ikrek hava

ikrek meglódult hava, tébolyult nap
tombol a nyári égen, piros karikák
táncolnak húnyt pilláim mögött
a lángoló szemfenéken.

árad tovább az idő, napra nap jő,
csak te nem jössz el értem, mert nincs irgalom;
brutálisan zöld a természet,
elvakít; meddig kell néznem? 

jő a szűz, mérleg, majd skorpió hava,
nem lesz több vétkem, érzem; hiányra hunyom
szemem, s nem várok tovább bénán,
mert elmúltál észrevétlen…

 

Kentaur, az óvatlan

Azt hitték, meghalt, pedig csak visszahúzódott
remetebarlangjába, mikor lehullt szeméről a
hályog, s képtelen volt elviselni az arcát tükrökben,
kirakatüvegeken, beszűkült világa fojtogatta;
végigjárta a siralmas stációkat, kezdve a hiány
fájdalmával, a kiüresedettnek érzett életével, s
időbe telt, míg öngyűlölete önsajnálatba fordult,
és végül megjutalmazta magát a megbocsátás
gesztusával, s csak arra vigyázott, nehogy
megvetésbe forduljon kiharcolt közönye kínzója
iránt, nehogy kárba vesszen a sok munka, amivel
idáig eljutott, s főként: nehogy újra megolvadjon
alatta az aszfalt, ha összefut vele, de felesleges
volt az aggodalma, mert csupán szánalom fogta
el, amikor bekövetkezett a váratlan és elkerülhetetlen
találkozás, és valami különleges, ősemlékezetbeli
szabadságérzés töltötte el, s lépett tovább szinte
súlytalanul lebegve az utcaszint fölött egy ismeretlen,
izgalmas jövő felé gyanútlanul, mit sem sejtve a
sarkon túl felajzott nyilakkal várakozó íjászokról.

astrology