A neonlámpa felzizzen a szobában. Építészeti fogalmak szerint ez nem szoba, mert a szoba négy oldalról zárt, padlóval, mennyezettel ellátott, ajtóval és ablakkal bíró helyiség. Szélessége legalább két és fél méter. A hely, ahol ülünk, két méter széles, és ablaktalan. Helyes megnevezése kétszemélyes tárgyaló, úgyhogy leszek szíves, a következő megbeszélés előtt 112-es tárgyalót írni a meghívóba. Az is jó lenne, ha Arial helyett Calibri font típust használnék, hiszen ez a hivatalosan elfogadott, arculati kézikönyvben is szereplő, vállalati szabvány. Aki erre nem képes, attól nem lehet komolyabb dolgokat várni.

Átnyújtom a helytelenül, Arial betűtípussal kitöltött értékelő lapot, mert azt kérte, hozzam magammal. Hárító mozdulatot tesz. Itt van a gépemen, felesleges volt a nyomtatópatront pazarolni. Ezt nem dühösen mondja. Semmilyen érzelmet nem lehet leolvasni az arcáról, sem most, sem máskor. Próbálom eltanulni tőle a tökéletesen ellazított, mimikai izmokat. Elvárás. Mindenki így csinálja, egy egész épületnyi ember. Hatemeletes, piszkosvörös, hasáb alakú irodaházban vagyunk, a város északi csücskében, egy hosszú, forgalmas út mellett. A bejáratnál két, fekete egyenruhás biztonsági őr posztol, oldalán gázpisztollyal és gumibottal, fekete sapkában.  A bejáratnál lévő, nemesacél forgóvillán csak az ő felügyeletükkel, belépőkártyával lehet átjutni. Kifelé csak tizenkettő és tizenhárom óra nulla perc között, illetve tizenhét óra nulla perc után. Más időpontokban szigorúan tilos az épületen kívül tartózkodni, azonnali elbocsátást von maga után, melyet a felelős vezető jóváhagyását követően az emberi erőforrás osztály munkatársa foganatosít és a biztonsági őrök segítenek. A mi, szürke falú irodánkban száznegyvenen ülnek, három oszlopban, egymáshoz tolt, közepes méretű íróasztalok mögött. Diplomás mérnökök, soha egy hangos szó, ellenvetés. Neonlámpa háttérzaja, csattogó billentyűzet, konferenciára kapcsolt asztali telefonok, halk, tényekre szorítkozó, megfontolt beszélgetések. A téma még az ebédszünetekben is a mérnöki feladatokra szorítkozik. Huszonegy emóció van, a meglepetést, az örömöt és a félelmet sikerült eddig kontrollálnom. Az undor, a fáradtság és a harag még hátravan. A többieknek ezt tanulni sem kell, megy magától.

Zoltán számítógépe monitorán nézi a teljesítményértékelő lapot. Szakmai tudás, kommunikáció, kapcsolatok, megbízhatóság, felelősségvállalás, együttműködés, komplexitás kezelése. Azt mondja, elég lett volna a fejlécet kitöltenem, ahol az adataim szerepelnek, a dolgozói azonosító, munkaköri kategória, beosztás. A többi részre beírja, amit az elmúlt fél éves teljesítményem alapján gondol, azután megbeszéljük, és mint egybehangzóan közös véleményünket, mindketten aláírjuk. Gyorsan gépel, tíz ujjal. A kisujján bordó köves, arany pecsétgyűrűt hord. Ez a gyűrű, és az oldalra fésült, halántéknál felnyírt haj teszi őt egyedivé és megismételhetetlenné. Azt nem látom, mit ír, mert velem szemközt ül, csak a billentyűk ritmusából próbálok következtetni a szavakra. Biztos vagyok abban, hogy a neve alá majd leírja, hogy DIRECTOR. Csupa nagybetűvel, ahogyan szokta.  Amikor végez, a karórájára pillant. Jól elszaladt az idő, mondja. Átnézzük a legfontosabb dolgokat, azután gyorsan aláírjuk. Nemsokára jön a következő beosztottam.

Most a határidők, költségkeretek tartásáról, a munkád minőségéről nem beszélnék, azok rendben voltak, viszont felírtam több dolgot is, amin változtatnod kell. Az első kérésem az, hogy légy önálló. Legutóbb, a felsővezetői értekezleten nekem szegeztél egy kérdést, ami váratlanul ért. Legközelebb tartózkodj az efféle megnyilvánulásoktól, mert nem leszünk jóban. Ti hárman, a másik két kollégáddal együtt, a zászlóshajóim vagytok. Vitorlások, melyek szelik a vizet. Én a távolból, a partról követem a mozgásotokat. Akkor dolgoztok jól, ha nem kell irányítanom benneteket. A második kérésem, hogy ne foglald el önhatalmúlag az ablak melletti ülőhelyet. Az igaz, hogy felszabadult egy szék, elment tőlünk a gyakornok, és helytálló információ az is, hogy megkérdeztél mindenkit, át akar-e ülni arra a helyre, a helycserének mégsem ez a módja. Az asztal erőforrás, amivel gazdálkodni kell. Nekem kellett volna jelezned a kérésed, és én döntöttem volna el a sorban álló igények alapján, hogy kinek ítélem meg a világos helyet. Ha a jövőben ezt is megfogadod, jöhet az utolsó kérésem. A levelek alá ne írd azt, hogy üdvözlettel. Ezt a kollégáid nehezményezték. Többen is jártak nálam a héten, olyan munkatársak is panaszkodtak, akik soha nem szólnak semmiért. Nem értik, mi ez a hivatalos hangnem. Nálunk családias, oldott hangulatban zajlik a munka, nincs szükség felesleges hivataloskodásra. Értetted?

Szabó Attila fotója