak vagy ellentmondásosnak is érezhetjük, hogy a céltudatos, én-központú szerzői figurát az emberiség önzetlen szeretete motiválja írásra, determinálja alkotói pályára. Mindez igen izgalmas feszültségekben működő lírikusi karaktert sejtet, ám a személyes és alkotói ambíciók mintha nem találkoznának össze a regényben, vagy inkább, a regény nem mutatja fel meggyőzően közös eredőjüket.

A műfajilag többféle megoldással is dolgozó regény (mely leginkább levélregénybe hajlik a könyv vége felé) elévülhetetlen erénye Erdős Renée alakjának megelevenítése, rajta keresztül pedig a figyelemfelhívás arra, hogy huszadik század eleji irodalmunknak és kultúránknak méltatlanul homályban szunnyadó női hősei is vannak, akikre igazán érdemes odafigyelnünk, akár huszonegyedik századi nőként is. Erdős regényei közül néhány például a mai napig élvezetes és tartalmas, elgondolkodtató és felkavaró olvasmány – noha hozzá kell tennünk, hogy regényeiben a ma is aktuálisnak ható, eleven és bátor témaválasztás különös módon valamiféle avítt moralizálásba hajlik sokszor, az oly népszerű Nagy sikoly például akár aktuális kormánypárti propaganda is lehetne napjainkban „a nő dolga és élete egyetlen megoldása, hogy gyereket szül” üzenetével (elnézést a spoilerért).

Erdős Renée alakját regényhőssé avatni mindenképpen jó választás volt. A hős igazán regénybe illő sorsa azonban, úgy gondolom, csak a teljes életének felrajzolásával tud igazán kidomborodni: katolizálása, fiatal kori költészetének megtagadása, regényírói karrierjének indulása az a pont Erdős sorsában, ami igazán drámai, izgalmas regényhőssé avathatja. Ilyen tekintetben – az igaz, folytatását ígérő – regény kiadását kicsit elhamarkodottnak érezhetjük. Bár, így legalább feltétlenül várjuk a következő részt, melyben, olvasói reményeink szerint az alkotói motivációkhoz, Erdős Renée-hez mint alkotó szellemhez is közelebb juthatunk, s nem utolsó sorban ahhoz a különösen ambivalens regényvilághoz, mely a női szabadság keresésének kudarcairól, a női sors elkerülhetetlen alkuiról ad regényről regényre számot.

 

Menyhért Anna: Egy szabad nő. Erdős Renée regényes élete, General Press Kiadó, 2016, 228 oldal.