A Vörös Postakocsi Zsöllye rovata a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban dolgozókat mutatja be: a színészeket és azokat, akik nélkül ugyancsak nem lenne előadás: az ügyelőt, a súgót, a színpadmestert és a többieket.

Ezúttal Hauzer Józsefet, aki a 35. évét betöltött társulatnak a kezdetektől a tagja, először villanyszerelőként és világosítóként, majd hangosítóként, illetve a hangtár vezetőjeként. Színházi technikáról, kitüntetésről, otthon felejtett zenekari felszerelésről és egy hangoskönyvről is beszélgettünk.

Dőljön tehát hátra, Kedves Olvasó: a keverőpult mögött Hauzer József!

1979-ben döntött úgy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vezetése, hogy önálló színi társulatot hoz létre Nyíregyházán. 1980-81-ben a színház épületén nagyszabású átalakításra, bővítésre került sor, s ez döntően meghatározta mostani Zsöllye-vendégünk további életét.  

– 1981-ben a Zöldértnél dolgoztam villanyszerelőként Szőke Józsi barátommal, akivel együtt tanultuk ki a szakmát a 107-esben – utal vissza a kezdetre. – Tőle hallottam, hogy villanyszerelőket keresnek a színházhoz, kérdezte, érdekelne-e, lenne-e kedvem hozzá. Látatlanban nem tudom, feleltem, nézzük meg, mit kellene csinálni! Tóth Józsi bácsi volt akkor a színház műszaki vezetője. Tájékozódtam, mi a feladat, s igent mondtam. Az Épszer végezte a felújítási-villanyszerelési munkálatokat, mi is besegítettünk, hogy mindent tudjuk, lássuk, hogy később javításkor, karbantartáskor képben legyünk. Először az Épszer dolgozói állományába kerültem, majd átvett a színház, ahol világosítóként kezdtem. Palaticz Zoli – szintén egykori osztálytárs – volt a hangosító, akit Józsi bácsi csábított ide a győri színházból. Ő hívott később maga mellé, aminek Vízhányó Miki, a fővilágosítónk nem örült. Idő jártával én lettem a hangtár vezetője. Ami hanggal kapcsolatos, minden hozzánk tartozik, a javítástól, karbantartáson át az üzemeltetésig. Megszerettem ezt a munkát. Hol az előadásokat készítjük elő és hangosítjuk, hol csak ügyelünk. Változatos az időbeosztás, más, mint egy „normális munkahelyen.” Van, hogy nem túl sok a tennivaló, inkább csak készenlétben vagyunk, máskor 10-12 órát is le kell húzni egyhuzamban.
Hauzer József 1

Hauzer József a gyakorlatban tanulta ki a hangosítás csínját-bínját, ezt a szakmát ugyanis sehol sem oktatták. Olykor a maga kárán, máskor szakemberek – mint pl. a BEAG-osok, akik az új technikát szerelték be – segítségével, az ő tanácsaik révén ismerte meg a rendszer működését. Idővel belépett az internet, amely sokat segít napjainkban is. Egykori igazgatója, Léner Péter beiskolázta a Színművészeti technika szakára, a kettőből egy évet el is végzett. Mivel a hangosítói szakmára fordított tanórák száma mindössze három volt – viszont nagyon hasznos –, idő és kedv híján félbehagyta tanulmányait. Elsősorban világosítókat, színpadmestereket, zsinórosokat képeztek ott, de ő egyik sem akart lenni, ráadásul az itthoni munkától se nagyon tudott elszakadni. Nyíregyházán van néhány hangosítással foglalkozó vállalkozás, akikkel olykor együtt dolgozik, az ő szakembereiktől is sokat tanult.

-A színházi technika egyre fejlődött az évek során, mi is képezzük magunkat. Sok zenés darab szerepel a repertoáron, hangosítani kell az énekeseket, zenekarokat is. Jöttek a mikroportok, az analóg technikát a digitális váltotta fel, nagyon oda kell figyelni, hogy korszerű tudásunk legyen. Most már hárman vagyunk hangosítók, annyi a tennivaló – sorolja. – Kollégáim Barna Zoltán és Fehér Csaba. Amikor vendég előadások vannak évad közben, vagy a Vidoron, akkor rengeteg a feladatunk, probléma pedig szinte mindig akad. A vendégek technikusai éjjel jönnek, s kezdik a beszerelést. Ha kell, mi azonnal ott vagyunk, és segítünk nekik, ha pedig nincs ránk szükség, akkor napközben próbáljuk ki a beállításokat, hogy az esti fellépéskor minden rendben legyen. A színházunk komoly hangtechnikai háttérrel rendelkezik, kis stúdiónk is van, ahol zeneszámokat, dalokat tudunk felvenni. Ami kevéssé örvendetes, hogy a legutóbbi átépítés óta a nagyszínpad nézőtéri akusztikája nem valami jó, nehéz tökéletesre hangosítani.

Közben bejön Kazár Pál, a színház zenei vezetője, és arra kéri Jóskát, hogy a Helló Dolly hanganyagát mielőbb írják ki egy CD-re, hogy tudjanak próbálni.

– Előkészítjük a zenéket, s majd a próbák során kiderül, milyen sorrendben éneklik el, utána állítjuk össze a végleges verziót – avat engem is a részletekbe a hangtár vezetője.

– Mi a hangtár?
– Szakszóval kifejezve tárak vannak a színházban: hangtár, világosítótár, fodrásztár, díszlet- és bútortár, kelléktár, öltöztetőtár, női és férfi szabótár. Az egyes feladatokat az ottani dolgozók látják el, tárolják, és amikor szükséges, előkészítik a hanganyagot, a kellékeket, a ruhákat, stb. Mi itt, a hangtárban a rendező kéréseinek megfelelően szedjük-állítjuk össze egy-egy előadás hanganyagát. A szövegkönyv alapján, ahhoz igazodva áll össze a tennivalók sora, a szövegkönyvbe bejegyezzük, az adott pillanatban mire van szükség. Lehet ez lódobogás, lépések zaja, egy érkező autó hangja, eső, villámlás-mennydörgés és még rengeteg effekt, plusz a zenei, esetleg szövegbetétek – minden, ami hangzás. Százezres nagyságrendű a tárolt effektek száma,

Illusztrálásként mutatja a Lila ákác szövegkönyvét a bejelölésekkel: mit, mikor, hol, mennyi ideig kell beadni/lejátszani.

A főpróbás héten már a hangtechnikus is bent ül, figyel, jegyzetel, ilyenkor még előfordul, hogy a rendező más effektet, hangzást, zenét kér egy-egy jelenethez, mint amit eredetileg előkészítettek. A zenés daraboknál – egyre több ilyet játszik a társulat -, egy helyett két technikusra van szükség, ők is ugyanúgy próbálnak, mint a zenészek és a színészek. A zene egy részét Kazár Pál, a színház zenei vezetője komponálja. Az előadások során CD-ről, számítógépről játsszák le a hanganyagot. Duplázva van meg minden, hogy ha az egyikkel történne valami, kéznél legyen a másik: az előadás nem állhat le! A rendelkezésre álló szoftverrel szinte mindent meg tudnak csinálni. A programozás hosszú idő, de utána már egy-egy gombnyomásra működik dolog. Ha nagyon bonyolult a feladat, akár 32 sávon, 8 sztereo gépről vezérelhetik az előadást.

– Szeretsz itt dolgozni?

– Harmincöt éve vagyok itt, az önálló társulat létrejötte óta. Jó munka ez, szeretem. Hármunkra hárul a karbantartástól a javításon át a beszerzésig minden, számos tennivaló akad az előadásokon kívül is. Egy-egy mikrofon, mikroport is nagyon sokba kerül, egyszerre mindig több kell, és fogyóeszköz. Évente több millió forintnyi beszerzésre van szükségünk, pótolni az elkopottakat, s hogy haladjunk a korral. Ha körbenézel, látod a felszerelést itt, a számítógép központunkban és a stúdiónkban is.

Hauzer József 2

Az Arany Kalapács Díj egy minden évad végén kiosztott elismerés, amelyet a társulat valamelyik műszaki dolgozója kap a szezonban nyújtott kiemelkedő munkájáért. Te ezt elsőként kaptad meg 1993-ban, a múlt év végén pedig Magyar Teátrum Díjas lettél. Mit jelentenek a díjak számodra?

– Mindkettő kedves elismerés, az Arany Kalapács Díjazottját az itt dolgozók választják meg, ezért értékes. A másik országos elismerés. A Magyar Teátrumi Társaság 2010-ben alapított díjat, mellyel a színházi háttér- és kiszolgálószakmákat magas szinten művelőket ismeri el. Most, nagy meglepetésemre, én lettem az egyik kitüntetett. Ami ennek a rangját emeli szerintem, hogy a Magyar Teátrum Díjra való jelöléshez két állami díjjal elismert (Kossuth-díj, Kiváló művész, Érdemes művész, Jászai-díj) színművésznek és a Magyar Teátrumi Társaság egyik színházigazgatójának együttes javaslata szükséges, majd egy zsűri választ a jelöltek közül.

Az az igazság, hogy én semmilyen színházi szervezetnek nem vagyok tagja, azt sem tudtam, hogy van ilyen díj. Az igazgatónk, Kirják Róbert mondta az egyik este, hogy majd beszélni akar velem a premier után. Vártam, de semmi.  Őszintén bevallva, kicsit türelmetlenkedtem is, hogy elmegy a buszom. Aztán, amikor már mindenki ott volt a társalgóban, akkor jelentette be, hogy 2016 egyik díjazottja én lettem – le is főttem rögtön -, pezsgőt vett elő, gratulált. Csak ezután néztem meg az interneten, hogy mi is ez a Teátrumi Társaság. Vidnyánszky Attila az elnöke. Fekete Pétert, aki a békéscsabai színház volt igazgatója – jelenleg a Magyar Cirkusz és Varieté igazgatója – a tokaji cirkuszfesztiválon ismertem meg, és minő véletlen, ő volt az első, akivel karácsony előtt, a békéscsabai díjátadó ünnepségen találkoztunk, elmondta nekünk az est forgatókönyvét is. Nagyon profi volt szervezés, szép a gálaest, elegáns a fogadás, igazán megadták a módját! A műsorban a díjazottak színházából is fellépett egy-egy művész, tőlünk Jenei Judit, le is fotóztak minket a karácsonyfa előtt.

Hauzer József 3

– A díj újabb ösztönzés arra, hogy még jobban végezd a munkád?

– Jól csináljuk – feleli nevetve. – Persze van egy titka: az, hogy itt valóban csapatmunka folyik, a színészektől a hangtechnikusokig mindenki a legjobbat igyekszik kihozni magából.

Bizonyára neked is van egy-két érdekes történeted…

– Még kezdő koromban történt. Sokat jártunk tájolni, azon az emlékezetes napon Kisvárdára mentünk. Két percet késtem, a főnök letolt, sürgetett, hogy indulni kell. Csak Kisvárdán derült ki, hogy a zenekar teljes felszerelése itthon maradt, én voltam érte a felelős… Megfűztem a buszsofőrt, hogy jöjjünk vissza Nyíregyházára, itt beraktam a hangszereket, és irány vissza. Kezdés előtt 10 perccel értünk oda, gyors összeszerelés után szépen lement az előadás. Másnap fegyelmi: enyhítő körülménynek számított, hogy mindig rendesen végeztem a dolgom, így az lett a büntetésem, hogy ki kellett fizetni a plusz gázolajfogyasztást. Azóta nagyon odafigyelek, előző nap mindent úgy előkészítek, hogy ne történjen hasonló baki.

Egyszer egy zenés darab vége felé megadta magát a kezelőpult. Ebből ugye nincs kettő, így nem volt mit tenni, az utolsó néhány dalt „a capella”, azaz zene nélkül énekelték a színészek.  Megoldották ügyesen, nagy sikert arattak így is. Még szerencse, hogy nem az előadás elején történt! Bejátszó gépünk mindig kettő van, a hangfelvételek is duplázva, de mivel a pult állt meg, nem tudtunk mit tenni.

– Azt hallottam, hangoskönyv is készült a közreműködéseddel…

– Valóban, óriási, de szép munka volt. Sediánszky Nóra, színházunk dramaturgja Ezerrel címmel szerkesztette-rendezte meg Gerard Depardieu fiának, a tragikus sorsú, mindössze 37 évesen meghalt Guillaume Depardieunak a beszélgetéseit a magyarul is kiadott interjúkötet alapján. Én voltam a hangmérnök. A fiú, aki színész, dalszövegíró, előadóművész, nagyon őszintén beszélt az életéről, apjához való viszonyáról egy újságírónak. Guillaume Dépardieut  Horváth Illés, a riportert Avass Attila személyesítette meg. Öt és fél órás anyag lett, nagy munka volt. Egy hónapot dolgoztam vele, míg a végleges változat elkészült, de nagy örömmel csináltam.

 

 

Névjegy:

Hauzer József
Nyíregyháza, 1955. július 28.
1981- Móricz Zsigmond Színház

Díjak:

Arany Kalapács Díj
Magyar Teátrum Díj

 

fotók:  Ignácz Bence és Móricz Zsigmond Színház

 

Legközelebb Kosik Anita színművésznővel ismerkedhet meg a Kedves Olvasó.