Semmi sem a régi

 

Ha kiégnek a villanykörték a lakásban,
biztosan nem veszek újat –
magamat sem tudnám kicserélni.
A tükör is tegnapra eltörött,
már nem vagyok a régi.
Fekete lötty folyik a csapból,
nem bírom lemosni magamról a megszokást.
és bárcsak abbahagyná az ajtó a nyikorgást –
olyan, mint az ágy volt akkor…

 

 

Kiégett villanykörték

Emléked, mintha kávé lenne,
még sokáig ébren maradok tőle.
Ízlelgetem a péntek estéket,
az üresnek indult,
túlzsúfolt jelenetekkel,
jól ismert szívdobogással,
a filmszalagszakadások mentén.
mikor kiégettük a villanyokat,
mert valami hajtott tudat alatt,
gyűjtöttünk közös, sötét foltokat.
Telefonok ébresztő zaja hajnalban,
instabil séták, végtelenített városok,
aztán a kapualj, aztán a vallomások,
 másnapra törölve minden emlék,                                                                                           
mintha mi is csak kiégett villanykörték. 

 

villanykorte